A liberálisok most és nyolc éve is a közös kormányzás finisében keveredtek a szocialistákkal olyan konfliktusokba, amelyek kapcsán indokolt volt a kérdés: mi tartja őket együtt? Mindkétszer a ciklus végén. Mint egy házasságban, amikor a gyerekek felnőttek, és ismét fel lehet tenni a kérdést: még mindig?

Nyolc éve is nagy ügyekben kerültek szembe: a tb-önkormányzatok delegálással való megújításával szemben az SZDSZ az ellenzékkel szavazott, a vatikáni megállapodást ellenezte, a kereskedelmi tévécsatornák koncessziós pályázatának elbírálásakor - az Írisz TV vitatott hátrasorolása az RTL Klub javára - az SZDSZ egyedül tiltakozott.

Komoly ügyek voltak, de nem olyan súlyúak, mint amilyenek kapcsán Dávid Ibolya csütörtökön feltette a kérdést az SZDSZ-nek: a koalíció részének tekinti-e még magát. Kampányszakértők szerint az oktatás, az egészségügy, az adók (nyugdíjak) és a közbiztonság az a négy témakör, amivel az emberek figyelmét fel lehet kelteni. (Plusz az ellenfél lejáratása.) E négyből háromban most szembeszaladnak a koalíciós pártok. A kis iskolák megtartását célzó új kormányfői koncepció megütközést keltett a szaktárca SZDSZ-es miniszterében, Magyar Bálintban, aki a gyerekek érdekeit fordította szembe a kormányfő pr-szempontjaival. Meglehet, hogy Magyarból hiányzik a politikai empátia, de tagadhatatlan, hogy minőségi konfliktusba bocsátkozott Gyurcsánnyal. A kormányfőnek az idősek felé tett gesztusa, a visszamenőleges nyugdíjemelés értetlenséget váltott ki a partnerből, mondván, az egészről csak a médiából szereztek tudomást. Az egészségügyben az SZDSZ a népszavazás eredményét és a kormányfő elképzeléseit sem tisztelve erős koncepciókkal ragaszkodik a magántőke bevonásához, és a több-biztosítós modellhez. És hogy a pénzügyek se maradjanak ki: Kuncze nyílt levélben kérte a legbefolyásosabb vállalkozók segítségét az euró 2010-es bevezetéséhez, vagyis Gyurcsány halogató terve ellen.

Normális esetben ilyenkor egymás szemébe néznének a felek, és azt mondanák, megpróbáltuk, de... Talán nem véletlen, hogy a liberálisok általában nem a szocialisták partnerei - máshol. Ez lenne az a pont, amikor kemény tekintetükbe valamiféle bizonytalanság fátyolozódna - itt Magyarországon.

Itt, ahol a konzervatívok Kövér Lászlóval nyilvánulnak meg, akitől most például azt kell idézni, hogy "Magyarországon jelenleg maffiotikus politikai garnitúra bitorolja a kormányzati pozíciókat, gigantikus sátáni erők ellen kell küzdeni". Ahol a Fidesz vezetője, Orbán Viktor most nemzetre rontó baloldalról, de nyolc éve is a nemzet kultúráját tudatosan romboló liberálisokról beszélt. Itt más a helyzet, mint más, kevésbé zaklatott lelkű politikai közegekben. Itt szocialisták és liberálisok akkor sem tudnak kilépni egymást metsző köreikből, ha egyébként nem lenne jó válaszuk Dávid Ibolyának arra a kérdésére, hogy mi tartja őket össze. Legfeljebb emlékeztethetnék az MDF elnök asszonyát a maga koalíciós idejére: ő már csak tudhatja, milyen az, amikor más sem tartóztatja, mint hogy a maradáson kívül nincs más választása.