Washingtoni interjú a miniszterelnökkel

- A Fehér Házból kijövet mindenki mosolyogni szokott. Ön miben méri a sikert? A kézfogás erősségében, percekben, netán milliárdokban?

- A kézzelfogható dolgokon túl leginkább a hangulatban, és abban, hogy a szobában ülők megtalálják-e a hangot egymással. Minket Washingtonban nem ért meglepetés, senki sem hozott elő új témákat. Mindkét felet a másik jobb megértésének vágya vezérelte, egyik oldal sem önmagáról kívánt elsősorban beszélni, hanem a másik szempontjait akarta megismerni.

- Amerika nincs divatban, mégis minden politikus szívesen utazik Washingtonba. Miért fontos egy fehér házi meghívás?

- Amerikának ma mindenki másnál nagyobb a lehetősége arra, hogy befolyásolja a világ történéseit. A washingtoni politikával lehet egyetérteni vagy vitatni, de lehetetlen nem tudomásul venni, hogy a legnagyobb erő az Egyesült Államok kezében van. Ezért szövetségeseknek és riválisoknak elsőrendűen fontos ezt a politikát megérteni, és amenynyire lehet, befolyásolni.

- Érte itt valami meglepetés?

- Értek meglepetések, de csak pozitívak. Az embert hivatalból fogadhatja a szenátus többségi vezetője, de az nem kötelező, hogy beüljön mellé a külügyi bizottság elnöke, meg még hat-hét szenátor. Nem kötelező, hogy az Egyesült Államok elnöke nagyon személyes ajándékot adjon a magyar miniszterelnöknek. Az idelátogató miniszterelnök feleségét fogadhatja a First Lady, de az nem kötelező, hogy a fehér házi beszélgetés után közösen menjenek ebédelni, majd együtt felkeressenek egy jótékonysági programot. Az arlingtoni temetőben a tiszteletadáshoz elegendő három szakasz katona. A magyar miniszterelnököt most közel ezer katona fogadta - zuhogó esőben. A nagykövetség által rendezett fogadáson ott volt Albright asszony, aki Bill Clinton elnöksége idején volt külügyminiszter, és Pace tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának mostani elnöke, Scowcroft volt nemzetbiztonsági tanácsadó és Gutierres kereskedelmi miniszter. Vagyis olyan személyiségek vonultak fel, akiknek az érdeklődése messze túlmutat a kötelező diplomáciai gyakorlaton. Mindezt nem lehet egy központból irányítani, nem arról volt szó, hogy a Fehér Ház kiadta a jelszót, miszerint gesztusokat kell tenni a magyaroknak. New Yorkban reggel nyolc órakor tartottam előadást a Külpolitikai Tanácsban, és a zártkörű klub tömve volt - zömmel üzletemberekkel, akiket nem lehet "kivezényelni". Ráadásul mindezt olyankor kapjuk, amikor nem kérnek semmi újat.

- A washingtoni Holokauszt Múzeumban megrendültnek tűnt. Mi indította meg?

- Magánemberként már jártam itt, és az élmény így is megrendítő. Az országért felelősséget viselő politikusként viszont sokkoló. Bőrömön éreztem százezrek sorsát, akiket nem védtünk meg, akiket nem védtek meg az akkori miniszterelnökök. Magyarország nem egyszerűen elszenvedte a holokausztot, Magyarországon ezrek segítették százezrek elhurcolását.

- A küldöttség tagja volt a kormányfunkció nélküli Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke. Ezzel kinek akart üzenni és mit?

- Inkább cselekedni akartam. 2001. szeptember 11. után a magyar-amerikai kapcsolatok a mélypontra kerültek, amikor az akkori kormány Csurka István értékelését, miszerint "megérdemelték", meglehetős késéssel, s nem a legmagasabb szinten ítélte el. Innen hoztuk vissza a kétoldalú viszonyt a mai szintre. Azt akartam, hogy az Egyesült Államokban lássák, e mögött a most kormányzó pártok teljes támogatása és egyetértése van, konszenzus van közöttünk. Ez fontosabb, mint azok a hazai spekulációk, hogy miben értünk egyet vagy miben nem. Az utóbbihoz nem kell üzengetni, nyilvánvaló, hogy a két párt között a főkérdésekben nincs nagy eltérés.

- Szóba került-e a tárgyalásokon a magyar ellenzék, és ha igen, milyen összefüggésben?

- Igen, az elnök maga hozta szóba a következő választást. Azt mondtam, hogy ma még megjósolhatatlan, ki nyer majd. Természetes, hogy a belpolitikában lényeges és mély vitáink vannak, de meggyőződésem, hogy a mai ellenzék külpolitikai kérdésekben tanult saját tévedéseiből, ezért ma mást gondol az Amerikához, Oroszországhoz vagy egyes ázsiai államokhoz fűződő viszonyról, és nem követné el még egyszer a 2002 előtti hibákat. Tehát nem kritizáltam, inkább védtem az ellenzéket, mert külföldön ez a dolgunk.

Washington, 2005. október 8.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.