A szemléleti kérdések mellett néhány konkrét újdonság is kiderült a Budapesti Corvinus Egyetem Tárcatükör című vitaestjén csütörtökön. A február óta hivatalban lévő Bozóki András kulturális miniszter, akit tárcája munkájának értékelésére kértek, úgy fogta fel a feladatot, hogy neki a korábban közzétett elvi kiáltványát kell összefoglalnia. Ezzel ravaszkásan elvi síkra terelte a vitát Pálinkás József Fidesz-politikussal, homályban hagyva az utóbbi hónapok kormányzati gyakorlatának rögös útját. Bozóki immár sokadszor elmondta, hogy új időszámítás van: Magyarországra betört a demokrácia, robbanás történt az információhordozók körében, és beléptünk az Európai Unióba. Ez újfajta megközelítését igényli a kultúrának, amelyet ő társadalmi gyakorlatként és az intézmények munkájaként értelmez egyszerre. A magaskultúra (elitkultúra) mellett igen fontosnak érzi a közkultúrát (tömegkultúrát) is, különösen a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében. A magyar kultúrát sokrétűnek nevezte, sokféle kultúrából összetevődőnek. Érdekesnek hatott az a vélekedése, hogy a rendszerváltás éppen a kultúrában nem teljes: tovább élnek paternalista, hűbéri magatartásformák. Ezekről aztán bővebben nem esett szó.

Pálinkás viszont a világos kultúrpolitikát kérte számon a minisztérium munkáján, amelyet rögtön konkrétumokra fordított le, a kormány előterjesztett jövő évi költségvetési tervezetének számai alapján. Szóvá tette például: az idei több mint egymilliárdos támogatással szemben a múzeumok úgynevezett Alfa-programja miért kapna jövőre csak hetvenmilliót? Vagy a budai várbeli rekonstrukció, beleértve a Mátyás-templom felújítását, ugyancsak egymilliárd helyett csupán háromszázmilliót? A Fidesz-politikus szándékoltan személyes síkra vitte Bozóki "új időszámítás" elméletét, mondván, a miniszter szereptévesztésben van, mi több, önhitt, ha azt hiszi, hivatalba lépése korszakhatárt jelez a magyar kultúrában. Ezt persze Bozóki azonnal visszautasította.

A kulturális élet jelenlegi problémái szempontjából közömbös, hosszabb távon azonban fontos az a vita a felek között, hogy a kulturális elitre kell-e bízni, mely értékek méltók a támogatásra. Bozóki szerint egyetlen és kizárólagos értékrendet senki sem határozhat meg, az elit sem, amelyet az államnak támogatnia kellene. Pálinkás viszont az ellenkezőjét vallja. A jobboldali konzervatív politikus fontosabb megállapításának tűnt viszont, hogy elsősorban a kultúrát működtető intézményeket és személyeket kell támogatni. Ebben jó példaként egyedül a filmtörvény elfogadását ismerte el. Ugyanakkor koncepciótlannak tartja, hogy Bozóki a Nemzeti Kulturális Alapprogram teljes mechanizmusának átalakítására tett a közelmúltban kísérletet. A hivatalban levő miniszter, mintegy elismerve az utóbbi hetekben sok helyről rázúduló kritikát, erre bejelentette: egyelőre nem alakítják át a kuratóriumi rendszert, nem csökkentik a pénzosztó testületek számát. Abban viszont mindketten egyetértettek, hogy az intézményrendszer és a szervezetek maguk is igényelhetnek reformot.

Sajnos arról már egy szót sem ejtett a miniszter, hogy valóban nem tűnik taktikusnak akkor belefogni nagyszabású átszervezésbe, amikor a mecénás szervezet pénzének csaknem felét "maradványként" zárolták, és a támogatottak aligha hangolódnak rá a változásokra. Azt viszont leszögezte: év elején mindenki megkapja a jövőre áttolt "maradványpénzeket". A taps nem volt átütő.