Az aluljáró népe
Olyan, akár egy labirintus, amely a Búza utcát köti össze a Szentendrei út túlsó oldalával. Hát persze, hogy az aluljáró az.
Aki először jár errefelé, az nem biztos, hogy rögvest célba jut. Esetleg ugyanott, ugyanazon az oldalon köt ki csak, mondjuk egy lépcsővel arrébb jut fel a napfényre.
Apropó, fény. Az aluljáró, ez az apró, valaha sárga, mára megszürkült csempekockákkal bélelt alagút normál állapotában neonvilágításban fürdik. Mit fürdik? Úszik. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor vicces kezek kilövik a kékesszürke fényt árasztó csöveket. Ilyenkor a New York-i áramszünetet idéző sötétség telepszik az aluljáróra. Félünk, és úgy érezzük, mintha bunkerben lennénk. Mielőtt pánikrohamot kapnánk, és a huzat kifújna bennünket a közeli Hajógyári-szigetre, gondoljunk csak arra, milyen jó is itt lent, ebben a hűs-szellős tárnában, amikor nyáron odafent negyven fokban olvad az aszfalt. Vagy hogy milyen jó is nekünk, amiért nem kell a felszínen szlalomoznunk a százhússzal száguldó autók között a benzingőzben.
Már csak egy teraszt vagy kocsmát, presszót kellene itt nyitnunk, amely a hűsre vágyók törzshelye lenne. De miért ne lehetne ide gyorsjavító cipészműhelyt, ruhatisztító szalont, butikot, trafikot, újságosbódét vagy videotékát telepíteni? Miért, csak a Ferenciek terén szabad süteményboltot üzemeltetni? Mi nem érdemeljük meg a világvárosi szolgáltatásokat? De ami jobban fáj: az akadálymentesítési program ide még nem érkezett el. Szegény kerekes székesek, babakocsis anyák! Annak sem örülünk, amikor az aluljáróban csőtörés van. Ilyenkor - jobbik esetben - bokáig, máskor térdig ér a szutykos lé, amit szerencsére nem lát az ÁNTSZ, mert egyből lezáratná az aluljárót.
Az alagúti kéregetőket és a sarkokat meg a fordulókat wc-nek nézőket nem tudjuk kikerülni. De hát ne legyünk finnyásak. Bámuljuk inkább a graffitiket meg az alkalmi légyottok emlékeit: Szeretlek Viki. Itt - most egy nem nyomdaképes szó következik - Orsit.
Az aluljáró népe cím egyébként Tódor Jánostól való, aki pompás szociográfiai kötetet adott közre a lúzerekről, a "lent" élőkről, az örök balekokról. Mi is ilyenek vagyunk. Csak nem mindig valljuk be magunknak.
