Farkas Zoltán: ne higgyen nekünk, kísérletezzen az eredetivel!
F. Liska Tibor júniusban, Liskáné Pólya Lenke júliusban, és Farkas Zoltán, a HVG rovatvezetője október 20-án volt a Népszabadság Online vitafórum Liska-sorozatának vendége. "Ha valaki komolyabb kalandozásra is hajlandó az életműben, egy idő után másképp fogja látni a világot" - mondta Liska Tibor örökségéről fórumunkon Farkas Zoltán.
Cselepet:
Tisztelt Farkas Zoltán, írásában megemlítette Bacsó Péter Kitörés című filmjét. Nagyon régen láttam a Kitörést, de az életvidám főmérnök figurájára, akit Liska Tibor alakított benne, jól emlékszem. Az a filmbeli főmérnök abban hitt, hogy ha egy vállalat minden adatát számítógépekre vinnék, megszűnnének a hiánygazdaság mindennapos stiklijei, a leállások, minőségrontás, korrupció, tervalku. Persze akkor szoba-méretű számítógépekről és lyukkártyarendszerről volt szó.
Nem tudom, hogy Liska Tibor egy neki írt szerepet játszott el, vagy a saját gondolatait adta elő. (Jól emlékszem egyébként, hogy a forgatókönyv is híres író munkája volt? Talán Eörsi István?) Mivel Liska amatőr "színész" volt, arra gyanakszom, csak a lényeget beszélték meg, és a szerepben önmagát adta. Erősíti ezt a gyanúmat, hogy az akkoriban született Ökonosztát, a hibátlanul működő gazdasági egyensúly-automata elmélete is sokszor ilyen ma már naivnak tűnő kibernetikai optimizmust árasztott.
Azóta viszont lezajlott egy számítástechnikai forradalom, minden asztalon ott lehet egy óriási számításmennyiséget elvégezni képes intelligens segédeszköz, amely bonyolult könyvelési és nyilvántartási feladatokat is képes olcsón átvállalni és felgyorsítani a vállalkozó számára. Ez a fejlemény talán növeli Liska Tibor kísérleteinek esélyét is, akár a nyolcvanas évekhez képest is, amikor Szentesen még bizonyára kockás füzetbe kellett vezetni a licitálók gazdasági adatait. Nem gondolja-e ugyanakkor, hogy az újabb technológiai fejlődés a gazdaság átfogó tervezhetőségének, egyensúlyi pályán tartásának esélyét is meghozhatja, úgy, ahogyan Liska "főmérnök" a Kitörésben gondolta?
Farkas Zoltán:
Kedves Cselepet, köszönöm az érdeklődését, láttam, hogy már a korábbi Fórumokat is érdeklődéssel követte. A Kitörés forgatókönyvét nem szegény Eörsi Pista írta, akinek a halála nagyon megrázott - kb. két hónapja a Pont könyvesboltban még találkoztam vele, nagyon rossz bőrben volt, de nagyon tartotta magát -, hanem Konrád György. Tibor azonban nem akart, tán nem is tudott előre megírt szöveget betanulni-elmondani, hanem többnyire rögtönzött; Lenke szerint épp úgy, ahogy Ön is elképzeli. Korábban, Kovács András Falak című filmjében pedig - gondolom - még szabadabban fogalmazott.
Ami pedig a számítógépes "segédeszközt" illeti: nyilván sokkal egyszerűbben működtethetők és nyomon követhetők (volnának) így a modellkísérletek. Ha a számítógépes "árvezerős" oldalakból indulunk ki, jól belátható, hogy milyen rugalmas licitlehetőség volna megteremthető általuk. Másrészt viszont - lehet, hogy ezzel kiábrándítom - a gazdaság átfogó, számítógépes tervezhetőségében nem hiszek. Szerintem ez egyébként Tibor modelljéből sem következik, ott is az egyéni döntéseknek, vagy azok összességének van - ha szabad azt mondanom - piacszabályozó szerepük. Üdvözli, Farkas Zoltán
emailben érkezett:
Úgy tudom, Liska Tibor "társadalmi örökségnek" nevezte azt az tőkeösszeget, amelyből mindenki születése jogán egyenlő arányban örökölhetné a rá eső részt. A tőkét, gondolom, nem élhetnénk fel, csak a kamatai terhére lenne szabad költekezni. Vagyis: a rendelkezésre álló tejes összegből és a jogosultak körének létszámából derülne ki, hogy mennyi is az az egy főre jutó tőke, amit mindenki alanyi jogon saját egészségügyi ellátása, tanulása finnaszírozására fordíthat. Továbbá ebből kellene elindulnia a vállalkozói pályán is.
Sok mindentől függ, hogy mennyi lehetne ez az örökség, például az ország fejlettségétől, továbbá a magántulajdonban, valamint kizárólagos állami vagy önkormányzati tulajdonban maradt vagyon arányától, satöbbi, de a lényeg: nem hihető, hogy ez az örökség reálisan számolva több lehetne, mint egy kis kiegészítés az életkezdéshez. Ez még a szocializmus idején is így lehetett, amikor egy totálisan államosított, közepesen fejlett agrár-ipari országban Liskáék az egész állami vagyon társadalmi örökséggé változtatását remélték. Ugyan mire lett volna elég az egy főre jutó - mondjuk - tízmillió forint éves kamata a nyolcvanas években? (Persze lehet, hogy túl is becsülöm, mennyi jutott volna egy emberre.)
Ön, mint a büdzsé ügyeiben alaposan tájékozott makroközgazdász, hogy látja ezt?
várom válaszát, Hanyecz György, Budapest
Farkas Zoltán:
Kedves Hanyecz György, nagyon optimistán tippel, emlékeim szerint annak idején nagyjából 2500 dollár körül volt az egy főre jutó GDP, és bár az aktuális árfolyamra már nem emlékszem, ebből - mechanikusan - valóban csekélyke összegek jutottak volna "társadalmi örökségre". Csakhogy egyrészt ez rendkívül alulbecsült összeg volt, 1982-ben ugyanis, amikor felvételünket kértük a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba, az állt az ország érdekében, hogy minél kisebb egy főre jutó GDP-t mutassunk ki - akkor ugyanis kevesebbet kellett befizetnünk, és több támogatást várhatunk. Azt is mondhatnám, nagyon is "liskai" volt maga a csatlakozási alkudozás... Ami ennél fontosabb, Tibor nem az egy főre jutó GDP-ből indult (volna) ki, hanem - emlékeim szerint - a nemzeti vagyonból, amihez földet, termőterületet és megannyi mindent fel kellett volna értékelni. Ám ez, bocsásson meg, ma már mellékes. Önnek is, és megannyi más, régi és új olvasónak is azt szeretném ajánlani, egy-egy pillanatra szakadjanak el az alkalmazhatóság - persze rendkívül fontos - kérdéskörétől. Gondoljanak bele napjaink egy-egy vitatott jelenségébe "liskai" nézőpontból. Pl. a most megjelent HVG-ben van egy cikk az egyik belvárosi önkormányzatról, amely az Andrássy úti palotákat olcsón elpasszolta, fölöttébb gyanús (meg másmilyen) vevőknek is, mert nem volt pénze azok kötelező rendbetételére. Mindezt pályáztatás nélkül... Liskai nézőpontból bárki többféle, ennél sokkal jobb és hasznosabb alternatívát tudna azonnal felsorolni - és akkor még nem is kell feltétlenül az "önszabályozó modell" alkalmazhatóságára gondolnunk. Legfeljebb a józan ész nagyobb dicsőségére. Vagy itt volna az újabb "népi" kezdeményezés a privatizáció leállítására. Aki csak annyit megtanult Tibor műveiből, mennyire reménytelenül tehetségtelen az állam mint tulajdonos, egy pillanatra sem hiszi, hogy a "visszaállamosítás" bármire megoldást jelent. Mert mit produkált eddig az állam - például ott, ahol szinte kizárólagos szerepe volna? Oktatás, egészségügy, hasonlók. Ma folyik a vita arról, maradjanak-e meg a kistelepülések általános iskolái, netán olvadjanak össze. Képzeljük el - ne is Liska modelljét, csak azt, hogy a szülők kézhez kapják az oktatás költségeit, vagy legalább - ahogy Milton Friedman javasolja - valamiféle, ezzel egyenértékű vouchert. Akkor nem a hatóságoknak kellene dönteniük az iskolák sorsáról, eldöntenék azt a szülők, szabadon választva... És így tovább. Elnézést, hogy csak felvillantok egy-egy ötletet, de az volna a lényeg, hogy Tibor jóvoltából meglehetősen gazdag és láttató példázatgyűjteményhez jutottunk a nagy rendszerek visszásságairól, működésképtelenségéről. Csak mintha már ezekről is megfeledkeztünk volna. Üdvözli, Farkas Zoltán
Pandacsöki Boborján:
Tisztelt szerkesztő úr, a mai beszélgetés előzetese egy több mint 10 évvel ezelőtt keletkezett írása. Gratulálok, ma is nagyon "ütős". Én hajlandó vagyok elhinni az 1994-es Farkas Zoltánnak, hogy a Liska-javaslat sok helyen lett volna hasznosítható, sőt, az is nagyon elgondolkodtató, amit több százezer (akkor hat-, ma talán három-négyszázezer) munanélküli járadékának "megtakarításáról" írt. Viszont abban is igazat adok Önnek, hogy minden jel szerint a kísérletezéshez Liskára is szükség lenne. Úgy tűnik, helyette, utána már senki sem foglalkozik ezzel komolyan. Röviden: mi az, amit ma is fenntart, és miben változott a véleménye azóta a Liska-kérdésben?
Farkas Zoltán:
Kedves Boborján, abban igaza van, hogy a kísérletezgetéshez Tiborra igencsak szükség volna. De hadd elevenítsek fel egy-két példát. Tibor a nyolcvanas évek elején a közgáz belkereskedelmi tanszékén a vendéglátás "megreformhatóságáról" tartott kurzust. Annak idején csak tisztán "maszek" és állami vendéglátók működtek - az előbbiek legfeljebb a kisvendéglők méretéig terjeszkedhettek. A közös szemináriumi beszélgetésekből és a modell redukált változatából alakult ki annak idején a szerződéses üzemeltetés, amikor a nagy vendéglátó-ipari központok megfelelő befizetés ellenében megengedték a szabad gazdálkodást az egyes éttermek, vendéglők vezetőinek. Vagyis megszűnt a központi beszerzés, a többi diktált normatíva, és pusztán ebből adódóan egy csapásra megváltoztak a régi, rossz éttermek, javult a kiszolgálás, lett választék stb. Ez még nem liskaizmus, mert a "központban" többéves szerződéseket kötöttek előre, nem lehetett kilicitálni a bérlőket, és egyébként maga a rendszer nem számolta fel a nagyvállalati központokat sem. De legalább gyengítette azokat. Tibor egyébként nem volt lelkes híve ennek a kompromisszumnak, a bérletről pedig emlékeim szerint az volt a véleménye, hogy ha valaki evezőscsónakot bérel, nem fog hajót visszahozni - vagyis a bérlet nem teremti meg a vagyon növekményében való érdekeltséget. De aki olyan szerencsés v. szerencsétlen, hogy már akkor is élt, tudja, mit jelentett ez a mégoly szerény - és ma már evidens - változtatás. A rendszerváltás után szóba került a kis boltok, üzletek gyors magánkézbe adása. Aztán kiderült, hogy ez nem megy olyan könnyen, mert a nagyobb házakban lévő üzletek tulajdoni hányadát az egész ház szövetkezeti v. társasági tulajdonná formálása nélkül nem lehet leválasztani. Végül sok esetben nem az üzlet tulajdonjogát, csak a bérleti jogot árverezték el... Akkor még a Magyar Rádióban dolgoztam, megkérdeztem az Állami Vagyonügynökség meglehetősen képzett illetékesét, ki fog bérleti jogra licitálni. Olyasmit válaszolt: akinek elment az esze... No, hát ennél bármiféle liskai kísérlet többet hozott volna. Bár ellenpróba, sajnos, nincs.
Üdvözli Farkas Zoltán
Civis:
Ha Liska Tibor örökségéről beszélgetünk meg kellene vizsgálni Liska Tibor tudományos kvalifikációit. Liska Tibor miután néhány évig az MKKE tudományos főmunkatársa, elkészíti "a szocialista vállalkozás elméletét"
1986-87 az USA-ban tett tanulmányutat.. (hol tanított? publikált?) 1987-1990 között több alkalommal hívják meg Olaszországba előadni... (hová? lefordították egyetlen elméletét is?)
1990-ben egyetemi tanárrá nevezik ki, 1991-ben pedig az elsők között kapja meg a Széchenyi-díjat !!! A Liska-legendát úgy tűnik a Liska család istápolja..
Lehet hogy 20 év múlva úgy fogjuk értékelni hogy Liska egy karizmatikus sarlatán volt?
-------------------------------------------------------------------------------------------
Liska Tibor közgazdász (Békéscsaba 1925. október 25.-Budapest, 1994. július 15.). Szülők: Liska Mihály, Nagy Irén. Tanulmányai: a Debreceni Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kara, magyar-német-angol szak 1943-48 között, utána pedig az akkori Közgazdaság-tudományi Egyetem ipar szak 1948-52.
1945-től a Nemzeti Paraszt párt tagja, a Madisz titkára Békéscsabán, majd a Viharsarok belső munkatársa. 1946-47 Budapesten a Dózsa György népi kollégium gazdasági titkára, 1947-48 a paraszt párt Békés c. lap szerkesztője. 1952-56 a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ipargazdaságtan tanszékének tanársegéde, adjunktusa. 1956 nyarától a Pénzügy Minisztérium árfőosztályának munkatársa. 1956 októberében a PM forradalmi bizottságának tagja, 1957 eleján elbocsátják. 1957-69 különböző vállalatoknál, ágazati intézményeknél dolgozott. 1959-ben pályadíjat nyert az 1963. évben megjelent Kritika és Koncepció c. tanulmánya, különböző intézeteknek dolgozott (Ipari Minisztérium, Központi Statisztikai Hivatal, Párttudományi Intézet, VÁTI stb.) 1969-75 az MKKE népgazdaság tervezése tanszékének tudományos-gazdasági tanácsadója, a konvertibilitással, a harmadik szektor, a gazdasági egyensúly feltételeinek problémáival foglalkozott.
1975-76 az Építésgazdasági és Szervezési Intézet gazdasági tanácsadója, 1976-78 az MKKE belkereskedelmi tanszék tudományos főmunkatársa, 1978-haláláig a Vállalkozáskutató Csoport vezetője. 1980-ben elkészült a szocialista vállalkozás elmélete, 1981-83 nyilvános vitákat tart. 1981 elindult a szentesi kísérlet (Felszabadulás Tsz). 1986-87 az USA-ban tett tanulmányutat, 1987-1990 között több alkalommal hívják meg Olaszországba előadni.
1990-ben egyetemi tanárrá nevezik ki, 1991-ben pedig az elsők között kapja meg a Széchenyi-díjat. F. m.: Ökonosztát (1988), Szent Barmunk: a politika alaprendje (1989). Üdülőtársulás-kísérletek Liska Alapítvány, 1997.
Farkas Zoltán:
Kedves Civis! Sajnos – Lenkétől tudom - az amerikai útja nem úgy sikerült, mint ahogyan induláskor képzelte. Mivel az amerikai Soros alapítvány hívta meg, Király Béla honvédtábornok úr volt a segítőjük, és az amerikai életükhöz szükséges pénz kezelője. Egyetemhez nem tartozott, nem tudott kialakítani kapcsolatot az amerikai közgazdász-társadalommal. Az amerikai egyéves tanulmányútját még úgy kezdte, hogy „Temetni jöttem az államokat” címmel cikket írt, amit végül be sem fejezett, s majdnem úgy végezte, hogy Őt kellett temetni, mert a tehetetlenség, a teljes kapcsolathiány és egyéb személyes problémák annyira kikezdték egészségét, hogy New Yorkban személyesen is megtapasztalhatta az ottani egészségügyi rendszer visszásságait. Egy év után tértek haza, szakmailag eredménytelenül. De Olaszországban akkor már tudtak Róla, hiszen 1984-ben már meghívták egy konferenciára, ahol előadást tartott elméletéről. 1987-től három évig rendszeresen visszahívták, egyrészt a firenzei, akkori Közös Piac által fenntartott egyetemre, vele párhuzamosan Rómába, ahol odáig ment az érdeklődés, hogy 5-8 tanulmányát lefordították olasz nyelvre, egyiket ki is adták, de sajnos kísérletezésre ott sem került sor, mert ott is beleszólt a politika. Itthon megjelent egy Mario Nuti nevű olasz közgazdász cikke, amelyben említi Liska gondolatait, így a Közgazdasági Szemlében kialakult egy vita kettejük között, majd tovább folytatódott Firenzében. De Nutinak 1990-től nem hosszabbították meg a szerződését Firenzében, így ez a kapcsolat is megszakadt. Az viszont fölöttébb imponáló volt, hogy a brit The Economist a Marx-centenáriumra hatalmas cikket írt Liskáról, és ezt maga a főszerkesztő-helyettes, Norman Macrae követte el – a lap legeredetibb és legmerészebb gondolkodója, egyike azon staff-újságíróknak, aki alá is írhatta a cikkeit. Macrae-vel 2001 őszén találkoztam, már nagyon idős és beteg volt, de jól emlékezett Liskára – kettejük kapcsolatáról egyébként írtam a HVG-ben.
A „karizmatikus sarlatán” kifejezés egyébként roppant mód tetszik, no de csak azért, mert Tibor is szeretett saját „csodadoktorságán” önironikusan merengeni. Jól képzett közgazdász volt, és ha semmi mást nem írt volna, csak a korai Kritika és koncepciót az 1968-as reformok előkészületei során, akkor is kihagyhatatlan volna a reform történetéből. Egyébként abban valóban lehet hiányérzet, aki a normatív, leíró közgazdaságtan híve, ám aki vonzódik a szellemi merészséghez és kalandozáshoz, annak Liska ma is melegen ajánlott. Üdvözli, Farkas Zoltán
emailben érkezett:
Kedves Farkas úr, nincs időm utánanézni a forrásnak, de valahol olvastam, hogy Liska szerint egyáltalán nem lenne szükség adófizetésre. Ilyen ország az egész világon nincs, még a legliberálisabb államok is komoly adókat szednek. Hogy kell ezt érteni? üdv, Katona Éva
Farkas Zoltán:
Kedves Éva, jól tudja, Tibor valóban ellenezte az adóztatást, nem nagyon próbálnám őt megvédeni, modellje logikájából ez következik. Hadd idézzem fel a korábban már említett Norman Macrea-t, a The Economist főszerkesztőjét (aki Liskára is felfigyelt), s aki elképesztő erejű cikket írt saját lapjában az állami tulajdon teljes lebomlásáról. Kezdve azon, hogy a jövőben az Egyesült Államokban nem demokrata és republikánus elnökjelölt verseng a választásokon, hanem olyan vállalkozók, akik azt ígérik, hogy az államot olcsóbban működtetik ... tiszta liskaizmus, nem? Macrea-t ugyanaz foglalkoztatta, mint Tibort: a hatékonyság. Végső soron a jólét. No meg az, hogy időnként lássunk egy kicsit messzebbre a szokásos napi dilemmáknál, és ne ragadjunk le az egyenválaszoknál.
Nézze el nekem, hogy nem bocsátkozom részletekbe, talán fel lehet majd tenni a honlapra az idevágó cikket... Üdvözli, Farkas Zoltán
Endrecskem:
Tisztelt Farkas Zoltán úr, a korábbi vendégek után az Ön válaszára is kíváncsi vagyok azzal kapcsolatban, hogy: úgy gondolom, a Liska-féle javaslatoknak helyük volt a piacgazdaság törvényeit megcsúfoló szocialista tervgazdálkodással szemben. Akkoriban sokkal többen is támogatták Liskáékat, mint manapság. A kapitalista piacgazdaság gépezete azonban minden problémája ellenére életerősnek, praktikusan "legyőzhetetlennek" tűnik bármiféle "közösségi", "társadalmi" tulajdon által. Nem gondolja, hogy a rendszerváltással és a privatizáció lezajlásával ez a hajó elment?
A korábbi viták során felmerült kérdések közül az alábbiakat is nagyon fontosnak tartom, kérem, legyen szíves ezekre válaszolni:
1. Nem egészen értem, hogy következik ebből az ökológiai összeomlás elkerülése. Ha a termelőerők mai fejlettségi szintjén cserére termelünk, azaz árutermelés folyik, rögtön megjelenik a konkurencia, a verseny, ezekből már következik az elidegenedés, a környezetpusztítás, a társadalmi különbségek - lesznek 'győztesek' és vesztesek. Hogyan csökkenti le a Liska-modell több, mint 50-60%-kal az üvegházgáz-kibocsátást? (Állítólag ennyi kell a katasztrófa elkerüléséhez.)
2. Manapság óriási viták folynak a globalizáció hatásairól. Sokan tartják katasztrofálisnak a globális kapitalizmus terjedését. Mit gondol erről? Liska elmélete globalizációpárti, vagy inkább a globalizácókritikusoknak szolgálhat érvekkel?
3. Tegyük fel, hogy a modell ismerté válik a társadalom széles rétegeiben. Tegyük fel, hogy a többség kívánatosnak tartaná annak bevezetését. Azonban a bevezetéshez szükséges eszközökkel nem rendelkezik. Ezek az eszközök azok kezében vannak, akik irányítják az országot, ezzel szemben nekik nem áll érdekükben a bevezetése, mert ezzel saját hatalmukat csorbítanák. Milyen esélye lehet ilyen helyzetben a Liska-modell bevezetésének, vagy milyen formában tudja elképzelni "elterjedését"? üdvözli, Endre
Farkas Zoltán:
Kedves Endrecskem, olvastam a Tibor életművét nálam jobban ismerők - Lenke és F. Liska Tibor - válaszait ugyanezekre a kérdésekre, nem nagyon tudnék ezekhez bármit hozzátenni. Homályosan arra emlékszem, hogy Tibort nagyon foglalkoztatta a környezetvédelem, a környezeti vagyon felmérése, és beszélt arról, hogy a környezet védelmét miképp lehetne vállalkozási formában hatékonyabban ellátni. Csak, tudja, Vele az a megérthető méltánytalanság történt, hogy a nyolcvanas években elsősorban arra figyeltünk oda, ami akkor nagyon is aktuális volt. Például az Áru-e a kultúra-vita, amely teljesen egyértelműen a gondolatok szabadságáról szólt, s nem feltétlenül a liskai modellről. Egyébként emlékeim szerint Tibor egyik utolsó "kísérlete" az volt, amikor az Antioroszlán című kötetének kiadását árvereztette el. (Lenke szerint később a Szent barmunk-at szintén így jelentette meg.)
A globalizációval kapcsolatos felvetése több mint indokolt, a tervgazd. éveiben többen elkövették azt a bocsánatos hibát, hogy zárt gazdaságot feltételeztek (még Kornai híres A hiány című könyvében is vállaltan mellőzte a külkereskedelmet, ha jól emlékszem). Hadd ismételjem meg, amit már írtam: ne szűkítsük le az életművet a modell gyakorlatba ültethetőségére! Liskát lehet úgy is olvasmi, mint Voltaire Candide-jét, anélkül, hogy eldöntenénk, a lehető legjobb, vagy legrosszabb világban élünk-e... Üdvözli, Farkas Zoltán
emailben érkezett:
Mint az USA-ban élő és dolgozó gazdasági szakember Liska ötleteit én nem tartom "eredetinek", jóindulattal "zavarosnak" minősíteném. Azért feltennék egy pár kérdést.
1. Ha valamilyen csoda folytán a "nemzeti vagyon" ráeső részét egy fiatal megkapná... nem okozna ez hiperinflációt? Hiszen egy óriási fogyasztási igény jelentkezne nem termelő egyénektől?
2. Egyáltalán honnan finanszírozná az "állam" ezeket az összegeket... nyilvánvaló hogy a hiperinflációval egy rendkívül magas kamatláb is járna ami megbénítana szinte minden gazdasági tevékenységet.
3. Mi lenne a motiváció arra hogy valaki dolgozzon a Liska-rendszerben?
Egyébként volt-e néhány nemzetközileg neves közgazdász aki kommentálta Liska ötleteit... ha igen, hol vannak ezek a kommentárok? Üdv, George Lazar
Farkas Zoltán:
Kedves George Lazar, első kérdésére válaszolva akár Tony Blairre is hivatkozhatnék, aki a Child Trust Fund révén - ha nagyon kicsiben is - valami hasonlót vezetett be, és a bébikötvény-tervet a The Financial Times nagy öregje, Samuel Brittan is csak amiatt bírálta, mert túlságosan kevés volt a gyermekenként folyósított 250 (a legszegényebbek esetében 500) font, amit egyébként még kétszer megtold a brit kormány - hogy mennyivel, azzal tudomásom szerint Gordon Brown még adós. Brittan azt írta, ez az első eset, hogy tőkejavakhoz juttatják az embereket... Mivel ez 18 évig zárt számlán kamatozik, fel sem vethető az inflációs veszély - viszont élénkíti a tőzsdét (a részvényekbe fektető alapok révén), segíti az államháztartási deficit finanszírozását (az állampapírokba fektető alapokkal), ösztönzi a lakossági megtakarításokat (amennyiben a családtagok is hozzájárulhatnak a gyermek tőkéjéhez).
Természetesen ez sem azonos a Liska-féle társadalmi örökséggel, amelynek leírásához a www.nol.hu/cikk/370101 link vezet el. Ami pedig azt illeti, mi a motiváció a modellben való részvételre... nos, akik annak idején Szentesen vagy Igalpusztán erre vállalkoztak, boldogan tették. Egyébként pedig a modell lényegénél maradva, annál nincs vonzóbb, mint ha "a licit a licitálóé" elv teljesül - magyarán, nem az adóhatóságnak, hanem magunknak "termelünk". Üdvözli, Farkas Zoltán
Petro:
Kedves vitázók (beszélgetők), azon gondolkodtam el, hogy milyen érdekes: mostanában egymás után sorjáznak a nagyszerű magyarok nyolcvanadik születési évfordulói. Van, akit úgy ünnepelhetünk, hogy közöttünk van, és dolgozik (mint Kállai Ferenc), és van, akire a kerek évforduló miatt gondolunk vissza, mert ilyenkor kiderül számunkra, hogy bizony halála után is él. Nemrég Kardos G. György nevével találkozhattunk, most Liska Tibor nyolcvanadik születésnapja közeledik. Úgy látszik, ez egy nagy nemzedék volt – talán nem véletlen, hogy egybeesik az indulásuk a fényes szelek nemzedékével. Ez a huszadik század nagy magyarországi szellemi teljesítményeinek nemzedéke.
Farkas Zoltán:
Kedves Petro, nagyon igaza van, kiemelkedő szellemi teljesítményt produkált az 1925-ös korosztály (meg több későbbi is). Láttam valamelyik éjszaka a Magyar Televízió 2-es csatornáján egy kiváló beszélgetést Kardos Gyuriról - akit a Mozgó Világ szerkesztőségéből ismertem -, Spiróval, Békés Palival, másokkal, elképesztően jó volt. Szívesen megnéznék egy ilyet Tiborról is... Ő egyébként talán ha egyszer vendégeskedett az akkor legjobb formáját futó Tudósklubban. Nehéz volt Tibort érteni és megérteni - no nem azt, ami az életművében rendszerkritika volt, hanem saját modelljét, rendszerét. Ám sokan nagyon sokat tettek, hogy ez is (köz)érthető legyen, és hogy végül az volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az 1988-ban végre megjelent Ökonosztát több mint 60 ezres példányszáma. Üdvözli, Farkas Zoltán
