Az adóhivatal tisztviselője az ország miniszterelnökéről töltött le töltényként használható adatokat. Ez derült ki tegnap. Megszégyenítő még tudni is. De árnyékállamban ez megtörténhet. Az is, hogy az érettségi tételek idő előtt világhálóra kerülnek, megroppantva a kormányzat egyik nagyreformját, a közoktatás átalakítását. Árnyékállamban a ciklus bűnügyének minden adata, amely az adott kormányzat holdudvarára hull, kíméletlen módszerességgel szivárog ki az ügyészségi réseken, s mindig jobbra veszi az útját. Árnyékállamban a titkosszolgálatok lehallgatási jegyzőkönyvei - buja kis kétértelműségekkel, miniszteri névvel - keleti kitérővel a hazai nagy nyilvánosságban landolnak. Árnyékállamban az ország nemzeti bankjának alelnöke hívja fel az európai szakmai közvéleményt arra, hogy figyeljék az otthoniak kezét, mert csalnak. Árnyékállamban a ciklus első miniszterelnökének államtitkos távolmúltja, illetve a jelenlegi kormányfő volt (mai?) adótitkai és a nyilvánosság között nem lehet akadály.

Árnyékállamban nincs szabály. Akinek kedves az élete, fedezékben marad. Aki kijön, tudjon róla, hogy a Vöröskereszt által elfogadott egyezmények sem feltétlenül védik.

Valóságos államban (melyre árnyék nem vetül) a törvények tisztelete tesz rendet a hatalomért küzdő felek között. Így is megtörténhet, hogy egy az adóhivatalban felejtett, felajzott dzsungelharcos skalpot akar mutatni az övéinek, hogy kretén kölykök lopják az érettségi tételeket, leleményes ügyvédek etetik a jobboldali lapot Kulcsár-információkkal politikai üggyé transzformálva így a K&H-t is megforgató kőművessegéd-bankigazgató szimpla történetét, valóságos államban a citoyen bátorság ad nyilvánosságot bizonyos titkosszolgálati papíroknak, és a nemzeti bank alelnökét szakmai elkötelezettség vezeti, amikor a valóságnak megfelelő helyzetet kíván mutatni az országról.

Gyurcsány Ferenc két évvel ezelőtt, még sportminiszterként csapta oda, hogy a Fidesz árnyékállamot működtet: fontos köztisztviselők sora nem az államhoz, nem a törvényekhez lojális, hanem azokhoz, akik az előző ciklusban kinevezték. A kijelentés a Medgyessy-féle árokbetemető politika hiábavalóságáról szólt, arról, hogy az ellenzék nemhogy visszautasítja a kinyújtott kezet, de napról napra kesztyűt vág a hatalom és - annak olvasata szerint - a demokratikus minimum arcába. Orbán Viktor akkor azt válaszolta, hogy ha a magyar kormánynak az a gyanúja, hogy a jogot megsértik, tegye a dolgát, mert nincs szánalmasabb, mint egy panaszkodó miniszter.

Van szánalmasabb.

Mondjuk, egy ország, ahol az emberek nem számíthatnak az állam, adott esetben az adószedők elfogulatlanságára. Ahol megtörténhet velük, hogy hétköznapi, ezért mindennél fontosabb ügyeik politikai fogollyá válnak. Ahol bárkiből lehet tévedésből a tűzvonalba került Josip Tot. Árnyékállamban az árkokat nem temetik be, sőt, ki sem szabad mászni onnan, mert a fenn harcolók nem ismerik a fehér zászló költészetét. Árnyékállam miniszterelnökét nem védik törvények, s csak remélni lehet, hogy ő nem csinál ebből ellentörvényt.

Túléltünk negyven évet - mert a legtöbben túléltük - az árnyékállamban.

Élni csak valódiban lehet. Ha szabad.