Ott ugyanis - olvasom - nem lacafacáztak, a jobb félni, mint megijedni elv jegyében - járványtani ellenőrzésre hivatkozva - dirr-durr lepuffantották egy nevezetes madárvonulási pihenőhely száznál több ott lévő különféle szárnyasát. Hogy abba esetleg belekeveredett néhány ritka, szigorúan védett faj, fene bánja. Ráadásul a végén kiderült, feleslegesen: fertőzött egy sem volt köztük.

Máshol szerencsére a lődüh helyett józanabb megfontolások kerekedtek felül. Több országban, így a már fertőzött Romániában és a vele szomszédos Bulgáriában egyszerűen betiltották a vadon élő madarak vadászatát. Ez mindenképpen szerencsésebb és jóval inkább környezetbarát módszer, hiszen minden madarat úgysem lehet lelőni, ráadásul, ha az a fránya kórokozó terjedni akar - ahogy a thaiföldi fertőzött verebek példája mutatja -, az apró szárnyas siserahadat is segítségül veszi, az ilyen sereg ellen pedig végképp nehéz puskával fellépni.

S minthogy a védett vonuló madárcsapatok normális esetben nem nagyon keresik az emberek közelségét, végül is kicsi a lehetőség a közvetlen kontaktusra. Legfeljebb a jobbára szabadban, például a falvaktól távoli alföldi tavakon tartott kacsák, libák kerülhetnek közeli kapcsolatba a megpihenőkkel, a ház körül kapirgáló tyúkok és más háziszárnyasok nem igazán állnak le tereferélni, mondjuk egy Szibéria felől dél felé tartva kissé mifelénk letért vetési lúddal. Az ilyen nagy kacsa- és libatenyészeteken viszont, ha szükséges, ideiglenes szobafogságot rendelhetnek el, ahogy azt nagyon okosan más európai országokban is megtették.