Sokan engem bíráltak ezért, de továbbra is úgy érzem, hogy az ország és a nemzet érdekeit kivételes helyzetektől eltekintve az egységes külső fellépés szolgálja.

A Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök amerikai útján történtek és azok hazai megjelenítése túllépett a külpolitika körén, és alapvető erkölcsi, emberi kérdéseket vet fel. Tudjuk, hogy a politika, különösen a pártpolitika körében nem minden megnyilvánulás ragaszkodik szigorúan a valósághoz, de a valótlan állításokkal szemben korlátot kell szabjon az emberi méltóság és tisztesség, mások becsülete, azaz a legalapvetőbb erkölcsi elvek tiszteletben tartása.

Nem tudom, hogy mi hangzott el Amerikában, de Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a hazai nyilatkozataival, a valóságnak meg nem felelő állításaival túllépte a fenti korlátot, mások tisztességébe és becsületébe gázolt. Tekintettel arra, hogy 2001. szeptember 11-én és az azt követő hónapokban én voltam az ország külügyminisztere, magam is a becsületükben megsértett személyek közé tartozom. Nem tudom, és nem is foglalkoztat, hogy mi indította a magyar miniszterelnököt a hamis megállapítások megtételére, azt sem tudom, legfeljebb gyanítom, hogy milyen célokat kívánt ezzel szolgálni. Nyilatkozatai, amelyek lényege, hogy az Orbán-kormány nem fordult szembe Csurka István akkor tett nyilatkozataival, sőt mentegette azokat, nemcsak az akkori kormány becsületét, hanem az ország és a nemzet mindenkori érdekeit súlyosan sértik, ezért megengedhetetlenek és elfogadhatatlanok.

2001. szeptember 11-én Orbán Viktorral együtt Berlinben vettünk részt a magyar nagykövetség épületének megnyitása alkalmából tartott konferencián, és itt ért bennünket a hír. Szinte azonnal sajtótájékoztatót tartottunk, amelyen Orbán Viktor a legkeményebb szavakkal ítélte el a gyalázatos támadást és azonnal jelezte, hogy Magyarország kész az észak-atlanti szerződés 5. cikkében foglaltak, tehát a kollektív védelem életbeléptetésére. Csurka István botrányos nyilatkozatával kapcsolatban az akkori ellenzék elhatárolódást igényelt, ezúttal is figyelmen kívül hagyva, hogy elhatárolódni a saját politikai erők valamely tagjának vagy csoportjának a nézeteitől szoktak. Az Orbán-kormány ezért nem egyszerűen elhatárolódott a nyilatkozattól, hanem a leghatározottabban elítélte azt. A kormány határozata alapján, annak nevében határozati javaslatot terjesztettem az Országgyűlés elé, amelyben leszögeztük, hogy "mélységesen és a leghatározottabban elítélünk minden olyan megnyilatkozást, amely az ártatlan áldozatok életét kioltó, emberiségellenes, esztelen terrortámadás egyértelmű megbélyegzése helyett indokot próbál keresni erre a barbár cselekedetre. Az ilyen megnyilatkozásokat ellentétesnek tartjuk a Magyarország által vállalt és követett politikai értékrenddel, szövetségesi kötelezettségeivel, valamint az egész emberiség legalapvetőbb eszméivel".

A javaslatban a kormány konkrét lépésekre is felhatalmazást kért: tegyen meg minden előkészületet arra az esetre, ha indokolttá válik az észak-atlanti szerződés 5. cikkében foglalt kollektív védelem jogának érvényesítése és Magyarország ez irányú kötelezettségeinek teljesítése.

A kormány javaslatát az abban foglalt elítélésben érintett politikai párt kivételével valamennyi képviselő megszavazta. A szövegből egyetlen mondat érdemel még idézést:

"Méltatlannak tartjuk és elutasítjuk mindazokat a próbálkozásokat, amelyek az egész emberiséget megrázó terrorcselekménynek és az áldozatok tragédiájának bármilyen pártpolitikai célra történő felhasználására irányulnak."

Ez utóbbi mondatot most is irányadónak kellene tartanunk. Nem kérek mást, mint, hogy pártpolitikai szempontok és érdekek érvényesítése mentén is tartsuk tiszteletben a tények igazságát, az általánosan elfogadott erkölcsi értékeket és azt az áldozatot, amelyet sok ezer ember halála jelentett.

A magyar külpolitika számára a legfontosabb következtetéseket egyébként a tragédiát követően a Népszabadság, 2001. október 26-i számában "Az áldozat értelme" című cikkemben vontam le. Ennek utolsó bekezdése a következőként szólt:

"A nagy tragédiák felhívják a figyelmet a veszélyek súlyosságára, de egyben üzenetet küldenek a követendő cselekvés irányára nézve is. Az áldozat akkor nyer értelmet, ha az üzenetet megértjük és követjük. Most az egész világon, de ezen belül az atlanti szövetségen, Európán és rajtunk is múlik az, hogy történelmi távlatban kap-e értelmet sok ezer ember értelmetlen és borzalmas halála."

Igen, rajtunk, a mi tisztességünkön és becsületünkön is múlik.

A szerző 1998-2002 közöttkülügyminiszter volt