Ilyen komoly mértékű visszaesést utoljára a kilencvenes évek elején tapasztalhattunk, amikor a videotékák a fénykorukat élték, és hirtelen elcsábították a mozinézőket. A szakma a multiplexekkel vágott vissza, az óriási vászon és a digitális hangrendszerek visszacsábították a tévé elől az embereket. Most ismét az otthoni szórakoztatóelektronika diadalmaskodik, a házimozi és a DVD könyörtelen ellenfélnek látszik.

Az, hogy az éllovas Ünneprontók ünnepe 18 ezer nézővel tarolt, komoly piaci problémákat sejtet. Ez a mű ugyanis az év meglepetésfilmje a tengerentúlon: a mintegy 40 millió dolláros költségvetéssel készült vígjáték a nyitó hétvégén visszahozta az árát. Most már bőven 200 millió dollár fölött jár, ezzel - két sci-fi: a Star Wars bejező epizódja és Steven Spielberg Világok harca című Wells-adaptációja után - az év harmadik legjövedelmezőbb produkciója.

Ennek fényében a hazai start mindenképpen bukás, a hasonló nézőréteget vonzó Amerikai pite-széria első két részére csaknem 100 ezren voltak kíváncsiak a premier hetében, de még a viszonylag gyengébb harmadik epizód is 56 ezer nézővel nyitott.

Eddig persze volt olyan magyarázat is, hogy a filmek minősége marad el a sokévi átlagtól, de ez az Ünneprontók ünnepe esetében nem igaz. Mert a film kifejezetten szórakoztató, megkockáztatom, megéri a multiplexbelépő-árát. Kétarcú mű ez tulajdonképpen, két jó barát, John (Owen Wilson) és Jeremy (Vince Vaughn) története, akiknek egyetlen hobbijuk, hogy nagy esküvőkön, távoli, ismeretlen rokonokként megjelennek, jól berúgnak, telezabálják magukat és egy éjszaka erejéig elcsábítják a szingliket. Persze, nem mehet ez vég nélkül, bármennyire vicces is, a klisétől a romantikus vonal ment meg minket, végül is még a bunkó, bulifüggő nőcsábászok is lehetnek szerelmesek.

Érdekes tendencia, hogy a horrorfilm, legyen bármennyire is érdektelen és gyenge, mindig felkapaszkodik a lista valamelyik felső fokára - a fixrajongótábor hűségesen fizeti az olcsónak semmiképp sem mondható multiplexbelépőt. Így hozta a papírformát A rettegés háza is, amely egyébként maga a nagybetűs középszer.

Az viszont már kisebb bravúr, hogy az igaz történetet elmesélő Hotel Ruanda - amely a tíz évvel ezelőtti, mintegy egymillió ember életét követelő tömegmészárlást mutatja be egy hős szemszögéből - is be tudott kerülni a legnépszerűbb mozik közé. A három Oscarra jelölt, és a torontói fesztiválon közönségdíjjal jutalmazott dráma sokkal jobban is teljesíthetett volna, ha a forgalmazó kicsit bátrabb és több kópiával hozza forgalomba.