Eörsi István személyével egy tiszta, őszinte embert veszíttettünk el - mondta az Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke csütörtökön.

"Eörsi István egy kiváló ember volt és egyúttal egy nehéz ember, aki mindig kimondta a véleményét, teljesen függetlenül attól, hogy az aztán akár rá nézve is milyen következményekkel jár. Vele egy tiszta, őszinte embert veszítettünk el - fogalmazott Kuncze Gábor.

Az SZDSZ elnöke hangsúlyozta, hogy pártja osztozik a család gyászában. Kuncze Gábor közölte: az SZDSZ saját halottjának tekinti Eörsi Istvánt, temetéséről később intézkednek. Az SZDSZ nekrológot adott ki az Országos Sajtószolgálat útján.

Az MSZP részvétét nyivánítja

Eörsi István személyében az ország egyszerre veszített el egy kiváló, Kossuth- és József Attila-díjas írót, művészembert és a magyar politikai élet egyik legkiemelkedőbb alakját - állapította meg közleményében az MSZP sajtóirodája. A Magyar Szocialista Párt mély megrendülését és őszinte részvétét fejezi ki Eörsi István halálával kapcsolatban - írják közleményükben, hangsúlyozva azt, hogy a párt osztozik a család gyászában. (MTI)

Eörsi István - már betegségével harcolva - 2004 novemberében a NOL szerkesztőségének is vendége volt: Eörsi István válaszolt olvasóink kérdéseire - Kettős állampolgárság, privatizáció: igen vagy nem?

Eörsi István életútja

Eörsi István 1931. június 16-án, Budapesten született. 1953-ban szerzett magyartanári diplomát az ELTE-n. Egy ideig tanított, majd a Szabad Ifjúság című lap munkatársa, 1956-tól Lukács Györgynél volt aspiránturán. 1952-ben József Attila-díjat kapott. 1956-os Ütni az ördögöt című verskötetét elkobozták. Elsősorban újságíróként vett részt a forradalomban, tevékenységéért decemberben letartóztatták, és nyolc év börtönre ítélték.

1960-ban amnesztiával szabadult. 1967-ig alkalmi szellemi munkákból, fordításból élt, ugyanebben az évben az Élet és Irodalom szerződéses munkatársa lett. 1977-82-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, 1982-től szabadfoglalkozású író. 1983-tól 1986-ig Nyugat-Berlinben élt. Részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, a Beszélő belső köréhez tartozott, később az SZDSZ tagja, a Magyar Narancs főmunkatársa lett. A pártból 2004 augusztusában kilépett. Az 1970-es évek óta volt egyik meghatározó alakja a magyar kulturális közéletnek, "örök ellenzéki", szóban és írásban is karakteres, örökké perlekedő véleményformáló, aki mindig vállalta, amit kimondott vagy leírt, akár a múltban, akár napjainkban.

Eörsi Istvánnak több mint 35 önálló kötete jelent meg. Versei, drámái, novellái a kelet-európai groteszk jegyeit mutatják, annak pesszimizmusa nélkül. Művein átüt szociális érzékenysége, történelmi igazságkeresése, kesernyés optimizmusa. Esszé tanulmánykötetet írt Gombrowiczról és Kleistről (Időm Gombrowiczcsal), Jóbról és Heinéről (Jóbok könyve). Legsikeresebb színművei a Sírkő és kakaó, valamint Lukács Györgyről írt darabja, az Interjú, amely a filozófussal élete utolsó hónapjaiban folytatott beszélgetések alapján készült. Emlékezés a régi szép időkre című börtönmemoárjában pontos képet ad a Kádár-korszakról. Verseket és drámákat is fordított magyarra, lírai fordításkötete a Ruhapróba, s ő fordította le Lukács György több kötetét is. 2005-ben jelent meg Dr. Noha című publicisztikai kötete.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1952-ben lett József Attila díjas, 1983-ban Frankfurter Autorenstiftung-díjat, 1988-ban osztrák műfordítói díjat kapott. 1990-ben a Színikritikusok Díjával tüntették ki, 1991-ben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendjét vehette át.1993-ban Parnasszus-különdíjat és a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) különdíját kapta meg, 1996-ban a Soros Alapítvány életmű-díjával tüntették ki, az idén lett Kossuth-díjas. (MTI)

Eörsi István: "Betegségemről" (Élet és Irodalom)

"Apró versek" (Élet és Irodalom)