Tizenéves hídálmok Budapesten

Hídfronton Budapest többszörösen is nehéz helyzetben van: a magyar Duna-szakaszon található átkelők kétharmada a tranzitútvonalként is jelentős szerepet betöltő fővárosban található, ezek egy részének nemcsak állapota rossz vagy már-már kritikus, ráadásul a számuk is kevés.

 

Jelenleg nyolc hídon lehet átjutni Budapesten a Duna egyik partjáról a másikra, utoljára - hároméves kivitelezésben - tíz évvel ezelőtt, 1995 októberében adtak át új átkelőt, a Lágymányosit, azt megelőzően pedig a Boross-kormány idején az M0-ás déli szektorának hasonló műtárgyát. A fővárosnak ebben a régiójában tehát többé-kevésbé sikerült enyhíteni a zsúfoltságon, ám a szakemberek szerint hosszabb távon még itt is szükség lenne további egy új hídra. Erről azonban konkrét elhatározás még nem született. Korábban Vajda Pál főpolgármester-helyettes lapunknak két verziót is felvázolt: a jelenlegi M0-ás átkelő kiszélesítését vagy a közelben egy új építését. Ez azonban állami feladat.

Már a Lágymányosi híd átadásakor szükség lett volna az északi fejlesztésekre is, ám erre tíz éve hiába várnak a fővárosiak, illetve az átutazók. Az egyik "álom" a szintén a körgyűrűhöz kapcsolódó északi autópályahíd, a másik, az aquincumi átkelő megépítése. A meglévő két észak-budapesti híd (az Árpád és a Margit) óriási túlterheltségét jól mutatják a főváros megbízásából a Közlekedés Kft. által elvégzett forgalomszámlálási adatok. E szerint az összes átkelő napi több mint 613 ezres autóforgalmának több mint az egyharmadát e két műtárgy bonyolítja le: az Árpád hídon és a Margit hídon egyetlen nap alatt öszszesen mintegy 222 ezer gépkocsi halad át.

Ami a leendő M0-ás átkelő mostoha sorsát illeti, a kivitelezés az Orbán-, majd a szocialista-liberális kabinet ígéretei ellenére sem kezdődött el mind a mai napig. Jóllehet az előző kormányzati ciklusban 2005-öt, a mostani elején pedig már 2006 végét vizionálták az átadás határidejének, mára azonban kiderült: ez sem tartható. Hiába folyik ugyanis gőzerővel a körgyűrű keleti szektorának az építése az M5-ös autópálya és a 4-es főút között, az igazi áttörésre, a híd átadására még legalább bő két évet várni kell. A szükséges több tízmilliárd ugyan már megvan, ám a lakossági tiltakozással párosuló környezetvédelmi fellebbezések és perek évekre visszavetették a beruházást. Olyannyira, hogy legkorábban az idén ősszel tehet pontot a bíróság az átkelő környezetvédelmi, illetve építési engedélyével kapcsolatos jogi vitákra, s dönthet a civil szervezetek keresetéről, lényegében tehát a beruházás jövőjéről.

Pedig a híd több szempontból is létkérdés Budapest számára. Egyfelől jelentősen csökkenti majd a belső városrészek tranzitforgalmát, másfelől 2007 végére ígért átadása után 2008-ban hozzá lehet kezdeni a Margit híd egyre sürgetőbb felújításához. Budapest szakpolitikusai egyébként bizakodóak, mint azt az elmúlt időszakban többször kifejtették, meggyőződésük, hogy az állami beruházásként megvalósuló híd és a levezető utak ténylegesen elkészülnek a legutóbb jelzett időpontra. Amit a főváros ebben megtehetett, az a közigazgatási határon belüli feladatok, kerületi elvárások - például indokolt útszélesítések - egyeztetése volt, segítve ezzel a közlekedési tárca munkáját.

Ennél is rosszabbak a kilátások az aquincumi híd esetében. A már idézett főpolgármesterhelyettes erről úgy vélekedik, hogy "az aquincumi hídon tíz év múlva egész biztosan lehet már autózni". Ha a szükséges pénzügyi fedezet (becslések szerint a kapcsolódó úthálózatokkal együtt összesen mintegy nyolcvanmilliárd forint - A szerk.) előbb is rendelkezésre áll, akkor két-három évvel korábban is. A forrásokat firtató kérdésünkre a politikus újfent nyomatékosította, hogy Budapest az EU-támogatás mellett kormányzati szerepvállalással számol. Csakhogy a mindenkori kormányok terveiben ez nem szerepel: 1998 óta az összes kormány többször leszögezte, hogy a beruházás a főváros feladata. A városháza szerint ugyanakkor nemzetgazdasági érdekű fejlesztésről van szó, finanszírozása tehát csak az állammal közösen képzelhető el.

Nehezíti a helyzetet, hogy a túlterheltség és (vagy) a ciklusidők lejárta, illetve annak közeledése miatt elhasználódott budapesti hídszerkezetek rekonstrukciója egyre kevésbé halogatható. Ilyen mindenekelőtt a már említett, nagyfelújításon utoljára 1978-ban átesett Margit híd, amelynek tervezett és hatmilliárd forintosra becsült munkálatait a főváros - elkerülendő a közlekedési káoszt - szeretné kitolni az M0-ás átadása utáni évre. Annak ellenére, hogy az átkelő ciklusideje Vajda szerint is jó két éve lejárt már. Annyi bizonyos, hogy még az idén lezárulhat a rekonstrukcióra kiírt nemzetközi tervpályázat, amely pontosan felvázolja majd annak részleteit, s a szükséges forgalomtechnikai átszervezéseket.

A szakemberek szerint is nagyon rossz állapotban lévő Margit híd egyelőre ugyan nem életveszélyes, ám azt is elismerik, hogy "a vasbeton lemez bármikor, s szinte bárhol beszakadhat". Ezért folyamatosan ellenőrzik, s ha mégis indokolt, lezárják. Átépítése egyébként az Árpád híd védelmében is sürgető lenne: az előbbi kímélése miatt ugyanis a forgalom nagy része itt zajlik, a terhelhetőség és a teljesítőképesség határán. A Lánchíd is azok közé a dunai átkelők közé tartozik, amelyek felújításra szorulnak, de állapotuk még jónak mondható. A szerkezeten hosszú ideje nem mehet át tizenhat tonnánál nehezebb jármű, s a kulturális rendezvények miatt időről időre lezárják, ekkor csak gyalogosok használhatják, ezzel is kímélik az építményt. A távlati tervekben pedig már csak gyalogoshídként szerepel, ám erre az új műtárgyak átadásáig vélhetően még hosszú éveket várni kell. Az Erzsébet hídon a szokásos karbantartáson kívül az idén nincs tennivaló, hiszen tavaly az alsó szerkezet korrózióvédelmét 1,3 milliárd forintból elvégezte a főváros. A Szabadság híd viszont évek óta vár a sorára, ezen a szerkezeten is elkelne már az alapos javítás. Ez vélhetően a 4-es metró építésével párhuzamosan történik majd meg. A most tízéves Lágymányosi hídon pedig a korrózióvédelmet garanciában hamarosan elvégzi az egykori kivitelező.

A Margit híd rohamos állapotromlása szabad szemmel is jól látható. A legkritikusabb talán a szigeti lejáró alatti ívacél szerkezet állapota, számos pontja gyakorlatilag teljesen átrozsdásodott s kilyukadt. Ezért nem kizárt, hogy a több mint százéves szárnyhidat már jövőre, tehát a nagyrekonstrukciótól függetlenül felújítják: kijavítják a pályatest alatti acélszerkezetet, és szakaszosan kicserélik a tartókat - mindezt a forgalom korlátozása nélkül. A tervek szerint a Margit híd visszakapná műemlék jellegét, például a pillérszobrok újbóli kihelyezésével, illetve pótlásával.

Az elhasználódott hídszerkezetek rekonstrukciója egyre kevésbé halogatható
Az elhasználódott hídszerkezetek rekonstrukciója egyre kevésbé halogatható
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.