Néhol csak néhány ezres, másutt a százezret is meghaladó összegeket szednek be így az államilag finanszírozott hallgatóktól. Az oktatási ombudsman vizsgálja a díjak jogszerűségét, az egyetemek anyagi nehézségekre panaszkodnak. A hallgatók viszont végre feleszméltek. Mindez a Havas-iskola botrányának "köszönhető".

Tíz éven keresztül egyetlen hallgatónak sem jutott eszébe szóvá tenni: miért is kell tanulmányaiért félévente 80-90 ezer forintot fizetnie a Budapesti Média Intézetnek (BMI) annak ellenére, hogy államilag finanszírozott képzésre jár. Tavaly azután három diákban mégis felvetődött a kérdés, és az oktatási jogok biztosához fordult. Az ombudsman állásfoglalása egész lavinát indított el.

Aáry-Tamás Lajos szerint ugyanis a Szegedi Tudományegyetem kihelyezett tagozataként működő BMI jogtalanul szedte be a pénzt a hallgatóktól, ezért vissza kellene azt fizetnie. A biztos álláspontja az, hogy csak külön jogszabályban meghatározott díjakat lehet elkérni az államilag finanszírozott hallgatóktól - így például a kollégiumi ellátásért vagy a diákigazolványért fizetni kell. Ha valaki késve adja le az indexét vagy utóvizsgára kényszerül, azért természetesen szintén fizetnie kell. Ezen költségeken felül viszont csak olyan pluszszolgáltatásokért lehet pénzt kérni, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a képesítési követelményekben előírtakhoz.

Kései "ébredés"

A számítógépek vagy az internet oktatási időn kívüli használatáért például nyugodtan fölszámolhat bizonyos öszszeget az egyetem. A hallgató legföljebb nem netezik, ha nem tudja kifizetni a díjat - ettől függetlenül még lediplomázhat. Aligha jutna viszont oklevélhez az a hallgató, aki nem fizeti be a legtöbb intézményben szedett, néhány ezer forintos beiratkozási díjat - hiszen akkor meg sem tudná kezdeni tanulmányait. Aáry-Tamás Lajos szerint egyszerű a képlet: az államilag finanszírozott képzésre járó hallgatóktól csak olyan dolgokért kérhetnek pénzt a felsőoktatási intézmények, amelyeket ha mégsem fizetnek meg, még el tudják végezni az egyetemet.

Úgy tűnik, az egyetemek és a főiskolák számára mégsem ilyen egyértelmű az ügy. A érdeklődés középpontjába került intézmények - ahol különösen magas összegeket szednek az "ingyenes" képzésre járó diákoktól - ragaszkodnak ahhoz, hogy jogszerűen kérik el a különféle térítéseket. A Havas Henrik nevével fémjelzett BMI például "fejlesztés" címszóval kért pénzt diákjaitól. Pukánszky Béla, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettese szerint nem ellentétes a jogszabályokkal, ha ilyen címen pénzt kérnek, mivel az egyetem az így befizetett összeget "a legkorszerűbb oktatástechnikai háttér megteremtésére és a tantervi követelményeknél magasabb óraszámú oktatásra fordíthatja".

Kérdés: "a korszerű oktatástechnikai háttér" - azaz a stúdióberendezések, kamerák, számítógépek - nem eleve alapfeltételei-e a médiaoktatásnak? Hiszen a kommunikációs képzésnek szerves része a gyakorlat, amihez pedig szükség van az említett felszerelésekre.

A Szegedi Tudományegyetem rektora az ügyben belső vizsgálatot rendelt el: az oktatási biztosnak október 20-ra ígértek választ. Hogy az egyetem végül elfogadja-e az ombudsman ajánlását vagy sem, egyelőre tehát nem tudni. A Havas-iskola "ügye" azonban felrázta a hallgatókat.

Aáry-Tamás Lajoshoz csak úgy özönlöttek az elmúlt hetekben a hallgatói panaszok, hogy hol, milyen térítési díjat szednek. Az intézmények laboramortizációs, leckekönyv- és diplomakiállítási, számítógép-használati, illetve regisztrációs vagy beiratkozási díjat is szednek. A 2005-ös felvételi tájékoztatóban külön táblázat sorolja föl, milyen költségekre kell számítaniuk az elvben ingyenes képzésre járó diákoknak. Fizetniük kell a vizsgaismétlésért, a leckekönyv vagy a szekrénykulcs pótlásáért, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen a hangszerkölcsönzésért, és sok helyen van késedelmi, illetve külön eljárási díj. A tájékoztatóban az árak 400 forinttól több tízezer forintig terjednek, de a legtöbb esetben nem derül ki, mire fogják elkérni a pénzt az intézmények.

A fenti díjak egy része jogszerű (például a késedelmi vagy a külön eljárási díj), de a beiratkozásért pénzt kérni semmiképpen sem az. Ezzel most már úgy tűnik, a hallgatók is tisztában vannak. De legalábbis eszükbe jut rákérdezni: miért is fizetnek tulajdonképpen? Talán éppen a hallgatók föleszmélésének is köszönhető, hogy maguk az intézmények is egyfajta öntisztulási folyamaton mennek keresztül. A diákok jelzései szerint ugyanis kezdik megszüntetni a díjakat. Persze nem feltétlenül önként, a hallgatói önkormányzatok is aktivizálódtak: az ELTE egyetemi hallgatói önkormányzata például már tárgyalást kezdeményezett a beiratkozási és a diplomakiállítási díjak miatt az egyetem vezetőségével.

A meglehetősen kései "ébredés" oka egyébként feltehetőleg az, hogy gyakran tízévesnél is régebbi gyakorlat a fenti díjak beszedése. Egy régóta fennálló állapotról pedig senkinek nem jutna eszébe, hogy akár jogszerűtlen is lehet. Tíz éve ráadásul még akár teljesen jogosan is el lehetett kérni a fenti pénzeket - nem beszélve arról, hogy egy időben általános tandíj-kötelezettség is volt. 1996-ban azonban megjelent az a rendelet, amely az oktatási biztos által elmondott módon szabályozza: miért lehet, és miért nem lehet pénzt kérni az államilag finanszírozott hallgatóktól.

Az oktatási ombudsman azért nem hagyatkozik csupán az intézmények belátására és a hallgatók érdekérvényesítésére. Úgy döntött: általános vizsgálatot indít a térítési díjakkal kapcsolatban. Több rektornak már ki is küldte levelét, amelyben tájékoztatást kér a hallgatói panaszok nyomán. Úgy tudjuk: a biztos három intézményt kiemelten vizsgál. Ezek közül az egyik természetesen a Szegedi Tudományegyetem, a másik a Budapesti Gazdasági Főiskola, a harmadik pedig a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola. Ezekben az intézményekben szedik be ugyanis a legnagyobb pénzeket az államilag finanszírozott hallgatóktól.

A Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Főiskolai Karának (BGF-KVIFK) angol és német nyelvű képzésein félévente 150-170 ezer forintot fizetnek "idegen nyelvű képzési hozzájárulás" címén az államilag finanszírozott hallgatók (az összeg a felvételi tájékoztatóban is szerepel). Egy évvel ezelőtt már érkezett emiatt panasz az oktatási jogok biztosához, aki akkor megállapította: nem szedhető pénz az idegen nyelvű oktatásért. A képzés ugyanis teljes egészében angol, illetve német nyelven folyik, így az szerves része a tanulmányoknak, nem pedig pluszszolgáltatás. Állásfoglalását azonban vissza kellett vonnia, mivel a panaszos hallgató időközben a bírósághoz fordult: ebben a stádiumban pedig az ombudsman már nem tevékenykedhet.

Roóz József, a BGF rektora szerint viszont igenis többletszolgáltatásról van szó: az angol vagy a német nyelvű diploma vitathatatlanul nagyobb előnyöket jelent a munkaerőpiacon. Megjegyezte: ha valaki például Ausztriában francia nyelven akarna tanulni egy egyetemen, szóba sem kerülne, hogy ingyen megtehetné. Közölte azt is: az új felsőoktatási törvény kimondja, hogy a képzés nyelve magyar. Ezért, ha majd végre életbe lép, egyértelmű lesz, hogy az idegen nyelven folyó oktatás többletszolgáltatás.

Roóz József azt mondja: a panaszos hallgatónak tavaly fölajánlotta, hogy átmehet a magyar nyelvű képzésre, ő azonban nem élt a "lehetőséggel". Továbbra is az angol nyelvű képzésre jár, fizeti az idegen nyelvi hozzájárulást, bírósági keresetét pedig visszavonta. A rektor az ügy kapcsán a többi hallgatót is megkérdezte: vállalják-e a szemeszterenkénti 150-170 ezer forintos hozzájárulást, vagy inkább magyar nyelven folytatnák tanulmányaikat. A hallgatók az előbbit választották - hangsúlyozta Roóz József.

A főiskola egyébként két részletben szedi be a pénzt (az Államkincstáron keresztül, csekken fizetve), és bevezette a demonstrátori foglalkoztatást is. Ez azt jelenti, hogy aki nem tudja állni a költségek legalább egy részét, az ledolgozhatja a könyvtárban vagy az oktatók mellett segédkezve. Jelenleg 48 diák vesz részt a demonstrátori rendszerben.

A Kodolányi János Főiskola szintén úgy véli, hogy pluszszolgáltatást nyújt azért az összegért cserébe, amelyet félévente beszed a hallgatóktól. Itt "beiratkozási díj" címszó alatt kérnek szemeszterenként 46 ezer forintot. Szabó Péter főigazgató szerint teljesen jogosan, ráadásul a különféle díjak mértékéről a főiskolai tanács dönt, amelyben képviseltetik magukat a diákok is. A díj jogcíme azonban félrevezető lehet. A főigazgató azt mondja: a 46 ezer forintért cserébe a hallgatók korlátlanul használhatják a számítógépet és az internetet, valamint az elektronikus hallgatói információs rendszert, amelyet idén SMS-küldő információs rendszerrel is kiegészítettek. Ezenkívül ingyenes diáktanácsadó szolgálat, mentálhigiénés gondozás, nemzetközi elektronikus könyvtári szolgáltatás, az idegen nyelvi számítógépes labor használata, 18-féle sportágban sportolási lehetőség, amatőr művészeti csoportokban való részvétel, külföldi vendégszereplés esetén pedig utazási támogatás is jár.

Szabó Péter azt mondja: a 46 ezer forintos beiratkozási díjat nem is kötelesek befizetni a hallgatók. Jelenleg 198 olyan hallgató jár a főiskolára, akik nem fizették be a 46 ezer forintot, és az iskola még a fenti szolgáltatásokból sem rekesztette ki őket (a Kodolányinak összesen 10 056 hallgatója van, közülük 192 államilag finanszírozott).

Kevés az állami támogatás

Az érintett intézmények mindegyike hivatkozik ugyanakkor az anyagi gondokra is. A Szegedi Tudományegyetemen például azt mondják: a BMI-ben működő levelező szakokra felvett államilag finanszírozott hallgatók állami támogatása csak a fele a nappali tagozatos támogatásnak. A BGF rektora arról beszélt: ha nem szednének pénzt a hallgatóktól, nem tudnák működtetni a képzést. Annak a tanárnak, aki magyar nyelven tanítja a számvitelt, 2500 forint az óradíja, ugyanez angol nyelven 10 000 forintba kerül. Az évi 90 ezer forintos normatíva pedig nem fedezi a költségeket, még a magyar nyelvű képzésnél is saját bevételekből kell kipótolni az állami támogatást. A BGF ingyenessé tenni ezért nem, legföljebb csak megszüntetni tudná az iskolai idegen nyelvű képzést. Ezt azonban a hallgatók igényeire hivatkozva nem teszi.

A Kodolányi főigazgatója pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a magánfőiskolák, mint amilyen a Kodolányi is, kevesebb állami támogatást kapnak az államilag finanszírozott hallgatók után. Az alapnormatívát az állami intézményekhez hasonlóan megkapják ugyan, ám például a minősített oktatók utáni pótlékot már nem, az infrastruktúrafejlesztési támogatásról már nem is beszélve. Holott ugyanazt a feladatot látják el, és miután a Kodolányi fenntartója nonprofit alapítvány, minden pénzt visszaforgatnak a hallgatókra.

Tény: a felsőoktatási intézmények alulfinanszírozottak, és folyamatos anyagi nehézségekkel küszködnek. A rektorok nemrégiben kiszámolták: a magyar felsőoktatás támogatása 1992-es szinten van (ezt még a minisztérium is elismeri). Vagyis olyan, mintha 13 évvel ezelőtti árakat kellene megfizetniük, holott a rezsiköltség és a bérszínvonal nem állt meg az 1992-es szinten. Az állami támogatás a költségeknek jó esetben is csak a 70 százalékát fedezi, a többit saját bevételből kell kigazdálkodniuk az intézményeknek. Az ilyen-olyan jogcímen beszedett díjak saját bevételi forrást jelentenek.

Csak egy próbaper segíthet

Mindezzel persze tisztában vannak a hallgatók is. Nagy Zoltán, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) alelnöke elismeri: ha a hallgatók a gyakorlati költségekhez nem járulnának hozzá legalább részben, a felsőoktatási intézmények az állami támogatásból nem egy esetben képtelenek lennének annak fedezetét kigazdálkodni. Ezért a diákok inkább beleegyeznek abba az egyébként nem feltétlenül jogszerű gyakorlatba, hogy olykor maguk vigyék az alapanyagot: például a fogorvoshallgatók a fogtömő anyagot, a vegyészek a kémcsöveket. De így legalább egy évben nem csupán egyszer látnak fogtömést, és a labor is nyitva áll előttük - fogalmaz Nagy Zoltán.

A lényeg azonban az, hogy jogtalanul szedik be ezeket a pénzeket - mondja a hallgatói érdekvédő, aki szerint "a talaj kezd ingoványossá válni az egyes intézmények alatt". A Havas-iskolának szerinte mindenképpen vissza kellene fizetnie a beszedett pénzeket a hallgatóknak. A HÖOK emiatt büntetőfeljelentést is tervez, hogy a nyomozás állapítsa meg: ki kötelezhető kártérítésre. Erre azonban egyelőre várnak, hiszen a nyomozati szakaszban Aáry-Tamás Lajos már nem vizsgálódhatna. A többi intézmény ügye azonban egyelőre nem egyértelmű - mondja Nagy Zoltán. (A HÖOK vezetői tárgyalást kezdeményeztek a főiskolák vezetőivel.) Megjegyezte: a több évvel ezelőtti kisebb-nagyobb díjakat sok helyen nyilván nem tudják majd visszafizetni, hiszen a szabályozás évekkel ezelőtt jóval felületesebb volt.

Az oktatási miniszter azonban nem fogadja el az állami apanázs elégtelen voltára való hivatkozást. Magyar Bálint leszögezte: az intézményi akkreditációban világosan benne van, hogy milyen képzést nyújt az intézmény, milyen gyakorlatot biztosít. Ezért pénzt kérni a hallgatóktól nem lehet. A miniszter szerint azonban az anyagi gondokra megoldást hozhat az új felsőoktatási törvény. Annak értelmében ugyanis az egyetemek támogatását az eddigi gyakorlattól eltérően nem úgy számolják ki, hogy az Országgyűlés megszavaz egy összeget a felsőoktatásnak, amelyet azután "álnormatív" alapon - vagyis nem a tényleges költségekkel számolva - szétosztanak az intézmények között. A támogatást ezentúl a két évvel korábbi átlagkeresethez kötik. A legalsó támogatási kategória ennek az összegnek az 1,6-szorosa lesz. A drágább szakok és a magasabb képzési szintek támogatása pedig - a bértáblához hasonló módon - ehhez az alapöszszeghez képest nő.

Így persze még mindig nem a tényleges költségeket veszik figyelembe a támogatások kiszámolásánál. - De legalább a költségvetés nem vehet el pénzt az egyetemektől - fogalmazott Magyar Bálint.

Az új felsőoktatási törvény egyébként a térítési díjak körüli vitára egyszer és mindenkorra pontot tehetne. Mint Magyar Bálint rámutatott: a jogszabály tételesen felsorolja, miért lehet pénzt kérni a hallgatóktól, és miért nem. A törvény azonban tavasz óta az Alkotmánybíróság asztalán hever. Így egyelőre mindenkinek be kell érnie az 1993-as felsőoktatási törvény nem teljesen egyértelmű útmutatásával. Nagy előrelépést jelentene persze - fogalmazott az egyik rektor -, ha végre egy hallgató tényleg a bírósághoz fordulna, és egy próbaper során bebizonyosodna: kinek van igaza.

A számítógép használatáért lehet pénzt kérni - de csak oktatási idõn kívül