- Sátoraljaújhelyen addig működik a fül-orr-gégészet, az ortopédia vagy az urológia, amíg a részlegeket jelenleg vezető főorvosok nyugdíjba nem mennek - jelenti ki Antal Gabriella, az intézmény vezetője. A kórház hiába hirdeti hétről hétre állásait - belgyógyászra, szemészre, neurológusra is szükség volna -, nincs jelentkező a munkahelyekre.

- Nem vonzó kis kórházakban dolgozni, túl sok munka jut egy emberre - latolgatja az állások iránti érdektelenség okait Antal Gabriella, majd magyarázatként hozzáteszi: a kis intézményekben egy ötvennégy éves orvosnak ma is éppúgy vállalnia kell az ügyeletet és el kell látnia a segédorvosi teendőket, mint amikor pályakezdőként a kórházba került. Egy nagy egészségügyi centrumban ez elképzelhetetlen.

- A krónikus szakemberhiány egyelőre a vidéki városi kórházaknak okoz égetőbb gondot, az egyetemi központokban válogathatnak az ambiciózus fiatal szakemberekből - mondja Benedek György, a Szegedi Tudományegyetem orvoskari dékánja. Az orvosok képzésében évekkel ezelőtt bevezetett rezidensrendszer is a kis kórházakat sújtotta. A szisztéma szerint az orvosjelölteket egyetemi szintű gyakorlati képzésben kell részesíteni, ám az oktatás egy részét már a leendő foglalkoztatónak kell finanszíroznia. A kis kórházak jelentős része nem engedheti meg magának, hogy olyan orvosok után fizessen, akik az intézmény számára nem termelnek bevételt. A probléma azért okoz viszonylag kevés helyen pénzügyi gondot, mert nem jelentkeznek fiatalok a kis intézményekbe.

- A hallgatók vagy hazai egyetemi klinikán akarnak dolgozni, vagy külföldön, kisebb részük esetleg háziorvosnak állna - ad számot az orvostanhallgatók utóbbi években tapasztalt prioritásairól Benedek György.

Vidéken már a korábban sztárszakmának számító szakterületekre sincs elég jelentkező. Ezt támasztja alá a fővároshoz közeli kistarcsai Flór Ferenc Kórház példája is: nemcsak a klasszikus hiányszakmának számító aneszteziológusból nincs elegendő, immár nőgyógyászt is tárt karokkal fogadnának - ha akadna, aki vállalja. Fónyad Gábor megbízott főigazgató azt mondja: a nyugat-európaihoz képest alacsony bérek mellett a kialakult helyzetet súlyosbítják a szaporodó műhibaperek is, egyre kevesebben vállalják ugyanis a tévedés kockázatát.

A nyolcszáz ágyas kistarcsai kórháznak nem sikerül hosszú távon megtartania fiatal szakembereit, a folyamatos elvándorlást erdélyi orvosokkal igyekeznek kompenzálni.

A kiskunhalasi Semmelweis Kórházban jelenleg hat román állampolgárságú szakorvosjelölt diplomahonosítása van folyamatban. Füzes Attila gazdasági főigazgató eredményként értékeli, hogy sikerült fiatal szakorvosokat a városba csábítani, ugyanakkor elismeri: a mostani vérfrissítéstől függetlenül továbbra is szinte minden szakmacsoportban tudnának további orvosokat alkalmazni. Füzes Attila szerint ugyanaz játszódik le az egészségügyi szakemberek között, mint a humán vagy a műszaki értelmiségiek körében: a nagyvárosi egyetemen diplomát szerzett fiatalok többsége nem vágyik vissza szülővárosába. A kisvárosokban nem olyan pezsgő a kulturális élet, rendszerint kevesebb a lehetőség tudományos kutatómunkára, ebből adódóan külföldi ösztöndíjakra is nagyobb eséllyel pályáznak az egyetemi háttérrel bíró klinikákról.

Többféle megoldással próbálkoznak a szakemberek megtartására az orosházi kórházban. Gervain Mihály főigazgató tájékoztatása szerint az intézményt fenntartó önkormányzattal egy letelepedést elősegítő programot dolgoztak ki. A kórházzal szerződést kötő orvostanhallgatóknak havi 25 ezer forintos ösztöndíjat garantálnak. A végzett orvosoknak másfél millió forintos letelepedési segélyt, heteken belül pedig lakást is biztosítanak, ha hajlandók a városba költözni és tartósan munkát vállalni a kórházban. A többletjuttatások ellenére Orosházán nem csak a kezdő orvosoknak szóló állások üresek: az orosházi véradó állomás vezetőjének két évvel ezelőtti halála óta például egyetlen hematológus sem akadt, aki a főorvosi pozíciót betöltötte volna.

Gervain Mihály azt mondja: a Nyugat-Európába kivándorló orvosokat nem lehet keletről pótolni. Szerinte csak a magyarul jól beszélő erdélyi orvosokra lehet számítani. A határon túliak alkalmazása viszont akár egy-másfél évig is elhúzódó adminisztrációval járhat, másrészt a Romániából érkező fiatalok sem szeretnek lehorgonyozni: szakmai ambícióik nagyobb magyarországi kórházakba csábítják őket, s ha tehetik, külföldön vállalnak munkát.

A várpalotai kórház vezetője immár tapasztalatból mondja: a fiatal erdélyi orvosok ugyanúgy továbbállnak, mint a magyar pályakezdők. Szalai Marianna arról számol be: az intézményben eddig kilenc olyan határon túli kezdő orvos fordult meg, akik diplomájuk honosítása és némi tapasztalatszerzés után az első adandó alkalommal elszerződtek egy gyógyszercéghez, átmentek egy nagyobb kórházba vagy - lévén, hogy honosított diplomájuk az Európai Unióban is érvényes - egy másik országban kerestek állást.

- Vidéken a kórházi szakorvosi állásoknak mintegy negyede tartósan üres - összegzi a helyzetet egy korábbi felmérésre hivatkozva Golub Iván, a fővárosi Uzsoki Kórház főigazgatója, a Kórházszövetség elnöke, aki azt mondja: bár Budapesten is dívik a gyakorlat, vidéken még szembetűnőbb a foglalkoztatások, vállalkozói szerződések terén tapasztalható ügyeskedés, amellyel az intézményvezetők - osztályaik fennmaradása érdekében - igyekeznek leplezni a szakemberhiányt. Golub Iván úgy látja: a képzési szisztéma, a finanszírozási feltételek és az ügyeleti rendszer változatlansága esetén néhány éven belül akár kórházi osztályok tucatjait kell átalakítani, rosszabb esetben bezárni orvoshiány miatt.

Nem vonzó
kis kórházakban
dolgozni, túl sok
munka jut egy emberre.

Orvosjelöltek gyakorlaton: nem vágyódnak kisvárosi kórházakba