Aján Tamás a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) elnöke, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) elnökségi tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, a Nemzetközi Sportszövetségek Szervezetének (AGFIS) alelnöke, a Magyar Olimpiai Akadémia első embere, s még napestig sorolhatnánk. Tipikus sportkarrier-diplomata; hosszú, szívós munkával jutott a csúcsra. Nincs olyan terület a sportban, amelyben ne számítana a véleménye, amelyre ne lenne ráhatása, amelynek folyamatait ne látná át. Másként: hivatalból tudnia kell, mi történik, a pénzek útjától a doppingon át a nagy döntésekig. Márpedig most éppen azzal vádolják, hogy az athéni doppingügyek óta csöndben van. Vagy ha megszólal, akkor azt rosszul teszi: olyan koncepciószerűséggel kísérli meg lezárni az egyelőre lezárhatatlant, amelyet szakemberek egybehangzóan cáfolnak. Idestova egy hónapja pedig kimondottan védekezésre kényszerül (nem az erőssége): egy hangfelvételen - akusztikailag magát "mosandó" - furcsa kontextusban tűnik fel a neve. Olyannyira furcsában, hogy pénteken már közvetlen kollégáinak csoportja, azaz a MOB elnöksége számoltatja be. Jelzésértékű, hogy az értekezlet napirendjének egyetlen pontjaként. Politikailag is érezhetően ritkul körülötte a levegő. 1968 óta csak nyer, ám sorsa most kérdéses. De kicsoda Aján Tamás?

A hatvanhat éves sportvezető harminchét esztendővel ezelőtt testnevelő tanárként, amolyan megbízható emberként ülhetett a Magyar Súlyemelő Szövetség éppen üres főtitkári székébe. Elvégezte a marxista-leninista esti egyetemet, dolgozott az OTSH módszertani osztályán, s élvezte a kor kiemelkedő sportvezetőjének, Csanádi Árpádnak a bizalmát. Aján múltnélküliként bukkant föl, ugyanakkor rengeteget dolgozott azért, hogy legyen jövője. A munka mellett zseniális kapcsolatteremtő és irányítókészsége predesztinálta arra, hogy külföldön is jelentős pályát fusson be. A 80-as évek elején - háta mögött tudva a sport(párt)vezetést, közelebbről Buda Istvánt - a szintén feltörekvő Schmitt Pállal együtt landolt az OTSH elnökhelyettesi székében. Miközben egyre közelebb került az IWF akkori nagyhatalmú vezetőjéhez, az angol Oscar State-hez. Ez utóbbi kapcsolat 1976-ban fordult termőre, amikor Ajánt megválasztották az IWF főtitkárának.

Az igazi áttörés 2000-ben érkezett el a számára: a szervezet elnökévé lépett elő, lett - tisztéből adódóan automatikusan - tagja a NOB-nak, s választotta soraiba a doppingellenes harc ügynöksége, a WADA. Aján azóta átfogja a sport "táplálékláncának" legfontosabb szakaszait. Bizonyos területeken teljhatalmú úr. Kiváltképp a budapesti székhelyű IWF-nél. E szervezetre - amelyre a magyar költségvetés nem kevés pénzt áldozott - azt mondják: állam az államban. Magyarországon semmilyen törvény nem vonatkozik rá. Ha igaz, Aján Tamás egyedül kezeli az IWF vagyonát: kizárólag neki van pénzfelvételi, utalványozási joga. Elszámolással legföljebb a négytagú felügyelőbizottságnak tartozik, ám az ellenőrzések, úgy tudjuk, nem feltétlenül célirányosak: a grémium négy tagja - kellemes vacsorák és szórakoztató programok közepette - eltölt néhány napot Budapesten, majd aláírja az egyoldalas beszámolót. Ajánt az IWF elnökeként legutóbb közfelkiáltással választották újra: vigyáz is arra, hogy hű fegyverhordozók vegyék körül. Ahogy mondani szokás: tud valamit. Minden lépését gondosan megtervezi, egy centit sem tesz feleslegesen. Csalhatatlanul érzi, kit milyen kulcs "nyit", kit miként kell mozgatni; hogyan lehet baráttá tenni az ellenséget is. Közegét, közeli munkatársait a maga javára "építi", megkérdőjelezhetetlenné téve személyét, amelyet azzal is erősít, hogy - pazar lobbistaként, saját érdekből is - segít mások előmenetelében. Mindenkiről mindent tud, és sosem felejt. Utóbbira egy példa: az IWF-fegyelmi ügyében előbb a dél-koreai Puszanba, majd - enyhülve - Athénba rendelte ki a doppingvétségen ért magyar súlyemelőket. A sportolóknak a saját költségükön kellett megjelenniük, pedig a színhely az IWF budapesti irodája is lehetett volna. Aján imád utazni (évente több mint 200 napot tölt külföldön), s olyan országokat is bevonni a súlyemelés vérkeringésébe, amelyek kevésbé számítanak a sportágban. Nemrégiben Nauru kapta a világbajnokság rendezési jogát, ám az egzotikus színhelyt "legyőzte" a csöpp óceáni sziget viszonylagos megközelíthetetlensége és az odahurcolkodás nehézsége. Egy vb amúgy - ilyen-olyan díjkötelezettségek okán - szépen gyarapítja az IWF számláját.

Aján az évek folyamán egyre módosabb, befolyásosabb ember lett. Megemlítik vele kapcsolatban, hogy több budai ingatlan és üzlet gazdája, s hogy a gyarapodást látva elég nehéz arra asszociálni: azt a háromgyermekes családapa (fia Amerikában végzett) a sportvezetői tiszteletdíjaiból "tette össze". Még akkor is, ha gyakorlatilag semmire nem kell költenie: bére mellett tiszteletdíjat kap (a MOB-fizetés bruttó 862 ezer forint, az IWF-elnökösködésért alanyi jogon járó pénz évi több tízezer dollár); útjain ellátás és költségtérítés jár neki. Mindenesetre erről ennyit lehet tudni, a többi pedig talány, mint Csapó Gábor a Sport televízióban. Az olimpiai bajnok vízilabdázó nemrégiben ugyanis azt mondta: mit is akarunk, amikor még mindig dolgozik az a sportvezető, aki anno táskában hozta-vitte a doppingszert. Kire gondol, kérdezték. Nem mondom meg, válaszolta. Sokan vannak így: tudják, de nem mondják.

Ajánnak immár szép számmal akadnak ellendrukkerei. A MOB-ban mindenképp. Ám az "ellenzék" - mostanáig - legföljebb zúgolódásig merészelt eljutni: nyilván azért is, mert az itthon csak átmenetileg felbukkanó sportvezetőt erős bástyák védték. Athén óta mindenesetre fölerősödtek a zajok, s immár többek ellenérzését váltotta ki: a bizottság 110 éves ünnepségére - amelyen megjelent Jacques Rogge NOB-elnök - szinte beesett Dubaiból, hogy aztán gyorsan Ausztráliába utazzon.

Aján Tamás 1989-ben, az első "szabad" MOB-vezetőség megválasztásakor egy vokssal maradt le az elnöki tisztről. A befutott Schmitt Pállal - akivel már az OTSH-ban sem szívelték egymást - meg nem támadási szerződést kötöttek. Aján azóta második a főtitkári örökranglistán: csupán az 1914 és 1933 között regnált Mártonffy Miklós időzött nála hosszabban e székben. Posztja eddig nem volt veszélyben, mivel a közvetlen kollégák sokat tudnak egymásról. Ezért is hatott meglepetésként, hogy Ajánt péntekre maga Schmitt - azaz a játékokon szerepelt küldöttség első számú vezetője, ily módon felelőse - "rendelte" a plénum elé ("az elnökségi tagok egyetértésével"). A térvesztést szimbolizálja az is, hogy az eddig Ajánt támogató politikai erők ezúttal nem demonstrálnak pártfogoltjuk mellett. Nem úgy, mint a MOB májusi tisztújító közgyűlése előtt: akkor - állítólag - a szocialisták néhány potentátja szervezett negyven embert Aján mögé. A főtitkár - aki az esemény előtt ismét "kiegyezett" Schmittel - a korábbi választásokhoz képest szűkebben, de még így is magabiztosan múlta felül riválisát, ez esetben Kamuti Jenőt.

De mi történt Athénban? Pontosabban: mi az oka, hogy a sziklaszilárd pozíciójú Aján helyzete ingataggá vált, s sokan hirtelen rádöbbentek, megannyi nemzetközi és hazai megbízatása között érdekütközés áll fenn? Hogy hiába mondja: semmi köze a hazai súlyemelő szövetséghez, amikor bizonyítékok sora gyűlt össze ennek ellenkezőjéről? S miért csak most "derült ki", hogy a MOB főállású főtitkáraként nem lehet telefonon irányítani egy szervezetet?

Az olimpia óta tizenhárom hónap telt el. Aján azon melegében nem beszélt az ügyekről: úgy gondolta, ha kimarad a történetből, túléli a válságot. Csakhogy a Magyar Súlyemelő Szövetség vezetése napirenden tartotta az "Aján-kérdést". Álláspontja szerint ugyanis Aján igenis részese volt a görögországi eseményeknek. Vagy bosszúból, mert - még a játékok előtt - súlyosan összekülönbözött az MSSZ akkori elnökével, Dolovai Tamással, s "törleszteni" akart vele szemben (konkrétan azzal, hogy mindenható sportvezetőként doppingügybe "keverteti" a magyar súlyemelőket). Vagy pedig azért, mert "bizonyítani" kívánt Jacques Rogge-nak, a zéró toleranciát meghirdető NOB-elnöknek: a magyarok sem szentek, "lebuktatásuk" példa arra, hogy a legszennyezettebb sportágak egyikének nevezhető súlyemelés "eredménykényszerben" lévő elnöke doppingügyben elkötelezett, egyúttal védi állását.

Ami tény: Kecskés Zoltán és az ezüstérmétől megfosztott Gyurkovics Ferenc vizeletében egyaránt oxandrolont találtak. Több kérdés vetődött föl. Mindenekelőtt: lehetséges-e, hogy mindketten ugyanazt a szert használták, ha használták? S ha Kecskés oxandrolonnal bukott le, Gyurkovics miért kockáztatott volna ugyanazzal nem sokkal később? S kivált: miért éppen oxandrolon, amely, úgymond, lágy szer? (Egyébként az egyetlen, vizeletben oldódó anabolikus szteroid, amely csak négy-öt hét után fejti ki hatását.) Akadt más furcsaság is. Az igazáért harcoló Kecskés C mintáját előbb átvette az IWF által elfogadott, akkreditált kölni laboratórium, majd annak vezetője, Schänzer profeszszor váratlanul olyan tartalmú levéllel utasította el az elemzést, amelyet még dr. Hollósy Ildikó, a Sportkórház doppinglaboratóriumának vezetője is értetlenül fogadott. Gyurkovics - aki tizenhárom hónapon át hangoztatta, hogy hajlandó DNS-mintát is adni - a NOB által alapított nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordult, és hasonlóképpen járt, mint versenyzőtársa: tárgyalási kérelmét elfogadták, aztán - szintén váratlanul - visszautasították. Manipuláció? Lebeszélték volna a két intézményt arról, hogy kiderüljön az igazság? Vagy egyszerűen fatális véletlen?

Aján sok kérdésre választ adhatott volna, ám - akárcsak az olimpia alatt - hallgatott. Februárig. Akkor az MTV Napkelte című adásában azt közölte: nevekre lebontva tudja, mi történt Athénban. Konkrétumokat viszont nem említett. S nyilván maga is érezte, hogy ez nincs rendjén, ugyanis - négy hónappal később - sajtóbeszélgetést tartott, ám ekkor sem rukkolt elő használható állításokkal. Annyit azonban mondott, hogy őt úgy tájékoztatták: a magyar súlyemelők hazai edzőtáborában "két úr" potencianövelő szert használt, s mivel az oxandrolon összetevője az ilyesfajta készítményeknek, feltételezhető: a versenyzők nem a saját vizeletüket adták le. Egy nappal később azonban potencianövelő-gyártók és -forgalmazók kijelentették, Aján közlése téves: az oxandrolon nem összetevője a potenciaszereknek. Ez az érthetetlen "baki" jelentősen alakította az Aján-képet, amelyen az elhíresült magnófelvétel rontott tovább. Gyurkovics - mint köztudomású - olyan hanganyagot rögzített, amelyen klub- és sportági elnöke, Komáromi Lajos, valamint edzője, Varga László kvázi Aján nevében győzködi: ismerje be, mit tett az olimpián. De Gyurkovics - vélt vagy valós igaza tudatában - ezt elhárította. Így tett korábban is, amikor Aján személyesen győzködte.

A MOB-elnökség kíváncsian várja Aján Tamás pénteki beszámolóját. A kulisszák mögül azt hallani: jó volna, ha lemondana a főtitkárságról, hiszen mint a NOB tagja, automatikusan tagja maradna a MOB elnökségének is. Aján azonban erre nem hajlandó. Mindenesetre a sportvezető többet nem hibázhat. De meglehet: már így is tele a pohár.