Lothar-káros válogatott
De ha kínosan megbukik a csapat, azaz a továbbjutásra szemernyi remény sincs, akkor bizony Hriszto Sztojcskov sem érdekes... Na persze, nálunk is mindenki tisztában volt a találkozó "jelentőségével", csupán a marketingmenedzsernek nevezett kampányfőnök szánalmas szárnysegédei igyekeztek olyan hangulatot teremteni, mintha "sorsdöntő" lenne a mérkőzés.
Bizonyos vonatkozásban egyébként az volt: a szövetségi kapitány, illetve a vele és menedzserével még az MLSZ-en belül sem publikus szerződéseket kötő elöljárók szempontjából. Ha "zamek" van, végképp kiderül az, ami - a megállapodásokkal ellentétben - eddig sem maradt titokban: Lothar Matthäusszal ugyanott tart a válogatott, ahol nélküle tartott. Sőt, az örök félrevezetők Szófiában tán még a vártnál is rosszabbul jártak - noha a vendégjátékkal kapcsolatban nem lehettek különösebb illúziók -, hiszen a magyar együttest egy unott és unalmas, nagyon gyengén futballozó csapat verte meg 2-0-ra, ráadásul a kivételt, a valamirevaló teljesítményt mégiscsak nyújtó, kétkapufás Torghellét az utolsó percben (kiborulásért) kiállították. Képzelhetik, mit kellett produkálniuk honfitársainknak, hogy ettől az "alulmotivált" ellenféltől kikapjanak... Például olyasmit, hogy Gyepes az ötösön - "úttörő" módon - felfejelje a labdát a levegőbe, amelyet aztán Berbatov három méterről továbbíthatott az üres kapuba. Ez a Gyepes tényleg külön szám. Zágrábban öngólt rúgott, Stockholmban "gólpasszt" adott Larssonnak, és még a Megyeri úton is róla pattant a hálóba egy kósza labda a magyar-izlandi meccsen. Lassanként ő a válogatott "legeredményesebb" játékosa, igaz, nem sorakoznak a konkurensek: a horvátokkal, a svédekkel és a bolgárokkal szemben összesen egy gólra telt a "megváltó" Matthäus megannyi labdarúgójától. A mérleg a csoport első három helyezettje ellen: öt mérkőzés, egy pont és 1-10-es gólkülönbség...
Nekünk meg azt adagolták, de óriási dózisokban, hogy itt a csodadoktor. Ám Szófiában megint kitolták a beteget, és mély fájdalommal kellett megállapítani: az változatlanul kómában van. Két eset létezik: vagy menthetetlen a páciens, vagy menthető, csak a messziről jött ember ugyanolyan szakszerűtlenül kezeli, akár néhány - hozzá hasonlóan tanácstalan - itthoni kollégája. Bármelyik variációt vesszük, az biztos: nincs ok a külföldi "professzor" foglalkoztatására, hiszen a helyzet nem javul, és az idegen orvos itt maradása sokkal többe kerül, mint ha hazánk fiai hajolnának a kritikus állapotban lévő szerencsétlen fölé. Tehát az MLSZ-elnökségnek most már tűnődnie sem kell a hogyan továbbon - mármint abban a tekintetben nem, hogy hosszabbítsa-e meg a Matthäus-szerződést vagy sem -, mert az igennel csak asszisztálna a stagnáláshoz, s azzal súlyos felelősséget venne a vállára.
Bulgáriában még a szakvezető - világklasszis futballistaként szerzett - hírnevéből sem származott semmiféle előny. Delevics szerb játékvezető kétszer is tizenegyest ítélhetett volna a magyar csapat javára, de egyszer sem mutatott a büntetőpontra, azaz a kapitány tréneri tekintélye nagyjából annyit ér a nemzetközi színtéren, amennyit az MLSZ-é (lásd: Gera-ügy). A legborzasztóbb azonban az, hogy két meg nem adott tizenegyes dacára is leszegett fejjel kell gondolnunk Szófiára, mert a kiábrándító ténfergés nyomán még a játékvezetői tévedések sem adnak hivatkozási alapot semmire. A részvevők mindegyike leszerepelt: a bolgár válogatott is, Delevics is, de leginkább a magyar csapat...
Jellemző a szituációra: immár a szörnyű kommunikációs kampány zászlóvivőinek egyike, az RTL Klub is elállt a válogatottól. A magyar-horvát mérkőzést szerdán a Hálózat televízió közvetíti. Noha az MLSZ annak idején nem ezzel a csatornával kötött szerződést, a meccs nagyjából ennyit is ér.
A másnapi találkozó lényegesebb. Akkor ül össze a szövetségi vezérkar... Meglátjuk, mire megy. De mielőtt nagy dolgokat várnánk tőle, szögezzük le nyomban: eddig éppen annyira jutott, mint a magyar együttes Zágrábban, Stockholmban, Szófiában.
Ám egyszer talán nem érvényesül a hazai pálya hátránya...
Bulgária-Magyarország 2-0 (1-0)
Szófia, 3000 néző. Jv.: Delevics (Szerbia és Montenegró-i).
Bulgária: Ivankov - Kisisev, V. Iliev, Topuzakov, Venkov - G. Iliev, Jankov (Gargorov, 69.), Sz. Petrov (Kamburov, 72.), M. Petrov - Lazarov (Georgiev, 62.) Berbatov.
Magyarország: Király - Bodnár, Stark, Gyepes, Vanczák - Huszti, Buzsáky (Kovács Z., 77.), Balog, Hajnal, Halmosi (Kerekes, 46.) - Torghelle.
Gól: Berbatov (30.), Lazarov (55.).
"Kabaré" - mondta a játékvezetőről a tévé kiküldött embere. Riporternek nem nevezném. Szurkolónak hívnám, de semmiképp sem sérteném meg a józan (és - egyebek közt - a lesszabállyal is tisztában lévő) drukkereket. Amit ez a mikrofonra - és ránk - szabadított közvetítő művel hoszszú idő óta egyfolytában... na, ez a kabaré.
Ha nem a televíziózás tragédiája.
