Van, aki egyeztetni, tájékozódni, netán meggyőzni érkezik, mások azért, hogy ezzel is legitimálják saját szerepüket. 2002 őszén Medgyessy Péternek egy kicsit az utóbbira is szüksége lehetett, most Gyurcsány Ferencnek már nem. Magyarország az amerikai értékelés szerint is térsége egyik legszilárdabb demokráciája és az Egyesült Államok megbízható partnere. Az sem újdonság, hogy Washington lesöpri az asztalról az "exkommunistákkal" szemben politikai ellenfeleik által hangoztatott vádakat. Már régen csak az érdekli, ki hová tart, nem az, hogy honnan jön.

Magyarországon ma egyetértés van abban, hogy a NATO és az Európai Unió tagságának elérése, a nyugati demokráciákhoz való gyors csatlakozás után legfontosabb nemzeti céljaink a modernizáció, a versenyképesség fokozása, az élet színvonalának és minőségének lényeges javítása, valamint a határon túli magyarság felkarolása. (Legalábbis senki nem állította, hogy ezekre ne lenne sürgős szükség.) Akkor abban miért ne lenne konszenzus, hogy a magyar miniszterelnöknek időről időre érdemes feltűnnie a Fehér Házban? Elvégre az amerikai cégek hozzák ide a legkorszerűbb technológiát, a velük való üzleti kapcsolat javítja leghatékonyabban az egész magyar gazdaság versenyképességét, és az életszínvonalnak sem árt a sok ezer, egyre magasabb szakképzettséget igénylő, tehát egyre jobban fizető munkahely. Az USA ma a számítás módjától függően a második vagy a harmadik legnagyobb magyarországi befektető, az elmúlt másfél évtizedben kilencmilliárd dollár érkezett hazánkba. Arról nem beszélve, hogy a már említett kiindulópont, a NATO-, sőt az EU-tagság is jelentős részben az amerikai képzelőerőnek, diplomáciai támogatásnak és gazdasági aktivitásnak köszönhető.

Külön érdemes megemlíteni, hogy Washington aktív partnere a határon túli magyarság érdekében fellépő budapesti politikának. Személy szerint Tom Lantos képviselőnek, de az amerikai külügyminisztériumnak is jelentős szerepe van abban, hogy Romániában, ha lassan is, de halad a történelmi egyházak ingatlanjainak visszaadása. Véletlen vagy sem, de a vajdasági Ágoston Gabriellát Lantos Kostunica elnökhöz írt levelét (és persze az Európai Parlament fellépését) követően engedték szabadon. A Capitoliumon tavaly tájékozódó meghallgatást tartottak a vajdasági atrocitások miatt, korábban a szelmenci határátkelő ügyét karolták fel.

Azzal, hogy Gyurcsány Ferencet meghívták, és nem a korábbi tíz vagy akár harminc percet kapta az elnöktől, hanem ötvenet, a Fehér Ház ország-világ előtt demonstrálta a támogatását. A miniszterelnöknek is, de még inkább az országnak. Mint ahogy az iraki vagy az afganisztáni magyar szerepvállalás sem George W. Bushnak tett személyes szívesség, hanem Amerikának nyújtott támogatás. Ez utóbbit Washingtonban a demokrata párti ellenzék is pontosan így értelmezi, és üdvözli.

Manapság minden út Washingtonba vezet. Magyarország, mint New Yorkban, az ENSZ-főtitkárnál tett kormányfői látogatás során elhangzott, a multilaterizmusban érdekelt. De bármilyen sok oszlopra támaszkodik a külpolitika, felbillenne, ha hiányozna az amerikai pillér. Szerencsére ettől egyelőre nem kell tartani.