Más szóval: a németeken nem lehet számon kérni azt, amit a kicsiken. Erőpolitika, más néven. Szemtelenség, közönségesen.

Most már csak az a kérdés, hogy kik azok a "kisebb országok"? Tudniillik amióta az EU-t kibővítették, van belőlük néhány. Noha köztársasági elnökünk szerint mi "középhatalom" vagyunk, engedtessék meg nekem, hogy a kisebbek közé soroljam magunkat is. De ezen a ponton meg vagyok akadva. Az EU stabilitási és növekedési paktuma ugyanis (hangsúllyal az előbbi jelzőn) nemcsak és nem is elsősorban azt rögzítette, hogy az euróövezeten kívüli országoknak milyen előírásokat kell teljesíteniük az euróövezethez való csatlakozáshoz, hanem azt, hogy a benn levőket milyen kötelességek terhelik. Legelébb az, hogy a GDP-re vetített költségvetési hiányuk ne lépje túl a 3 százalékot. Aztán azt, hogy az államadósságuk ne legyen több, mint a GDP 60 százaléka. Merthogy az euró, a közös valuta, csak akkor lehet stabil, ismétlem: stabil, ha az euróövezet országai bizonyos hiány-(költekezési)mértéket nem lépnek túl.

Innen nézve nekem kétszeresen is túlzónak tetszik az a hír, hogy kedden az uniós pénzügyminiszterek ülésének egyik "fő napirendi pontja" a magyar hiány, pláne: a vele járó büntetés volt. Szó, mi szó, a magyar hiányszámokkal - nem annyira a büdzsé hiányával, mint a folyó fizetési mérlegével - nemigen büszkélkednék. Amiképp az előbbi "bemérésében" mutatkozó sorozatos tévedésekkel sem (2002 óta). De azért álljon meg a menet! Magyarország hiányainak pillanatnyilag az ég adta világon semmi közük nincs az euróstabilitáshoz, minthogy mi még mindig forintban számolunk. (S mostantól egy jó darabig.) Ergo - hogy visszatérjek dr. Bertram "nagyjaihoz" és "kicsijeihez" - az EU pénzügyminisztereinek, fő napirendi pontként, talán azzal illene leginkább foglalkozniuk, hogy kik azok, akik aláássák az euró stabilitását?! Magyarország biztosan nem. Viszont az EU vezető hatalmai közül Németország, Franciaország és Olaszország konzekvensen nem teljesíti a stabilitási kritériumokat, lévén mindegyikük államháztartási (költségvetési) hiánya "vastagon" 3 százalék feletti! Az IMF szerint a németek 2010-ig ki se lábalnak ebből, a többiről nem tudni. Illetve azt tudni, hogy az EU pénzügyi biztosa a gazdasági erőben harmadik-negyedik olaszokat a minap hamis adatszolgáltatással vádolta meg, ilyenformán nem biztos, hogy Itália 2005-re jósolt, 6 százalékot meghaladó (!) hiánya reális-e. Mint ahogyan az se vehető készpénznek, hogy a hasonló "megbízhatatlansággal" vádolt görögök és portugálok (Schröder kicsijei) nemhogy három, de még öt százalékot is meghaladó hiánya fedi-e a valóságot.

Gondolom, látszik, hogy ez az eszmefuttatás mire fut ki. Igen, az euróövezet nagy és kicsi - a legnagyobb és legkisebb - gazdaságai olyan hiányszámokkal küzdenek, amelyek de facto alkalmasak a közös valuta stabilitásának meggyöngítésére, egyszóval meg kell ismételnem: miért nem ez a pénzügyminiszterek legfőbb problémája? Miért az euróövezeten kívüli Magyarország megbüntetésének móduszairól értekeznek (ha értekeznek)? Vajon az-e - metaforikusan szólva - az euró legnagyobb fájdalma, hogy a magyarok esetleg nem 2010-ben, hanem csak később teszik magukévá; avagy az-e, hogy még mielőtt ez megtörténne, néhány euróövezeti ország büntetlen vagy büntethetetlen fegyelmezetlensége kimossa alóla az erőt? Tessék választani!