Vállalkozók felfedezése
Látványos fejlődést hoztak a kis- és középvállalkozásoknak címzett, államilag támogatott hitelprogramok: nyomukban a kisvállalkozások fél évtized alatt önálló banki ügyfélkörré nőtték ki magukat - igaz, a hitelintézetek sok esetben ma sem a "szegény" cégeket, hanem inkább a gazdag tulajdonosaikat szeretnék magukhoz kötni.
Ha egy kisvállalkozó ma veszi a fáradságot, és alaposabbak körülnéz a bankok neki címzett szolgáltatásai között, nagy változásokat tapasztal a fél évtizeddel korábbi állapotokhoz képest. A legtöbb nagybank ma már garmadával kínál speciális számlacsomagokat, kifejezetten a mikro- és kisvállalkozások számára, idomulva az igen különböző igényekhez. Olcsó havidíjjal és magasabb tranzakciós költségekkel nyithatnak számlát a kisebb számlaforgalmat bonyolító cégek, míg a komolyabb méretű és pénzforgalmú társaságok választhatnak a fix árú, olcsó, elektronikus átutalási lehetőséget biztosító csomagok között, amelyekhez általában ingyenes internetbanki kapcsolat és bankkártya is jár.
A szolgáltatási csomagok megjelenése és terjedése jelzi, hogy a bankban korábban mostohagyerekként kezelt, inkább megtűrt, mint kedvelt kisvállalkozó státusa változóban van, egyre több bank lát jó üzleti lehetőséget abban, hogy őket ügyfélként magához kösse. Erre részben magyarázat lehet, hogy a mikro- és kisvállalkozások egy része ma már nemcsak azért megy a bankfiókban, hogy a vállalkozói számlára érkezett pénzét a lehető leggyorsabban felvegye. Időnként már hitelt is igényel. Míg 1999 végén a mikrovállalkozások például alig több mint százmilliárdnyi bankhitellel rendelkeztek, 2001 végére ez a szám meghaladta a 400 milliárdot, 2003 végére pedig átlépte a 700 milliárd forintot - hasonló fejlődést mutattak az elmúlt öt évben a kis- és középvállalkozások is.
A lendület magyarázata a kisvállalkozói szektor gazdasági erősödése mellett az államilag támogatott hitelprogramok beindítása, amelyek révén ma már a mikro- és kisvállalkozások közel negyedének van valamilyen bankhitele.
A fellendülést a bankokon belül sok helyütt szervezeti átalakítások is követték - az OTP-nél például nemrég alakult külön igazgatóság alá tartoznak a mikro- és kisvállalkozások -, az új szervezeti egységek feladata, hogy további termékfejlesztésekkel a bankok tovább javíthassák a szektornak kínált szolgáltatásaikat. Egyértelműen látszik tehát, hogy a hitelintézetek felismerték a kisvállalkozásokban rejlő üzleti lehetőséget, és komolyan versenyeznek is ezekért a cégekért.
A növekvő hitelfelvételi kedv ugyanakkor erre a kiemelt figyelemre csak részben ad magyarázatot. A mikro- és kisvállalkozások végre felvesznek kölcsönöket, ám ez a hitelállomány még mindig édeskevés, összevetve a kisvállalkozások számával és gazdasági szerepével. Nem beszélve arról, hogy más területeken, például a lakossági hitelezésben - a lakáshitelek állami támogatása nyomán - ugyanezen időszakban látványosabb fejlődés történt. A gondok egy része pedig a régi: egy kisvállalkozásnál ma is nehéz rosszabb banki ügyfelet elképzelni. A lakossági hitel jó üzlet, hiszen óriási igény, magasak a kamatok, az adós jól fizet, és ha mégsem, a tartozás többnyire könnyen behajtható. A nagyvállalatok előnye a másik oldalon, hogy kisebb kamattal ugyan, ám egyszerre igen nagy összegű hitelt vesznek fel - kevés adminisztrációval tehát óriási összegeket kötnek le, és fizetnek rájuk a bank számára hozamot.
A kisvállalkozó hiteligénye inkább a lakossági ügyfelekéhez áll közel, vagyis vállalkozás sok adminisztrációval kis hitelt köt le. A lakossági ügyfelekkel szemben ugyanakkor egy apró cég valós vagyoni helyzetét felmérni, a törlesztésre megfelelő biztosítékot találni koránt sem egyszerű. A magyar mikro- és kisvállalkozások egyik fő profilja - mondják a bankszakemberek - a jövedelemeltitkolás. Virágzik a számlakereskedelem, és a számla nélküli üzleti forgalom, a cégek jelentős része így - papíron - veszteséges. Márpedig - ugyancsak papíron - hosszú távon veszteséges céget bank nem hitelezhet. Ha a hitelintézet mégis vágyik a kétes értékű üzletre, engednie kell a papírformából, és vállalni az állandó konfrontációt, amivel a szektor hitelezése - a bankszakemberek szerint - jár.
A kisvállalkozó tehát ma is problémás ügyfél, és messze nem a legjobb üzlet a bank számára. Így felmerül a kérdés: miért a kiemelt és egyre növekvő figyelem?
Magyarázat lehet a piacban rejlő növekedési lehetőség, de még inkább az elmosódó határvonal a veszteséges kisvállalkozó és a pénzes magánügyfél között. Vagyis: egyes bankoknál azért is fordítanak kiemelt figyelmet a mikro- és kisvállalkozások kiszolgálására, hogy tulajdonosaikat lakossági ügyfélként maguk mellett tudják, ő is náluk vegye fel hitelét, lízingelje új autóját, tartsa megtakarítását. Hiszen attól, hogy egy cég szegény, tulajdonosa még lehet vagyonos ember.
Az üzleti és magánszektor ezen a szinten elmosódott határvonalaira jellemző, hogy szakértők szerint a lakossági hitelek jelentős része mögött is vállalkozói célok állnak. Azaz a ténylegesen vagy papíron veszteséges vállalkozás helyett sok tulajdonos maga vesz fel hitelt, amit aztán vállalkozására költ el, és az abból kitermelt jövedelemből fizeti vissza.
Egyre több bank igyekszik az ilyen és ehhez hasonló "összefonódások" okán minél szorosabban összekapcsolni ezt a két üzletágat, szolgáltatásait pedig a lakossági ügyfél köré szervezni, aki így magánemberként és cége képviselőjeként is egy helyen intézheti banki ügyeit. Sőt esetenként kedvezményt is kaphat lakossági ügyfélként, ha jó vállalati partner, illetve vállalati ügyfélként, ha régóta megbízható lakossági ügyfele a pénzintézetnek - ilyen rendszer működik például az MKB-ban jelenleg, de hasonló irányú fejlesztésekbe kezdett az OTP is. Utóbbi hitelintézetnél év végéig az összes bankfiók alkalmassá válik a céges ügyfelek kiszolgálására. A vállalkozók így már nemcsak az általuk választott egy-két fiókban intézhetik majd banki ügyeiket. A vállalkozói hitelek igénylésére alkalmas fiókok száma hasonló okból bővül a jelenlegi többszörösére fél éven belül.
