Az érintettek a jövőjüket befolyásoló legfontosabb elképzelésekről rendszerint nem kapnak megfelelő tájékoztatást. E gyakorlatnak azonnal véget kell vetni.

A Dzsumbujt már 1937-ben is bűn volt megépíteni. A telep szélsőségesen szegregált helyzete azóta még tovább romlott. Környezetében sorra szűntek meg a lakóknak egykor munkahelyet adó ipari üzemek, lakások azóta sem épültek a környéken, és az utóbbi években a Dzsumbuj számottevő részét is lebontották. A munkanélküliség, a szegénység, a kirekesztettség elmélyülése, tartóssá válása és a kerületi önkormányzat lakáspolitikai gyakorlata miatt visszafordíthatatlanul megbomlott a telepi társadalom egykor is csak igen viszonylagos stabilitása. Az 1970-es évek végén még többé-kevésbé integrált szegénység jellemezte a Dzsumbujt, mely aztán előbb átmeneti szállásokból álló szükséglakóteleppé, később egyre inkább gettósodó szegényteleppé, mára igazi nagyvárosi etnikai gettóvá, "városi dzsungellé" vált. A telep rettenetes zsúfoltsága csak tovább súlyosbítja a gondokat. A Dzsumbujt nemcsak hogy gazdaságosan felújítani nem lehet, de vele kapcsolatban még rehabilitációról, mi több, "szociális rehabilitációról" is csak igen nagy adag cinizmussal lehet beszélni. Itt nincs lehetőség a fizikai és társadalmi környezet gyökeres és fenntartható megújításán alapuló rehabilitációra. A legsúlyosabb lakóhelyi, szociális és etnikai hátrányok végletes koncentrációjának megszüntetése csak a Dzsumbuj összes épületének lebontásával és alapos, gondos antiszegregációs programmal lehetséges. Ennek fedezete a "szociális rehabilitációra" szánt összeg és az - ipari övezetben zárványként elhelyezkedő, igen értékes - telek eladásából befolyó pénz lehet.

Javasoljuk beszüntetni azt az - egyébként máshol is, meglehetősen általánosan követett - gyakorlatot, hogy az önkormányzat a lakások 10-15 százalékát "önkényesek" által lakottnak tekinti, majd ezt a - jogilag igen bajosan értelmezhető és meglehetősen különböző élethelyzeteket öszszemosó, megbélyegző - kategóriát a telep összes lakójára kivetíti, s a telep egész problematikájának kezelését az önkényes lakásfoglalókkal szembeni ("kemény, de igazságos") eljárás rendészeti logikájának rendeli alá. Kiindulásképpen javasoljuk a Dzsumbuj Help munkatársainak a telep összes lakójára kiterjedő, teljes körű összeírását és helyzetfelmérését felhasználni, újabb lakók beköltözésének elejét venni - ugyanakkor az önkormányzat által megbízott őrző-védő cég munkatársainak tevékenységét szigorú ellenőrzés alá vonni -, és a jelenleg ott lakó összes család számára szerény, de valamiféle "szociális minimumnak" megfelelő lakásmegoldást keresni.

Javasoljuk, hogy ezek a megoldások a családokra szabottak legyenek, és az érintettek bevonásával szülessenek meg. Javasoljuk, hogy a lebontandó lakásért járó kártalanítást csak kivételes esetben adják készpénz formájában, mert ez a gyakorlat már számos helyen oda vezetett, hogy a kártalanított családok közül sokan csak minden munkalehetőségtől távol eső, fogyó népességű, gettósodott falvakban tudtak lakást vásárolni. Mások rövid idő alatt felélték a kapott összeget, vagy rokonaik, alkalmi ismerőseik fosztották ki őket, s így elveszítve lakhatásukat a "rehabilitációs területen", önkényes lakásfoglalóvá, vagy hajléktalanná váltak.

Az egyes családokra szabott megoldások kimunkálása lehetővé tenné, hogy a Dzsumbuj ne reprodukálódjon máshol. Mindenképpen el kellene kerülni, hogy a "dzsumbujisták" számára új telep épüljön, de azt is, hogy nagy számban a városnak ugyanazon a pontján jussanak lakáshoz, ami egyébként ellentétes is a családok többségének azzal a szándékával, hogy kitörjenek a szegénységből és kirekesztettségből.

Megkönnyítheti a kibontakozást, hogy a Dzsumbuj Help munkatársai alkalmasak egy ilyen program lebonyolítására. Mivel azonban viszonylag rövid idő alatt elvégzendő, nagyon intenzív munkára lenne szükség, javasoljuk a Dzsumbuj Help újabb munkatársakkal való megerősítését (változatlan vezetés mellett).

A kialakult robbanásveszélyes helyzet megszüntetése érdekében javasoljuk az igen tisztelt kerületi, fővárosi, és országos szinten tevékenykedő politikus hölgyeknek és uraknak, hogy a jövő évi választásokkal kapcsolatos előkampányuktól szíveskedjenek a Dzsumbujt és annak sokat szenvedett lakosságát megkímélni. Mivel pedig egy lehetőség megfogalmazása már önmagában is megnöveli bekövetkezésének esélyét, javasoljuk, hogy kerüljék a "gettólázadás" és hasonló, pánikkeltésre alkalmas megfogalmazásokat, egyértelműen jelezzék készségüket a kibontakozás irányába mutató gyors és hatékony intézkedések megtételére, és térjenek rá a Dzsumbujban élő családok korrekt tájékoztatására.

A szerzők szociológusok