Székelyföldi juhászok a magyar pusztákon
Legjobb az, ha az ember maga vigyáz az állataira: úgy nyugodtabbak ők is, én is - vallja a Makó melletti tanyáján százhuszonöt cigája juhot tartó Dani János. A középkorú férfi büszke arra, hogy kétszáz évre visszamenőleg minden felmenője juhászember volt. Azt mondja: három fia a garancia arra, hogy a Dani-dinasztiát a jövőben is juhászfamíliaként tiszteljék a környéken. A makói juhász már kora hajnalban talpon van. Bár van fejőgépe, juhait kézzel feji, a tejből a tanyán saját maguk állítanak elő túrót, sajtot, gomolyát. Az iskolás fiait és lányát felesége két évvel ezelőtti halála óta egyedül nevelő férfi azt vallja: a juhászatból azok tudnak megélni, akik vállalják, hogy saját maguk és állataik rabszolgái lesznek.
- A saját kényelme ne legyen fontosabb, mint amit az állatnak tud adni - fogalmazza meg Dani János egy juhászbojtár alkalmazásának legfőbb kritériumát. Az mondja: a környéken sok ismerőse küszködik amiatt, hogy nem tud megbízható embert találni állatai mellé. A munkára leginkább lecsúszott, iszákos emberek kaphatók, rájuk viszont senki sem bízza szívesen - nem ritkán milliós értéket képviselő - állatállományát. Egy nagy nyájban akár több százezer forint kárt is okozhat, ha trehány a juhász: az ellési időszakban sok bárány elhullhat, ha nem figyelnek rájuk szakértelemmel, lelkiismeretesen.
- Érdekelje, amit csinál és szeresse a jószágot - foglalja össze tömören a szalkszentmártoni Ozsváth Zsolt, mit vár el egy juhásztól. A tenyésztő úgy tartja: semmilyen szakképzettségre nincs szükség ahhoz, hogy valakiből jó juhász váljon. Saját példáját felhozva azt mondja: eredetileg maga is szakácsnak tanult, keresztapjától sajátította el a mesterség fortélyait.
Egyetért társaival a Kunszentmiklós határában közel hatszáz anyajuhot tartó Gaján János is. A gazda szerint az állatgondozói szakmák közül a juhászat sem kivétel: egyre nehezebb embert találni, aki becsülettel látná el a munkát. A gazdálkodó azt tapasztalja: lassan csak a határon túl talál olyan embereket, akikre rá meri bízni az állatait. A környéken már-már általános gyakorlatnak mondható, hogy aki nem akar fővárosi aluljáróból érkezett hajléktalant felvenni, az a Székelyföldről vagy a Hargitáról toboroz juhászokat. Ott egyrészt még élnek a természetes állattartás hagyományai, másrészt akkora a szegénység, hogy az emberek szinte bármilyen munkát hajlandók elvállalni.
Ezt a székelyföldi származású, a Csongrád megyei Domaszék mellett gazdálkodó, eredetileg építész végzettségű Silay Ferenc is megerősíti, aki állatszeretetét maga is származásának tulajdonítja. A fehér racka állományával díjat is nyert tenyésztő szerint a magyarországi pusztákon több száz olyan juhnyáj lehet, amelyre erdélyi pásztorok vigyáznak.
- A juhászat nem abból áll, hogy a réten a pulikutya mellett ücsörögve naphosszat pipázik az ember. Alapvető követelmény, hogy a pásztor értsen a betegségekhez, tudjon nyírni, fejni, körmölni, jó szemmel ki tudja választani a párosításhoz megfelelő állatokat - fejti ki véleményét Silay Ferenc, aki szerint mind az állattenyésztői szakmák lenézettsége, mind a szakmunkásképzés hiánya közrejátszik a szakemberínségben.
A gyomaendrődi Bethlen Gábor Szakképző Iskolában mintegy negyedszázadon keresztül folyt juhászképzés, ám nyolc-tíz éve már nem indítanak ilyen osztályokat. Gubucz József igazgató azt mondja: a nagy állami gazdaságok felbomlásával a magángazdák már nem várnak el képzettséget alkalmazottaiktól, a szakképzett munkaerőt nem is tudják megfizetni. A gyomaendrődi iskolában a juhok ismerete az általános tenyésztőképzés része. Néhány diákot mindig felkészítenek a juhászversenyekre, de ezt már csak a hagyományőrzés és a nosztalgiázás miatt teszik.
- A magyarországi juhállomány évről évre növekszik, ezért egyre nagyobb igény lesz a szakemberekre, nem lesz elég a szülői háznál elsajátított tudás - vetíti előre a következő évek vélt tendenciáját Mucsi Imre, a Szegedi Tudományegyetem hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Főiskolai Karának főigazgatója, majd magyarázatként hozzáteszi: az ifjabb juhásznemzedék tagjainak jártasnak kell lennie az adminisztrációban, a könyvelésben, a pályázatírásban is. A főiskola tanüzemében 1990 óta minden évben megrendezik a juhászversenyt, amelyen az ügyesség mellett gyapjúismeretet, életkor-meghatározást, állat-egészségügyi ismereteket is számon kérnek az indulóktól.
Tisztában van az új idők követelményeivel Toldi Tamás, a Devecser mellett négyszázötven anyajuhból álló nyájat tartó gazdálkodó is. A törzstenyészet tulajdonosa tervei szerint szintén a Hargitáról hoz majd segítséget magának a juhaihoz, ám fiának már nemcsak saját tapasztalatait adta át, hanem főiskolára is beíratta, hogy jártas legyen az új lehetőségek terén. A fiatalember jó eredménnyel szerzett gazdasági agrármérnök diplomát Mosonmagyaróváron. Most a Budapest Banknál dolgozik.
