Lám, a József körúton alig kőhajításnyira téblábolunk a hajdani sajtóház helyétől, s látható, épelméjű ember manapság a séta kedvéért nem jár errefelé. Mindenki siet, Budapest legújabb gödrében munkagépek dübörögnek. Ez már a gyorsbüfék és kérészéletű boltok vidéke, kipufogógáz és rosszkedv gomolyog a foltos aszfalt fölött. Némi szerencse is kell ahhoz, hogy megleljük az Európa Könyvkiadó könyvesboltját, hiszen a vörösbarna, jellegtelen portál, egy vasráccsal bezárt használtruha-üzlet és egy húgyszagú kapualj közé beszorulva remekül simul a környezetébe. Mégis, azt gondolnánk, meneküljünk befelé, egy működő, nagy presztízsű kiadó saját boltja előtt állunk, ha valahol, itt aztán egyértelműek az érdekek, s várhatóan méltó lesz a kínálat is. Benyitunk hát, s rögtön vissza is hőkölünk a koncentrált közegellenállástól: mintha minden összeesküdött volna, nehogy olvasgatni, lapozgatni, könyvet venni támadjon kedvünk. Rideg neonfény csúszkál a mustársárga padlón, vas- és pozdorjapolcok alkotnak meglepően barátságtalan egyveleget. Mindehhez igazi mélyütésként csaknem elviselhetetlen hangerővel szól (teljesen elviselhetetlenül szól) a falipolcra betárolt rádióból a Duna latin nevét viselő gagyiadó. Kell hát néhány pillanat, hogy felocsúdjunk. Lábadozás közben vesszük észre, hogy a belső helyiségben rafináltan felszögezett művirágok próbálják elleplezni a beázás hólyagos foltjait, s hogy a kicsi pénztárpult fölött még az odapenderített függönyön is átsejlik az oszladozó, koszos, viharvert vakolat. Néha megcsörren a telefon, ilyenkor az egyébként hallgatag eladóhölgy felemeli a kagylót és a hangját, hogy túlkiabálja a duff-duff zenét. Örülhetünk, mert sikeres a küzdelem. Ezt a kis jókedvünket dédelgetve akklimatizálódunk, gyerünk, foglalkozhatunk a könyvekkel is. Megjegyzendő, hogy a polcokon nem kizárólag az Európa könyveit találjuk, noha a többség természetesen onnan származik. Valaha tán komoly ambíciókkal s nyilván pezsgőbb élettel működött ez az üzlet, legalábbis erre utalnak a polcokon elhelyezett részletes címszavak: szépirodalom, elbeszélések, sorozatok, irodalomtudomány, versek, krimi, művészet stb. (Bájos, hogy külön címszó jár az Európa-könyveknek.) Azt viszont csakis helyeselni lehet, hogy a bejárattal szemközti kiemelt hely a kiadó immár tizenöt éve megújított, egyedülállóan értékes diákkönyvtár sorozatát illeti. Nézzük a jó oldalát: ha semmi mást nem találnánk itt, ezért a sorozatért már akkor is érdemes lenne idejönni. Van azonban bőven egyéb is: elég, ha csak a Woolf-, Kundera-könyvekre, a Hrabal-életműre, Szabó Magda regényeire, vagy példának okáért a Memoria Mundi és az Áttekintések sorozatra téved a tekintetünk. Más kérdés, hogy nem kevés (meglepően sok) a lektűrök és nyilvánvalóan csak pénzkereset végett megjelentetett művek száma; úgy látszik, a gazdasági talpon maradás komoly megalkuvásokat követel. Örüljünk hát, hogy a szakácskönyvek obligát szekciójára csupán a belső helyiségben bukkanunk, a mesekönyvek, ismeretterjesztés, filozófia és kifestők társaságában. Itt leljük meg egyébként a bolt igazi ütőkártyáját is: a vastartalékot. Ezt a címszót viseli ugyanis a kiadó korábbi produktumainak a gyűjteménye, s található egy polcnyi böngészde a leárazott európás termékekből is. Nagy kár, hogy éppen ez a rész ehhez képest legalábbis szegényes, és mind a kínálatát, mind a hangulatát illetően sokkal inkább hasonlít egy elhanyagolt kiadói raktárhoz, semmint valami könyvbúvárokat segítő bolthoz. Koszlott függöny lóg az álboltív szegélyén, tábla figyelmeztet: "Idegeneknek belépni tilos!", ha ez nem volna, tán nem is vennénk észre a különbséget a túloldali raktár, iroda, s az itteni eladótér között. Csönd van odaát, a lépcsők felett, és idekint se tapossák egymást a könyvbarátok. Igaz, ezen az oldalon két hatalmas domború tükör is vigyázza az erre tévedő vásárlók lépteit, miért is ne, tegyük fel, akad még, aki könyvet lopni akar.

Szerencsére nem a mi feladatunk azon morfondírozni: vajon tényleg ez volna-e az az arc, amit a névadó a tükörben szeretne látni. Elszontyolodva távozunk, nehéz sóhajunkra az ajtó fölé szerelt vidám kis csengőcske hangja felel. Nocsak, egy pillanatra még elnyomta a rádió dübögését is. A bejárat előtt mindent elborít a csípős füst, a járdán huszonéves fiatalemberek bőgetik a kismotorukat, nagyokat röhögnek, olyanok, mintha nem is múlt volna el fölöttük az utóbbi tizenöt év.

A bolt hangulata: rozsda marja

A kínálat: nem ragyog

Benyitunk hát, s rögtön vissza is hõkölünk