A kampányfilmek (?!) készítőinek feladata ugyebár az lett volna, hogy a Micimackó, illetve a Tüskevár ajánlásával szavazatokat, nézőket és olvasókat szerezzenek. Ám Alföldi korábban nem olvasta a művet, mivel mindenki más olvasta, ő meg ilyen különleges ember, Völgyesinek meg egyenesen nem tetszett. Mintha a séf romlott pacalt ajánlana. E hozzáállásból nem is tellett többre, mint hogy kicsit fölolvassanak a műből, és a netről leszedett infókat adagoljanak az íróról. Alföldi a nemzet nagy színészöregeit hívta össze - alapötletnek még nem rossz -, jutalomjátéknak szánta tán, de szomorújáték lett, minősíthetetlen rendezői és színészi produkciókkal. Darvas, Garas, Kállai, Törőcsik Mari is szégyenkezhetnek, ha már a nevüket, arcukat adták hozzá. Alföldi pedig innen lejjebb nem süllyedhet, esetleg egy valóságshow-t még elvezethetne, de mást nem. Úgyis csak saját magával van elfoglalva, miképpen az énekesnő is arra használta ki az alkalmat, hogy elénekelvén egy nótát, magát népszerűsítse Tutajos helyett. Persze, nem minden kenhető rájuk: a forgatókönyvírók, rendezők is szégyenpadra ültetendők. Alföldi tehát többszörös minőségben.

Mert ezek nem könyvajánlók voltak, hanem az azokat lejárató "munkák". A leghatékonyabb cenzúra - nincs ember, aki ezek után kedvvel venné a kezébe e két könyvet. Amit a Vatikán nem tudott elérni az Index librorum prohibitorummal, azt ők fél óra alatt megtették. Aki ezentúl könyveket, írókat akar lejáratni, forduljon nyugodtan hozzájuk. Kicsit drágák, de bizonyosan célt érnek.

Gerlóczy Márton, aki "neves" fiatal íróként beavat bennünket műhelytitkaiba is, inkább az unalomban vetekedett az éppen futó bolgár-magyar meccsel, bár A kis herceg ajánlásában volt pár jó pillanat éppen színészi munkájának hála. De aki nem olvasta, nem tudhatta meg itt sem, miről is szólna e könyv, miért jelentős, aki meg olvasta, hát többé nem fogja. E három elvetélt kísérletben az volt egyedül a szórakoztató, hogy közben azt számolgathattuk, mi került itt ennyi millióba? Alföldi mennyiért bérelhette a villát a pagonnyal, az énekesnő a csónakot és a pecabotokat, Gerlóczy meg a repülőt. És vajon mennyi maradt nekik azért, amit egy gimnazista kézikamerával ötletesebben megcsinál. Rengeteg, már tudjuk.

Egyedül a negyedik ajánló csúszott, és nem csak szódával. A koncepció az lenne, hogy neves személyiség adja arcát a könyvhöz. Amíg a többiek csúnyán pofára estek, addig Hernádi Judit nem. Hol félszeg, hol ironikus mosolya passzolt A Mester és Margaritához. A részben orosz színészgárdán is látszott, nem hakniznak. Volt benne játékosság, korrajz és korhű filmbejátszás, megtudtuk, milyen volt a szovjet időkben írónak lenni, és ami a legfontosabb, miről szól a regény, és mit is akart ez a Bulgakov mondani. Mindez persze a rendező, Fekete Ibolya érdeme is. A kettős célt elérték: a könyvre szavaztam és újra kézbe vettem. És közben nem azon kellett filózni, mire verték el a lóvét.