A rendszerváltozás előtt ért is annyit egymillió forint, hogy gazdagnak gondolhatta magát, aki ennyi pénzt magáénak tudhatott. Nemcsak azért, mert volt ennyije, hanem mert ebből bőven megvehette azt, amit egyáltalában megszerezhetett. Ma egymillióval a számláján csak kicsit lehet nyugodt az ember, de egy komolyabb igazgatói beosztásban dolgozónak már illik enynyit havonta hazatolnia. Milliomosnak lenni ma már nem kunszt, mégis ez maradt a szavunk a gazdagokra, illetve csak lassan áll rá a szánk a milliárdosra. Pedig a reális váltószám ma nagyjából ez. Jómódú lehet valaki százmillióból is, de az igazán gazdagok közé néhány százmillióval nem sorolhatunk be valakit. A milliárd az a dimenzió, amihez kevés egy fénylő karrier.

Húsz évvel ezelőtt a milliomosnak volt egy szinte állandó kísérőjelzője, a maszek. (A gyengébbek és fiatalabbak kedvéért: a magánszektor rövidítése.) Ma ezt a szót egy húszéves már nem is érti, egy harmincéves pedig megmosolyogja. Ahogyan én is, amikor idősebb ismerőseim még ma is megjegyzik valakiről, hogy maszek. Mert hát mi más is lehetne? A maszekot "korszerűen" vállalkozónak hívjuk. Ez a kifejezés viszont sokkal hamarabb elkopott, mint a maszek. Ma minimum szürkés árnyalatot kap ez a szó: a maffiózótól a vásározón vagy a bádogoson át a milliárdosig mindenkire használjuk, épp' ezért már alig jelent valamit. Egy magyar vállalkozó már többnyire nem szereti, ha levállalkozózzák. Persze, aki ma valóban gazdag Magyarországon, annak már mindegy, minek nevezik vagy mi van a névjegyére írva. Sőt, nincs is névjegye, és kevesek kegye, ha tudják a mobilszámát. Az igazit. Ebbe a kasztba ma már kevesen képesek bekerülni: bűn, nagy ötlet, tehetség, szerencse repíthet valakit közéjük. Az ismert és a köz előtt ismeretlen milliárdosok közé. Akikből lehetnek még újra milliomosok. Persze csak látszólag. Ha egyszer búcsút veszünk a forinttól, akkor az ő vagyonukat is kisebb számmal jelöljük majd - euróban.