A közönség ítéletet mondott a - de sokszor! - félremagyarázott vb-selejzetőbeli szereplésről, hiszen azzal együtt is legfeljebb négyezer néző volt az újpesti stadionban, hogy a kapuk egyike mögötti szektorokat majdnem megtöltötték a Horvátországból érkező drukkerek.
Nem zavart a szomszéd
Hiába, a szurkolók túlnyomó többségét fölösleges szédíteni, ráadásul ezúttal - a tét nélküliségen és sok mindenen túl - az sem kedvezett a látogatottságnak, hogy mindenki tudta: a vb-résztvevő horvátok jó néhány stabil játékosuk hiányában, gyakorlatilag a vegyes csapatukkal állnak ki.
A mérkőzés a barátságos meccsek tempójában kezdődött - ezt bírta a magyar válogatott -, és csaknem húsz percig pusztán annyi történt, hogy a vendégek megpróbálkoztak a Real Madrid-szöglettel, de a sarokrúgásból vagy húsz méterre visszaemelt labda nyomán kiderült: Babic nem Roberto Carlos. Aztán Srna egyszer csak ritmust váltott, s mert beívelését Király éppen Ivan Leko elé ütötte, hirtelen góltól kellet tartani, ám a horvát középpályás lövését a "vészkapus" Bodnár (lábbal) blokkolta. A következő esemény az volt, hogy a rendőrség felvonult a "horvát" tribünön, miután ott petárdákat gyújtottak meg, és azok némelyikét a pályára hajigálták a "szomszédok". Egyébb tűzijátékra sokáig reménytelenűl várt a publikum...
De nem a szurkolók, hanem a magyar védők aludtak el: a 41. percben csak nézték, amint Balaban az ötösön mellre veszi a labdát, Király azonban nem csupán érdeklődő volt. Miként a 44. percben sem, amikor Klasnic csatártársához hasonlóan nagy helyzetbe került, ám a magyar kapus bravúrral hárított. A kettő között Balaban szabadrúgását a felső léc mentette, ugyanúgy, ahogyan a szünet előtti hosszabbításban az első egészséges magyar kapura rúgást, Bárányos lövését.
A folytatásban is a horvát drukkerek megmozdulásai keltették a legtöbb izgalmat, no meg a magyar tábor reakciója, amelynek során - nyilván közös Eb-rendezési pályázat jegyében - az visszhangzott a stadionban, hogy "Cigányok, cigányok!". A pázsiton viszont abszolúte jószomszédi volt a kapcsolat, a felek még véletlenül sem bántották egymást. Majd a 70. percben váratlanul történt valami: Jerko Leko szabadon vezethette a labdát a kapu felé, s bár mehetett volna beljebb is, tizenhét méterről, igen nagy erővel lőtt, valósággal válon rúgva a labdával a nem először magára hagyott Királyt.
Erre a találkozóra több szót fölösleges vesztegetni. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy a magyar válogatott a számottevő ellenfelekkel - a horvátokkal, a svédekkel és a bolgárokkal - szemben hat mérkőzésen mindössze két pontot szerzett és egy gólt ért el. E meccsek alapján a góllista így fest: 1. Rajczi 1.
Második nincs...
Magyarország - Horvátország 0:0
Vb-selejtező, Szusza Ferenc stadion, 4000 néző. Jv.: Larsen (dán);
Magyarország: Király - Bodnár, Stark, Gyepes, Vanczák - Böőr, Bárányos (Buzsáky, 76.), Korsós, Hajnal, Huszti - Kovács Z.
Horvátország: Butina - Tomas, R. Kovac, Tokic - Srna, Tudor, Vranjes, I. Leko (J. Leko 63.), Babic - Klasnic (Bosnjak, 63., majd helyette Simic 90.), Balaban
Srna és Böõr kettõse, avagy elõrébb a horvátok
