Az első, szintén nem hivatalos megnyitó múlt pénteken volt, amikor is a város Seselj-párti polgármester asszonya és vagy száz munkatársa "spontán összeverődést" követően szabad utat adtak a türelmetlen autósoknak.

Maja Gojkovics nem az általa kormányzott város érdekeit nézte akkor, hanem Borisz Tadics elnöknek és az Európai Uniót képviselő, hétfőn a Szerbia és az EU közötti csatlakozási folyamat kezdetét bejelentő Olli Rehnnek akart (volna) keresztbe tenni. Ez az elképzelés nem jött be. A szerb elnök ugyan távol maradt, de az EU-biztos Vuk Draskovics külügyminiszter és diplomaták társaságában mégis eljött Újvidékre.

A város ezúttal nem vallott szégyent. Noha az eseményt hírverés nem előzte meg, az újvidéki hídfőnél háromezernyi ünneplő várta a külföldi vendégeket a vénasszonyok nyarához méltó langymelegben. A napokig viharos erejűről mára kellemes szellővé szelídült kossava tucatnyi vajdasági lobogót lengetett, miközben a menet lépésben haladt a híd közepe felé.

A jó hangulatot egyetlen "tüntető" próbálta elrontani. A középkorú férfi, akiről mellesleg lerítt, hogy nem helybeli (a tősgyökeres újvidékiek értik, miről van szó), angol szövegű táblát hordozott, A gyilkos visszatér a tetthelyre! felirattal. Két korosabb hölgyet alaposan kihozott a sodrából. - Nem szégyelled magad? - tért rá az egyik mindjárt az errefelé érthetőbb tegezésre. - Azt hiszed, nem tudjuk, hogy a Maja küldött? Pusztulj innen, te gyilkos, a ti Seseljetek és Milosevicsetek miatt bombázták le ezt a hidunkat is! Az atyafi megszólalni sem mert a "túlerő" láttán, s alighanem jól tette, mert a két hölgy készen állt tettekkel is bizonyítani megvetés fűtötte elszántságát. Sarkon fordult és sietős léptekkel eltávozott.

Vuk Drakovics azt indítványozta, hogy a hidat nevezzék ezentúl Európa hídnak, Olli Rehn pedig békülékenyen anynyit mondott: ne a múltba nézzünk, hanem a jövőbe! Ezzel a ceremónia véget is ért, a vendégek visszasétáltak a partra, a rendőrök pedig csakhamar szabad utat jeleztek az autósoknak.

Az esemény persze sokkal ünnepélyesebb is lehetett volna, ha - mint elképzelték - megjelenik az eredeti híd és az újjáépített változat tervezője, az eredetit avató polgármester és az a dunai halász, aki a végzetes bombatámadás éjszakáján tucatnyi, a roncsokkal együtt Dunába zuhant embert mentett ki a vízből.

Mondani sem kell, hogy Újvidéken mindenki, akinek bármi dolga akad a Duna jobb partján, türelmetlenül várta a Szabadság híd elkészültét. Ennek ellenére találkoztam a hídlábnál várakozó autósok közt olyannal, aki péntektől mostanáig várt az első átkelésre, bár a közlekedés szabad volt. - Úgy éreztem, nem szabad engednem a civilizálatlanság okozta kísértésnek, amibe a radikális polgármester akart belevinni - mondta D. Szremac. Egy másik beszélgetőtárs arról tájékoztatott a zsebéből előhúzott feljegyzésről, hogy az 1999. április 3-i NATO-támadás éjszakája óta 2383 napig kerülő utakon érhette csak el a házát, amely ott van a híd túlsó oldalán fekvő Kemencen (Kamenica). Azt csak ezután fogja kiszámítani, hány liter benzint használt el a 8-10 kilométeres többlettávon. A dunai hajósoknak nyilván pontosabb kimutatásuk van a kárukról, amelyet az innen másfél-két kilométerrel lejjebb keresztbe állított pontonhíd okozott nekik. De az a szerkezet most már egyfolytában nyitva áll, és napokon belül teljesen elbontják.

Az újvidékieknek nagy könynyebbséget hozott az újjáépített Szabadság híd, de boldogok akkor lesznek, ha az egyelőre még mérnökfejekben sem létező közúti-vasúti híd is megépül.

Ünneplõ tömeg az újra átadott újvidéki Szabadság hídon