A Magyar Demokrata főszerkesztőjét és egy újságíróját - miként arról lapunkban korábban már beszámoltunk - a bíróság tavaly azért marasztalta el, mert a lapban többször is azt állították, hogy Mécs Imre 1957-ben a társaira vallott, akiket később, "nem kis részben e vallomásnak köszönhetően" felakasztottak. A napokban egy kereskedelmi rádióban hosszú beszélgetés hangzott el az elsőfokú ítéletet kiszabó Cserni János bíróval, aki az ügyre vonatkozó riporteri kérdésre sejtetni engedte: lehetséges, hogy a felülvizsgálati eljárásban az idén júliusban jogsértő végzés született.

Bárándy Péter emlékeztetett rá, hogy a vádlottakat a bíróság első és másodfokon is nagy nyilvánosság előtt és jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt marasztalta el, s szabott ki felfüggesztett börtönbüntetést. Ilyen minősített esetben a szankció két évig terjedő szabadságvesztés, pénzbírság, illetve közérdekű munka lehet. Az LB felülvizsgálati eljárását ezzel szemben arra alapozta, hogy a rágalmazás nem okozott jelentős érdeksérelmet, ez a minősítés tehát jogszabálysértő, miként az erre alapozott - az indoklás szerint "merőben szokatlan" - büntetés is. A másik minősítő körülményt, a nagy nyilvánosságot a legfőbb bírói fórum sem vitatta.

Így viszont a legsúlyosabb szankció továbbra is a két év börtön marad, vagyis: szó sincs róla, hogy a büntetés túllépné a Btk.-ban meghatározott tételkeretet. Sőt: a rágalmazás alapesetben is sújtható szabadságvesztéssel - hangsúlyozta Bárándy -, bár a felső határ ekkor csak egy év, ám a nyolc hónap még ezt sem haladja meg. Ebben az esetben tehát a büntetőeljárási szabályok és a korábbi legfelsőbb bírósági döntések is kizárják a rendkívüli jogorvoslatot, s ezzel a büntetés enyhítését. Az LB elvi éllel többször is kimondta ugyanis: a bűncselekmény téves minősítése önmagában nem teszi lehetővé a felülvizsgálati eljárást, ha a szankció a törvényes büntetési tételkereten belül van.

Bencsik András (balról) és Mécs Imre a Pest Megyei Bíróság elõtt 2004 júliusában