Döntő lépésre szánja el magát Ábrahám Attila, a Nemzeti Sporthivatal elnöke - állt a tájékoztatóra szóló meghívóban. A beharangozott lépést jó néhány klasszis (mások mellett Balogh Gábor, Cseh László, Deák Bárdos Mihály, Kovács Katalin, Zsivoczky Attila) és sportszervezet (egyebek közt a MOB, a Nemzeti Sportszövetség, a Nemzeti Sporttanács) vezetőjének a helyszínen szignált egyetértésével meg is tette az államtitkár, nagy kérdés azonban: mennyiben lesz az döntő?

Ábrahám a "Tisztán akarunk látni!" szlogen jegyében tartott beszédében közölte, kényszerűen állt az ügy élére, mivel kiderült: a civil szférának ehhez kevés volt az öt doppingesetet hozó görögországi játékok óta eltelt tizennégy hónap. (Mint később kiderült, az elnök a "civil szférán" a sportági szakszövetségek mellett elsősorban a legújabb fejlemények kapcsán igen kínos helyzetben lévő Magyar Olimpiai Bizottságot értette.) Ábrahám úgy véli, a jelenlegi ködös állapot nem tartható fenn, már csak azért sem, mert "egyik nagy múltú sportágunk, a súlyemelés vészesen halad afelé, hogy eltűnjön a magyar sport színpadáról". Hozzátette: noha a hivatal nem viselkedhet hatóságként, ily módon jogi lehetőségei nincsenek, erkölcsi útmutatással azért szolgálhat. Ennek jegyében kéri fel az Athénban doppingvétségen ért versenyzőket és hírbe hozott edzőiket, hogy szolgáltassanak nyálmintát, melyből elkészíthető a géntérképük, s ezáltal kétséget kizáróan bizonyossá válik: saját vizeletüket adták le a játékokon, vagy manipulációval próbáltak érdemtelen előnyhöz jutni.

De a múltnál is fontosabb a jövő - jelentette ki a sporthivatal vezetője, ezért felhívást tett közzé. Ennek lényege, hogy mostantól minden doppingmintát adó sportoló járuljon hozzá az említett géntérkép elkészítéséhez, így a továbbiakban az összes félreértés és félremagyarázás elkerülhető lesz. A jelenlévők aláírásukkal jelezték, hogy támogatják a kezdeményezést, a napfényes kora délután azonban a legkevésbé a barátságról szólt.

A hozzászólók közül Frenkl Róbert professzor, a Magyar Sporttudományi Társaság elnöke nem sokat kertelve kimondta, hogy "Athénban az érintettek ugyanazt csinálták, amit a korábbi versenyeiken: manipulálták vizeletmintáikat. Ha van rá akarat, ezt igazolni is lehet, bár számomra a nemzetközi elmarasztalás egyértelmű bizonyíték már most is." Közölte továbbá, hogy bár az olimpiára 217 negatív teszt birtokában utazott a küldöttség, "ellenőreink több alkalommal gyanút fogtak, ezt jelezték is, ám cáfolhatatlanul bizonyítani nem tudták a csalásokat".

Rendes körülmények között ennek a kijelentésnek kellett volna "kiütnie a biztosítékot", de a feszült (tarthatatlan?) helyzetet az orvosprofesszor által elmondottaknál is jobban érzékeltette Ábrahám és Schmitt Pál MOB-elnök pengeváltása. Az olimpiai bizottság vezetője nehezményezte az államtitkárnak a civilek felelősségét felvető szavait ("A MOB minden tőle telhetőt megtett az események tisztázása érdekében, de mozgástere korlátozott."), s megismételte az annak idején már többször hangoztatott érvét: a sporttörvény az állami sportirányítás feladatai közé sorolja a doppingellenőrzést, illetve -megelőzést. Megjegyezte azt is, hogy furcsállja, az állami költségvetésben nincs elkülönített összeg erre a célra. "A mi jelszavunk immár tizenhat éve, hogy a becsületes játék az egyetlen út."

Ábrahám válaszában úgy fogalmazott, hogy "Schmitt vagy tájékozatlan, vagy csúsztat, ám mindkét változat elfogadhatatlan a MOB elnökének esetében". Elmondta, hogy a büdzsében igenis megvan a pénz a doppingellenes küzdelemre, másrészről a doppingkontrollal kapcsolatos praktikus feladatokat - egy tavaly tavaszi kormányrendelet alapján - az a koordinációs testület hivatott végezni, amelynek mások mellett a MOB is tagja. "Szomorúsággal tölt el, hogy nem a civil szféra illusztris képviselőinek jutott eszükbe a doppinggal szembeni egyértelmű kiállás, hanem - noha ez nem egészséges - az állami sportirányítás vezető szervének. A MOB-nak a felelősség elhárítása helyett annak felvállalásában kellene élen járnia."

A felhívást támogatók (élükön Ábrahám mellett Schmitt-tel) ezek után látták el kézjegyükkel a "döntő lépés" megtételét jelképező aláíróívet, a szignóval azonban aligha értünk a hazai sporttörténet legszégyenteljesebb ügysorozatának végére. Hogy mást ne mondjunk, a Magyar Olimpiai Bizottság a jövő pénteken tart rendkívüli ülést annak felderítésére: milyen szerepet játszott a doppinghistóriában a szervezet főtitkára?