Ennek mikéntje azonban semmiképpen nem lehet a klasszikus zene tananyagból való kiiktatása. A magam részéről éppen azt hiányolom oktatási rendszerünkből, hogy az általános és középiskolás képzésben a zene- és a képzőművészet csak periferikusan kap helyet.

A zene (és a művészetek) szeretetére kiskorukban lehet rászoktatni a gyerekeket, ehhez megfelelő zenetanárok és megfelelő körülmények kellenek. Kisgyerekként rajongtam Leonard Bernstein vasárnap délelőttönkénti gyermekkoncertjeiért, ahol a neves karmester a zsenge korú publikum számára is közérthető módon magyarázta el elhangzásuk előtt a zeneműveket. (Sajnos a mai tévéadók kínálatában nemcsak vasárnap délelőttönként képtelenség értéket közvetítő műsorokat találni.) Örömmel tapasztaltam, hogy Bernstein módszere visszaköszön Fenyő Gábor munkásságában, akinek szervezésében immár közel egy évtizede zajlik a "Nagyszülők és unokák" hangversenysorozat az általa irányított MÁV Szimfonikus Zenekar muzsikusainak közreműködésével.

Talán szerzőnknek sem válna hátrányára, ha bérletet váltana a következő idényre.

G. Zs. meggyőződhetett volna a klasszikus zene népszerűségéről, ha május 19-én kilátogatott volna a Papp László Sportarénába, ahol Záborszky Kálmánnak, a Szent István Király Zeneiskola igazgatójának szervezésében és irányításával ezerötszáz zuglói gyermekből álló ének- és az iskola közel kétszáz fős szimfonikus zenekara adta elő Carl Orff remekművét, a Carmina Buranát. Az esemény éppúgy életre szóló élmény volt a részt vevő gyerekek számára, mint azon szerencséseké, akik élőben láthatták-hallhatták a felejthetetlen előadást.

Amennyiben a szerző érvelését más művészeti ágakra is kivetítjük, akkor például Berzsenyi, Csokonai vagy Arany János művészete éppúgy idejétmúltnak - és antidemokratikusnak - tekinthető, mint Dante, Shakespeare, Molie`re, Victor Hugo vagy az ókori klasszikusok (a sor folytatható), és az analógiánál maradva az irodalom oktatása is csak a ponyva- és kalandregényekre szorítkozhatna, gyermekeink legnagyobb örömére. Ha pedig tovább haladunk a Garamvölgyi által kijelölt úton, és a mindenkori tananyagot az általa javasolt demokratikus elvek szerint a nebulók igényei szerint állítanák össze, akkor népszerűtlenségük okán egész tantárgyakat lehetne mindörökre száműzni a tantervekből. Más kérdés, hogy az utánunk következő nemzedékek rövid úton - igaz, demokratikusan - visszamászhatnának a fára.

SEBES ANDOR

Budapest