A vita szövege "Ne higgyen nekünk, kísérletezzen az eredetivel!" című cikkünkben olvasható!

Farkas Zoltán

A beszélgetés a Népszabadság Online sorozatának része, amelyet Liska Tibor születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából indítottunk. Június 10-én Liska Tibor legidősebb fia, F. Liska Tibor volt vendégünk, július 20-án pedig Liska Tibor legközelebbi munkatársával és özvegyével, Liskáné Pólya Lenkével beszélgettek olvasóink.

Sorozatunk vendégei is részt vesznek Liska Tibor nyolcvanadik születésnapján, október 25-én, kedden 18 órától a Budapesti Corvinus Egyetem Budapest IX., Fővám tér 8. címen található épületében rendezett "megemlékező baráti beszélgetésen", amelyre mindenkit szeretettel várnak. A részletes meghívót a vendégek listájával a Liska Alapítvány honlapján tették közzé.

"A leggyakoribb lábjegyzet"

Farkas Zoltán, a Magyar Rádió gazdasági újságírója volt, amikor Liska Tibor temetésének napján, 1994. július 29-én, a Magyar Hírlapban közzétette Liska Tibortól búcsúzó írását "A leggyakoribb lábjegyzet" címmel.

"Liska Tibor reformközgazdász volt, aki előbb a gazdaságossági számítások, majd a hazai árrendszer képtelenségeiről írt, végül pedig az egész tervgazdaság lehetetlenségéről." "Elsősorban az izgatta, hogyan hasznosul legjobban a tulajdon, hogyan boldogulhat az egyén. Évtizedekkel korábban rádöbbent arra, hogy ez sem magántulajdon, sem állami tulajdonlás mellett nem megy. Eleve képtelenség. ha egy társadalom magántulajdonra épül, akkor százezrek, milliók nem juthatnak tulajdonhoz, vállalkozási lehetőséghez. Ha az állam szabályoz, akkor pedig eleve értelmetlenség demokráciáról, szabad vállalkozásokról beszélni" - írta nagy cikkében Farkas Zoltán.

Ökonosztát

"1965-ben, az első, óvatos reformgondolatok nyilvános megfogalmazása idején írta meg az Ökonosztátot. Amikor 1988-ban megjelent, közgazdasági-politikai bestseller lett, olvasták metrón és strandon, partikon és fogadásokon idézték szellemes megállapításait. Az Ökonosztát, a megtervezett gazdasági automata megvalósítására vagy kikísérletezésére ugyan azóta sem volt pénze egyetlen magyar kormánynak sem, de a kritika akkor felettébb jól jött mind a szocialista érzelmű reformereknek, mind az újsütetű demokratáknak. Pedig az Ökonosztát radikális diagnózisával szemben a javasolt terápia még meglehetősen óvatos volt."

Tiltott gyümölcs

"Szerettük, mint mindenki mást, akit tilos volt szeretni, olvastuk, mint azokat, akiket tilos volt olvasnunk. Egymásnak adogattuk a rossz, stencilezettt példányokat. Megnéztük őt Kovács András Falak című filmjében, Bacsó Péter Kitörésében. Tudtuk, hogy Hernádi Gyula Folyosók című regényének hőse, Sinka, ő."

Bérlet vagy tulajdon?

"Liska Tibort először a hetvenes évek végén engedték be a közgazdasági egyetemre. A belkereskedelmi szakon gyűjtött maga köré gebineseket és seftelőket, fizetett nekik, hogy bevallják, hogyan gazdálkodnak, mennyit lopnak. Együtt dolgozták ki a szerződéses üzemeltetések rendszerét, amelynek bevezetése után egy csapásra megjavult a vendéglátóipar és a kiskereskedelem hatékonysága, a szolgáltatások minősége. Ám Liska az államilag intézményesített megoldással fölöttébb elégedetlen volt. 'A bérlet akkor jó, ha használok valamit. Ha evezőscsónakot bérelek, senki ne várja tőlem, hogy vitorlást hozzak vissza.' "

Társadalmi örökség, erkölcsi tőke

"Olyan rendszert dolgozott tehát ki, amelynek vállalkozói a vagyongyarapításban feltétlenül érdekeltek, és amelyben tőke nélkül is lehet vállalkozni. Vállalkozáskísérleti Pénztáraiba már csak a kamatokat kellett befizetniük a vállalkozóknak, a licit a licitálóé maradhatott - volna.

"Végül megfogalmazta a 'társadalmi örökség' filozófiáját, amelynek lényege, hogy mindenki születése vagy megfogantatása percétől kezdve megkapja a társadalmi tőke reá jutó hányadát; ennek kamataiból járhat óvodába, iskolába, ennek kamataiból megélhet, ha akar, s ebből elindulhat a válllakozói pályára. Ahogy egyre sikersebb lett, növekszik erkölcsitőke-számlája, s kezdhet egyre nagyobb, kiterjedtebb vállalkozásokba."

Kísérletezzünk

"Ez az elgondolás, persze, alig-alig tűri el az ehhez hasonló leegyszerűsítéseket. Kimódoltnak hathat, megvalósíthatatlannak. Liska Tibor kísérleti tudománynak tekintette a szakmát, és néhány óvatos, erőtlen vállakozáskísérlete - Igalpusztán, Baksán, Szentesen - azt bizonyította, hogy a modell kicsiben működőképes. A szentesi csirkenevelők, fuvarosok elképesztő jövedelmezőséggel tudták működtetni a licittel használatukba vett vagyontárgyakat." Farkas Zoltán azonban 1994-es búcsúztatójában kénytelen volt megállapítani: Liska "idestova egy évtizede nem kapott újabb kísérletekhez pénzt és engedélyt."

Kényszer, vállalkozás, bérrabszolgaság

Farkas Zoltán így írt 1994-es cikkében: "Engem ez riaszt, én nem akarok vállalkozó lenni" - mondta nekem egy újságíró kollégám, aki a nyolcvanas évek elején rendszeresen járt a közgazdasági egyetem Liska-vitáira. "Hidd el, nem lehet mindenkiből vállalkozó" - ismételgette görcsösen, s ma már bizonyára bétézik, alaptőkét kuporgat, számlákkal szaladgál lassan fizető pénztárakba, azt számolgatja, fölvehet-e hitelt. De akkor még nem sejtette, nem sejthettük, hogy néhány év múlva el kell döntenünk: alkalmazottak kívánunk-e lenni vagy tulajdonosok.

Liska Tibor akkor azt ígérte, elgondolásai megvalósításával felszabadulhatunk a bérrabszolgaság alól. A mai kor azt ígéri, megélhetünk, ahogy tudunk."

Mi lett volna, ha...

"Érdemes eljátszani a gondolattal: mi lett volna, ha a privatizációs politika legalább részben, legalább nagyon kicsiben befogadja Liska Tibor elgondolásait, ha az akkor négyezermilliárd forintra becsült állami vagyon töredékét nem végső tulajdonosok kezeibe adják, hanem arra azok licitálhatnak, akiknek semmijük sincs, legfeljebb jó ötletük, vállalkozási képességeik és készségeik. A falusi Liska-kísérletek során félanalfabéta, képzetlen parasztemberek jobban működtették a rájuk bízott vagyont, mint a szövetkezetek. A legrosszabb esetben az derült volna ki, hogy a modell nem működtethető. Még ez is elhanyagolható veszteség ahhoz képest, amit a magyar gazdaság egésze ma elszenved a kárpótlással, a vagyonfeléléssel, a korrupciós és spekulációs természetű magánosítással" - utalt az 1994-es helyzetre Farkas Zoltán. - "Ha százmilliókat tapsoltak el neves külföldi tanácsadó cégek, miért nem jutott pénz egy örökös magyar tanácsadónak?"

Mi lesz most?

"Mi kerül többe: hatszázezer munkanélkülit kifizetni, vagy esetleg beindítani egy vállalkozási kísérletet, amelyben tőke és vagyon nélkül emberek százai, ezrei vállalkozhatnak a tulajdon működtetésére? Mi a jobb szociális program: a rászorultság elvének következetes érvényesítése, vagy a rászorultság alóli felszabadítás, a vállalkozóvá válás?" - kérdezte Farkas Zoltán, és nagyon szkeptikus választ adott: - Mindennek kivitelezéséhez "alighanem ő maga nélkülözhetetlen. Meglehet, egy történelmi eséllyel szegényebbek vagyunk. De gazdagabbak vagyunk egy illúzióval. Talán ment volna ez. Talán erre is lett volna esély, ha ezt megadják."

Voltak tanítványai?

Hogyne - válaszolta Farkas Zoltán - "hiszen olyasmit ígért, amiről mindenki álmodott: sokszínű, demokratikus társadalmat, esélyegyenlőséget, az államhatalom korlátozását. Voltak tanítványai, hisz Pulai Miklós támogatása, Síklaky István vállalkozási kísérletei, Bokros Lajos vagy Diczházi Bertalan öt-hat évvel ezelőtt írt tanulmányai az össznépi részvényszocializmusról, később az össznépi részvénykapitalizmusról azt mutatják, jól ismerték Liska Tibor nézeteit".

"Vannak-e tanítványai? Kik emlékeznek még arra, amit a magántulajdonlásról mondott, s amely helyett Ökonosztátot ajánlott, a kapitalizmusnál is fejlettebb, azt is meghaladó piaci viszonyokat, pénzebb pénzt, tulajdonosabb tulajdonosokat? Nagyon kevesen."

Macrae: "az egyetlen szocializmus, amely működni fog"

A nyolcvanas évek elején, amikor "Magyarországra érkezett Noman Macrae, az Economist egyik főtekintélye, és sehol nem adtak nekik termet arra, hogy az előadást megtartsák, sem az egyetemen, sem az akadémián, akkor Liska Tibor infarktust kapott. Majd még egyet. Ki tudja, mibe halt bele?"... "Norman Macrae az Economist Marx-centenáriumi számában írt róla terjedelmes cikket. 'Nem vagyok benne biztos, hogy a szocialista vállalkozás le fogja győzni az egyszerű magánvállalkozást, de ez az egyetlen szocializmus, amely működni fog' ."

Az utolsó évek

Liska Tibor már évekkel 1994 nyarán bekövetkezett halála előtt "kiiratkozott a közéletből, évekig nem jelent meg új könyve, írása" . 1992-ben még "abban reménykedett, hogy karácsonykor megjelenik a 'Kritikátlanság és koncepciótlanság'. Még korábban azt hitte, hogy közel hatezer oldalas életművét kiadják" . A nyolcvanas évek közepén pedig "abban bízott, hogy ez Amerikában is megjelenhet. Vállalkozott erre kiadó, fordító, meg is hívták őt egy évre az Egyesült Államokba, ám mindössze egy előadást tarthatott."

Bébikötvény

Farkas Zoltán néhány éve, amikor a brit Labour kormány kezdeményezése nyomán a magyar politikában is témává lett egy időre a minden megszülető gyermeknek alanyi jogon járó "bébikötvény" koncepciója, nagy feltűnést keltő cikkben emlékeztetett a HVG-ben Liska Tibor "társadalmi örökség"-koncepciójára. Liska Tibor ugyanis még tökéletesebb bébikötvényt talált fel, amely mindenkinek születése jogán vállalkozási lehetőséget kínálna. (Hasonló szellemben írt akkor cikket erről a témáról a 168 Óra című hetilapban F. Liska Tibor is.)

Várjuk kérdéseiket, hozzászólásaikat!

(Az idézetek forrása: Farkas Zoltán: A leggyakoribb lábjegyzet, Magyar Hírlap, 1994. július 29., péntek)

Farkas Zoltán