Azt nem tudjuk, azt viszont igen, hogy mit tesznek azért, hogy ez a függőség csökkenjen. Szélerőműveket százával építenek, biogázt hasznosító telepből 2400-at működtetnek. Nálunk összesen féltucatnyi szélkerék épült, biogáztelepből sincs sokkal több.

Ami nehezen magyarázható luxus, hiszen hazánknak alig van kőolaja és földgáza, ahol a szénbányákat egy-két kivételtől eltekintve bezárták, ahol politikai okokból nem épülhet vízerőmű, ahol a szélre sem lehet alapozni a tévénézést, a biomassza-felhasználás pedig gyerekcipőben jár. Egy ilyen ország a külföldi nyersanyagok behozatalára szorul. Ilyen körülmények között az érdemi energiapolitikai döntéseket nem itt hozzák meg, errefelé legfeljebb alkalmazkodni, csökkenteni lehet a kiszolgáltatottságból adódó káros hatásokat. A külhoni kőolaj és földgáz a világpiaci tendenciák miatt egyre drágább, tehát itthon is egyre többet kell érte fizetni. Az egekbe szökő üzemanyagárak miatt drágul október közepétől a vasutazás és az autóbuszozás az inflációt meghaladó mértékben - szapulja is emiatt a Fidesz a kormányt -, csakhogy az infláció döntő hányadát a nyersanyagárak drasztikus emelkedése okozza.

És mit teszünk mi, hogy megváltozzon ez a helyzet? Nagyjából semmit. Ez év szeptemberétől a megújuló energiaforrásokból termelt energiát át kell ugyan venni az eddigi 18,7 forint helyett 23 forintért. Ugyanakkor az új termelők, például a szélkerekesek, csak akkor köthetnek rá a hálózatra, ha napra lebontva megmondják, mikor mennyi energiát termelnek. Ha ennél többet vagy kevesebbet állítanak elő, brutális bírságot is kiszabhatnak rájuk. A széltől elvárni, hogy egy előre leadott terv szerint fújjon...

A Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. (MAVIR) szerint a szélenergetikai befektetők dolga, hogy rugalmasabbá - azaz a "széláram" fogadására alkalmassá - váljon a hazai villamosenergia-rendszer. A problémát az okozza, hogy a szél nem állandóan fúj, ezért a "széláram" is csak időnként érkezik. Márpedig ha nincs szél, akkor pótolni kell a kieső energiát. Gyorsan. A gázturbinás vagy éppen szenes erőmű erre nem alkalmas, az atomrudakat sem lehet tetszés szerint húzogatni a reaktortérben. Dinamikusan csak a "csúcsra járó" vízerőművek terhelhetők. A túlterhelt és részben elavult hazai villamosenergia-rendszer pillanatnyilag nincs felkészülve a zöldenergia fogadására. A MAVIR szerint a labda a szélenergia-beruházók térfelén van, mivel miattuk kell a rendszert átalakítani. Viseljék ők a hálózatfejlesztés költségeit (100 milliárdos tételről van szó). A civil szervezetek - és a jogszabályok - szerint éppen ellenkezőleg, a szolgáltatók feladata a hálózat fejlesztése.

Valójában azon kellene vitázni, hogy mivel világítunk majd a jövőben? Biomasszával, széllel, napenergiával, vízzel, atommal? Utóbbi sorsáról mielőbb dönteni kellene. Megy is a huzavona arról, hogy tovább működhet-e Paks vagy sem. Gondolkodni lehetne a szóba jöhető alternatívákról is. Arról, hogyan lehet támogatni a napkollektorok elterjedését, a szélkerekek építését, a biogáz-felhasználást, esetleg egy nagyobb vagy több kisebb vízerőmű építését. Ilyen programok csökkentenék a függőségünket, ezek végigvitele igazolná, hogy az ország valóban figyel a saját energiapolitikájára.

A másik megoldás, hogy a jelenleginél is több áramot veszünk majd külföldről. Bármi áron.