Magyarországot világszerte példaként emlegették a terv- és a piacgazdaság kombinálására épülő szövetkezeti rendszeréért, kimagasló terméshozamaiért, élelmiszerexportjáért, élelmezési biztonságáért. Ki gondolta volna, hogy huszonöt évre rá nálunk is gond lesz az alultápláltság!

Alultápláltság egy olyan országban, amely 1980-ban nemzetközileg elismert szakmai segítséggel és adományokkal vette ki részét az éhezés elleni világméretű küzdelemből, agrártudományi egyetemein pedig külföldi agrármérnökök sokasága sajátíthatta el, hogyan is kell eljutni az élelmezési szuverenitásig! Az alultápláltság mára már nem csak "afrikai probléma", szép hazánkban is megjelent! 150-200 ezerre tehető azoknak a honfitársainknak a száma, akik nem jutnak hozzá a naponta szükséges 2700 kalóriához, tehát közkeletű kifejezéssel élve "alultápláltak". Köztük sok-sok gyermek.

A FAO adatai szerint a magyarországi alultápláltak száma nem éri el a 250 ezer főt. Csekélység - mondhatnánk, arra gondolva, hogy a világon 852 millióan éheznek. Ám a számok mögött látni kell az embert is! Azt az embert, akinek huszonöt évvel ezelőtt nem okozott gondot, hogy ehessen, most meg választhat: eszik vagy fűt. Még súlyosabb a helyzet tőlünk keletre. Kelet-Európa egykori szocialista országaiban 34 milliós az alultápláltak serege, közülük 28,8 millióan az egykori szovjetköztársaságokban élnek. Az ENSZ 2000-ben elfogadott nyolc millenniumi célja között az első helyen szerepel, hogy 2015-re a felére csökkenjen az éhezők és szélsőségesen szegények tömege a világon. Ez a cél éppen a mi régiónk példátlan elszegényedése miatt nem fog teljesülni. Kínában és Indiában, Földünk két legnépesebb államában komoly eredményt értek el az éhezés felszámolása terén, de a Szahara alatti vidékeken és Kelet-Európában romlott a helyzet.

Szlovákiában 300 ezren alultápláltak, Ukrajnában 1,5 millióan, Romániában 1-1,5 millióan, Szerbiában és Montenegróban 1,1 millióan, Bosznia-Hercegovinában 320 ezren, Horvátországban 35 ezren, Szlovéniában 50 ezren, Bulgáriában és Lengyelországban 800-900 ezren, Oroszországban 4,5 milliónyian, Moldáviában 500 ezren, a balti államokban 145 ezren, Albániában pedig 200 ezren. A FAO adataiból kitűnik, hogy bár több helyütt javult a helyzet, a volt szocialista országokban együttvéve mégis 6-ról 7 százalékra nőtt az alultápláltak aránya 1997 és 2002 között. Térségünkben 150 millióan élnek szegénységben, közülük 47,5 millióan szélsőséges szegénységben, napi 1-2 dollárból (200-400 forintból). Simai Mihály akadémikus vezetésével tavaly megdöbbentő tanulmány készült az ENSZ megrendelésére a kelet-európai szegénységről. (A felmérésben nem szerepelnek az EU-hoz csatlakozott kelet-közép-európai államok.)

A szegénységet és az alultápláltságot a jövedelmek katasztrofális csökkenése idézi elő, azt pedig a munkanélküliség. A tanulmány szerint: "Növekszik a szegénység és a nyomor a társadalom széles rétegeinek körében, a társadalom gyorsan polarizálódik gazdagokra és szegényekre. A társadalmi átalakulást, a globális piacgazdaságba való bekapcsolódást növekvő nemzetközi egyenlőtlenség, iparleépülés, gazdasági korszerűtlenség, széles elszegényedés kísérte. A térség egyes országaiban tapasztalható állapotok közelebb kerültek a fejlődő világéhoz, mint a gazdaságilag fejlettekéhez."

Magyarországon egymillióan kerültek a folytonosan mélyülő szegénység örvényébe, magyarán nyomorognak. A világ szociális helyzetéről szeptemberben megjelent 2005. évi ENSZ-jelentés többek között a volt szocialista országok tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szegénység felszámolása szempontjából elégtelen az olyan gazdasági fejlesztés, amely nélkülözi a szociális programot. Az a gazdaságpolitika, amely csak a növekedésre és a jövedelemképzésre összpontosít, oda vezet, hogy a javak kevesek kezében halmozódnak föl, a szegénység tovább mélyül, a nemzedékek pedig átöröklik.

Úgy tűnik, az ENSZ egyre bátrabban feszegeti a "társadalmi viszonyok" kérdését, amióta elakadt a millenniumi célok teljesülése. Jacques Diouf, a FAO főigazgatója e sorok írójának adott interjújában leszögezte: a világon bőségesen terem annyi, hogy mindenki asztalára jusson élelem, ám ahhoz, hogy jusson is, változtatni kellene az elosztási viszonyokon, ez pedig politikai akarat és gazdasági érdek kérdése. A piac ezt a problémát nem tudja orvosolni.

Maria Kadleciková, a FAO közép- és kelet-európai irodájának - magyarul kiválóan beszélő - szlovák vezetője szerint a FAO tapasztalatai azt bizonyítják, hogy gyors fejlődés érhető el olyan kettős stratégiával, amely egyszerre irányul az éhezés és a szegénység okai ellen. Források szűkében mindig az alacsony költségekkel járó lehetőségekre kell összpontosítani, melyek képessé teszik a kistermelőket a termelés növelésére, az élelem biztosítására családjaik és közösségeik számára. Az éhezés gondját rövid idő alatt orvosolni lehet azonnali, közvetlen élelmiszersegéllyel, termelésfejlesztési segélyekkel, jó jogszabályokkal, működő hitelrendszerekkel, fejlett piaccal, a gazdálkodókat támogató ésszerű segítséggel, hatékony szaktanácsadással és gyakorlati képzéssel.

Dr. Romány Pál, az élelmezési világnap kezdeményezője pedig azt mondja: cselekedni kell, oktatni a hasznos ismereteket, terjeszteni a még ismeretlen eszközöket, hogy az önsegély teret nyerhessen a népbutítással, a pusztító és önpusztító indulatokkal szemben. Ahhoz, hogy Kelet-Európában megszűnjön az alultápláltság, meg kell becsülnünk saját mezőgazdaságunkat: "Ahol ezt megértik, ott vállalhatják a múltat is és a jövőt is. El kell érnünk, hogy egyetlen országban se menjen előbb aludni a kenyér, mint az éhes szájú gyerek."

Szegények aránya:

Forrás: FAO

A szerző a FAO Budapesten működő regionális irodájának munkatársa