Lássuk csak!
A vád olyan dokumentumokra alapul, amelyeknek bizonyító erejük nincs, de gyanút keltő erejük van. A gyanú pedig addig él, amíg el nem oszlatják vagy be nem bizonyítják. A köz érdeke pedig az, hogy a miniszterelnök ne éljen a gyanú árnyékában. Legyen a gyanúból tény, vagy semmisüljön meg.
A nyilvánosság számára elérhető dokumentumokból (leegyszerűsítve) azt lehet megtudni, hogy annak a házrésznek a bérleti és hasznosítási jogát, melyet Gyurcsány Ferenc, illetve családja birtokolt és lakott - s amit nyilván nem is kívántak másnak bérbe adni - átadták egy kft.-nek, mely szintén az övék volt. Ez a kft. csekély kivétellel javarészt olyasmivel foglalkozott, ami a család magánfogyasztását szolgálta. A miniszterelnök azt állítja, hogy csupán ezt a csekély részt számolták el vállalkozói beruházásként. A kft.-ben Gyurcsány fővállalkozásának, az Altusnak a pénze is megfordult, s a kft. története úgy ért véget, hogy tetemes adóssággal beleolvadt az Altusba, annak nyereségét csökkentette.
Nem könnyű megmagyarázni, miért választották ezt a megoldást, ha nem kívánták magánfogyasztásukat vállalkozói fogyasztásként elszámolni, de ebből nem következik, hogy akarták, s pláne nem, hogy tették. De nem is kell ezen töprengeni. Be kell mutatni az adóbevallásokat, és kész.
Kérdés: minek ehhez nyilvánosság, miért nem elég, ha bírók és adóellenőrök vizsgálódnak. Nos, azért, mert tőlük csak azt tudjuk meg, volt-e valami, ami minden kétséget kizáróan bizonyítható, törvénytelen és büntethető. Éppen a nagyon büdös, de elvetélt Fidesz körüli ügyek tömegéből tudjuk, mennyi minden nem ilyen. És milyen jó, hogy tudjuk!
Ha minden úgy van, ahogy a miniszterelnök a bizottsági ülésen előadta, akkor minden rendben van. Hogy úgy van-e, azt a nyilvánosság rendelkezésére álló dokumentumokból megállapítani nem lehet. Ahhoz, amint a miniszterelnök is hangsúlyozta, az érintett személyek és vállalkozások adópapírjait kell áttanulmányozni, azok viszont nem nyilvánosak. Ha illegálisan lopnak ki adózási adatokat az APEH-ből, az nagyon-nagyon helytelen. De helyes-e, hogy nem lehet legálisan hozzájuk férni? A miniszterelnök azt is hangsúlyozta, helyesli, ha a körmére kívánnak nézni, kutakodjanak csak, derüljön ki minden. Ezt a kívánságot az hitelesíti, ha melléteszik az adópapírokat. Ezt csak a miniszterelnök (illetve a többi érintett) teheti meg. A saját adataival ő rendelkezik, elsősorban rajta múlik, teljesülhet-e a kívánsága. Az ő érdeke, hogy a nyilvánosság ne legyen kiszolgáltatva az adattolvajoknak, ne annyit ismerjünk meg és ne úgy, ahogy és amennyit a tolvajok szövetségesei megmutatnak nekünk.
Az Egyesült Államokban az adóbevallás nyilvános. Milyen egyszerű volna, ha nálunk is az lenne. De ha ezt nem szeretnénk, mert legitim titoknak tekintjük, kinek mennyi a bevallott jövedelme, akkor legalább azoknak az adóbevallása lehetne nyilvános, akiknek a vagyonnyilatkozata az. A miniszterelnök nem várhat addig. Neki most kell meggyőznie minket arról, hogy nincs semmi takargatnivalója.