Láthatatlan gazdagság
Ma Magyarországon rendkívül nehéz bárkiről is megbecsülni, mennyi a vagyona. A feladat még az államigazgatási szerveknek is - az adóhatóságnak, az illetékhivataloknak vagy az önkormányzatoknak - komoly fejtörést okozhat, nemhogy külső megfigyelőknek. A leggazdagabb magyarokról szóló listák alkotóinak igyekezete mégis bátorításra érdemes: jó, hogy van, aki foglalkozik ezzel a témával - vélekednek szakértők a tegnap a Népszabadság Rt. kiadásában megjelent kiadványról. Könyvvizsgálók ugyanakkor bajosan adnák a nevüket ehhez a munkához: egy tudományos igényű felmérés legalapvetőbb kelléke lenne ugyanis a módszertan, az adatbázis és a megbízhatósági szint pontos bemutatása, ami itt hiányzik. Másrészt viszont igaz az is, egy hitelesnek mondható listához nem kis pénz mellett "sztárközgazdászokra és magánnyomozókra" is szükség lenne.
Egy magyar állampolgárságú magánszemély vagyona jobbára megtestesülhet vállalkozásokban, ingatlanban, vagyoni értékű jogokban, készpénzben, bankbetétekben, értékpapírokban, műtárgyakban és különféle egyéb ingóságokban. Mindezekre lehetőség van külföldön is szert tenni. Nem elhanyagolható Magyarországon a külföldi offshore cégeken keresztüli tulajdonlás sem, amely mögött az esetek döntő többségében honi magánszemély áll. Mindezek rendkívül megbonyolítják az értékelést. Emellett nem megy ritkaságszámba az sem - lásd politikusaink vagyonbevallási szokásait -, hogy bizonyos okokból a saját vagyon rokonok-barátok nevén van.
A leginkább átlátható értéknek a cégbíróságokon nyilvántartásba vett gazdálkodók, különösen a tőzsdei cégek, a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások számítanak. Ezek főbb vagyoni, jövedelmi és pénzügyi adatai ugyanis nyilvánosak - azaz ebből elvben becsülhető a vagyon értéke. A módszer azonban - mint keretes írásunkból is kiderül - egyáltalán nem mindegy: ez alapján jelentős különbségek adódhatnak. Mi több: az akták nem mindig fellelhetőek, az adott személyhez tartozó cégek kikeresése pedig szinte lehetetlen. Például egy tőzsdén forgó részvénytársaság tulajdonosai kívülálló számára beazonosíthatatlanok.
A cégbírósági dokumentumok időnként tartalmaznak bizonyos kitételeket az igazgatósági-felügyelőbizottsági tagok javadalmazását illetően, de senkinek nincs illúziója afelől, hogy nekik nem ez a fő kereseti forrásuk. Ahogy valószínűleg szintén nem az egyébként titkos bére-fizetése révén kerül fel valaki egy ilyen listára. Valamivel többre juthatunk, ha megvizsgáljuk a vezetők különböző részvényopcióit.
És még mindig a hazai társas vállalkozások a legátláthatóbbak. De ki tudja, hogy egy magyar magánszemélynek a világban hol működik még vállalkozása? A hazai piacon ugyan hirdetik magukat olyan cégek, amelyek egy külföldi vállalkozás nyilvános adatait - viszonylag borsos áron - be tudják szerezni, de nekik sincs olyan szuperszámítógépük, amely kiadná egy személy bármely országban meglévő érdekeltségeit, vagyonát.
De a kíváncsi tekintet elől az országhatárokon belül már az egyéni vállalkozók pénzügyi helyzete is rejtve marad: ez ugyanis adótitok. Pedig - sejtjük - akadhat olyan "kisvállalkozó", aki beférne a top 150-be. Hasonlóan szemérmes a honi - és a külföldi - földnyilvántartási rendszer is. Ebben egy adott névre nemcsak azért nem lehet rákeresni, mert adatvédelmi szabályokat sért: a rendszer technikailag sem készült fel ilyen kérések teljesítésére. Az ingatlanok árának meghatározása külön szakma: bár az ingatlan-értékbecslőket is kötik bizonyos szabályok, ennek jogi keretei a cég értékelésénél gyengébbek. Igaz: a rendszer egy közember számára könynyebben átlátható - akkor is, ha különösen nagy értékű ingatlanok esetében a négyzetméter szorozva a környéken szokásos árral (és esetleg az összeg korrigálva az építési minőséggel) nem feltétlenül hozza ki az ingatlan valós, piaci árát. A becsléseket ráadásul nehezíti, hogy az ingatlanok szerződés szerinti ára jórészt szintén nem kerül nyilvánosságra.
Hasonlóan "szürke zóna" annak megállapítása, hogy egy vagyoni értékű jog vagy egy műtárgy éppen mennyit ér, a pénz- és értékpapírállomány pedig banktitok. Az értékbecslésben járatos szakértők ugyanakkor annyit fűznek hozzá, nem feltétlenül baj, hogy magánemberek zsebében ilyen mélységig nem lehet kotorászni.
Állami szerveknek időnként könnyebb a dolguk: számukra néha megnyílik a banktitok vagy az önkormányzatok ingatla-nértékbecslése is, igaz, szigorú keretek között. Dömötör Sándor, a vagyonértékeléssel is foglalkozó Váltás Kft. ügyvezetője szerint a pénzmosás megnehezítését szolgálja a jeligés bankbetét megszüntetése is. Úgy véli: a hazai szigorítások ellenére, ha valaki a kívülállók elől el szeretné rejteni a tényleges vagyonát, még mindig számos lehetősége adódik.
A szakértők óvatosan fogalmaznak hát a honi gazdagok listáit illetően. Abban azért nagyjából egyetértenek, hogy jó sok név hiányzik róla, de kiindulópontnak megfelel.
