Mégpedig azon az alapon, hogy a liga - szerinte - jogsértő határozatot hozott akkor, amikor rögzítette: az elnökségbe delegált képviselői csak egyformán voksolhatnak (bármire), s ha nem így történik, akkor az átszavazókat visszahívhatja. Bozóky közölte: a FIFA-hoz fordult az ügyben, a nemzetközi szövetségtől pedig azt az ígéretet kapta, hogy a szervezet svájci székhelyéről két napon belül megérkezik valamilyen válasz. Leginkább kétféle variáció képzelhető el: a FIFA vagy helyt ad Bozóky panaszának - amely kvázi az MLSZ feljelentésével azonos, hiszen a liga a szövetség tagszervezete -, vagy azt tanácsolja, hogy a magyarok oldják meg maguk a saját problémájukat.

Információnk szerint az MLSZ - civilben jogász - elnöke nem indokolatlanul vetette fel a kérdést, mert a tagok bármikor egyeztethetnek, de valakinek a "kilógására" nem lehet szankciót kilátásba helyezni. Az már más lapra tartozik, hogy Bozóky miért nem Kisteleki István ligaelnököt kereste meg, és miért vitte az ügyet azonnal a FIFA-hoz...

Mindenesetre e kétségbeesettnek tetsző lépés semmiképp sem tünteti fel jó színben a magyar futballközéletet. És újabb jelzése annak, hogy Bozóky hovatovább görcsösen ragaszkodik Lothar Matthäus szövetségi kapitány szerződésének meghosszabbításához. Az eredmények ezt korántsem indokolják. A válogatott - mint köztudomású - az ibolyaszerény negyedik helyet "szerezte meg" a vb-selejtezőcsoportban, miközben az első hárommal vívott hat mérkőzésén alig két pontot és egyetlen gólt ért el. Ahhoz képest ez óriási kudarc, hogy Matthäus idejövetele óta egyfolytában arról beszélt: húsz év után ismét a világbajnokságon szerepel majd a magyar válogatott. Erre egy pillanatig sem volt esély, és amikor már matematikai sansz sem maradt, megkezdődött a mese a harmadik hely "értékéről". De hát az a pozíció sem honfitársainké lett...

Elképzelni sem merjük, hogy Bozóky egészen más megfontolásból ragaszkodik ennyire a német szakvezetőhöz. Még a gondolatát is elhessegetjük, hogy talán azért e megindító kitartás, mert az eredeti szerződések - melyek között van olyan, amely még az MLSZ-elnökség előtt is titkos - vállalhatatlanok. Még véletlenül sem bátorkodunk feltételezni, hogy ezek a megállapodások kínos helyzetbe hoznák az azokat a szövetség részéről aláírókat. Ellenben erősen bízunk benne: Bozókyt kizárólag a törvényesség tisztelete készteti a szokványosnak nem nevezhető rapid eljárásra.

Hogy aztán az elnök miért nem állt ki a sajtó elé - hasonló határozottsággal, miként Matthäus mellett -, és miért küldte a szövetségben megjelenő újságírókhoz Ganczer Gábor MLSZ-sajtófőnököt, ráadásul azzal, hogy még véletlenül se mondjon semmi érdemlegeset? Erre józan felelet nincs. Azért Ganczer - javára váljék - a kérdések elhárítása közben megjegyezte: "Ha kijutottunk volna a vb-re, nyilván nem én állnék itt önök előtt egyedül..."

Vb-ről persze - mármint a magyar csapat számára - ugyanúgy nincs szó, mint bármiféle indoklásról. Ezzel az elnök, ha jogilag nem is, erkölcsileg megbukott. Egyébként pedig akkor sem lenne sokkal kedvezőbb helyzetben, ha a FIFA igazat adna neki. A liga visszavonhatná a határozatát, de delegáltjai - a történtek után kiváltképpen - egyenként is képviselhetnék azt az álláspontot, amelyet a közös nyilatkozat kötelezettségével.

Bár a parti még nincs lejátszva. A jelen állás szerint a Matthäus- és főként a marketingmenedzser Pellady-szerződések felülvizsgálata mellett van Fülöp Ferenc, Illés János, Klement Tibor, Kutasi Róbert, Makray Balázs, Ofella Zoltán és a nem a ligából delegált Horváth Cs. Attila. Közös fellépés esetén ide kellene tartoznia Puhl Sándornak is, akit viszont a profik juttattak az elnökségbe, ám ha a FIFA a határozat visszavonását kéri, akkor Puhl várhatóan Matthäust támogatja. De még ez is kevés a másik oldal "győzelméhez", ha a külföldön tartózkodó Nemes Ferenc távol marad, mert Puhllal együtt - Bozókyval, Balázs Andrással, Hamar Lászlóval, Mezey Györggyel, Orell Zsolttal - csak hatos a létszám. (Hét-hétnél az elnök szavazata dönt.)

Ám a továbbiak taglalása helyett maradjunk a legfőbb kérdésnél: a Matthäus, Pellady páros mindent, akár palotaforradalmat is megér?

S ha igen, még egyszer (kétszer, háromszor): miért, miért és miért?