Kormányfői vizit a Fehér Házban
Feltűnően hosszú idő. Mint ahogy az is szokatlan, hogy az utóbbi három évben tegnap már harmadszor járt magyar kormányfő a Fehér Házban. Ez a két ország kapcsolatainak történetében is példátlan, és a világon is kevés olyan állam akad, amelynek vezetőjét ilyen gyakorisággal látnák vendégül Washingtonban. Ez már nem tekinthető egyszerűen szimpátianyilvánításnak: mindkét részről komoly érdekekről van szó.
Ezt tanúsítja az is, hogy Gyurcsány Ferencre nemcsak George W. Bush volt kíváncsi, hanem a törvényhozás olyan vezetői is, akik egyrészt nem szoktak külpolitikával foglalkozni, másrészt most sem azért tették, mert az elnök megkérte őket rá. Dennis Hastert, a képviselőház elnöke és Bill Frist, a szenátusi republikánus párti többség frakcióvezetője az amerikai politikai élet két, külföldön talán kevésbé ismert, de rendkívül fontos döntéshozója. A velük folytatott tárgyalásokról protokoll-okokból nem nyilatkozhatott senki - nem lett volna illendő a fehér házi vizit előtt. Ám annyit megtudtunk, az amerikaiak azt akarták elmondani, mennyire fontosnak tartják a demokráciaépítéshez való magyar hozzájárulást, miközben tisztában vannak azzal, hogy Budapest Irakban már nem tehet többet. Washington pozitívnak tartja a szerepet, amelyet Magyarország a térségben, például az ukrajnai változások során játszott. Értékelik, hogy a budapesti kormány - bár vannak, akik erre szeretnék rákényszeríteni - nem élezi a viszonyt a szomszédokkal, a kisebbségi-etnikai kérdésekben inkább a nyugodt építkezést, az integrációban rejlő lehetőségeket hangsúlyozza. Ez, bár Magyarországon talán nem talál kellő visszhangra, nagyon fontos. Külpolitikai szakértők megfogalmazzák, hogy az USA nem akar újabb feszültségforrásokat, főként nem az "új demokráciák" környékén. Az amerikaiakat a magyar költségvetési bonyodalmak csak abból a szempontból érdeklik, hogy hazánk képes-e megfelelni a NATO követelményeinek, teljesíti-e kötelezettségvállalásait. Washington figyelmét az sem kerülte el, hogy az utóbbi időben javult a magyar-orosz viszony - most kíváncsiak voltak a budapesti nézőpontra.
Gyurcsány Amerikában fiatalos és oldott volt. Sokat mosolygott, miközben olyan komoly dolgokról beszélt, mint a versenyképesség és a szociális vívmányok megőrzése között feszülő ellentét, a nemzetpolitika vagy a transzatlanti kapcsolatok. Nemcsak angolul beszélt, hanem az amerikaiak nyelvén: lényegre törően, röviden. Persze Washingtonban nem értékelik túl a személyes ellen- vagy rokonszenvet. Itt a tények beszélnek. Amit amerikai részről többen is megerősítettek: az utóbbi években a régióban Magyarország az Egyesült Államok legmegbízhatóbb, legkiszámíthatóbb partnere. Mivel a térség fontos Amerikának, az Magyarország is. Nekünk meg az a fontos, hogy amerikai cégek csak az elmúlt egy évben 80 milliárd forintot fektettek be, négyezer munkahelyet teremtettek Magyarországon, és ugyanennyiről folynak előrehaladt tárgyalások.
A tegnapi csúcson hasonló témakörök kerültek napirendre, "megfejelve" a magyar közvélemény számára legbántóbb kérdéssel, a vízummentességgel. Erről annyit tudni: a magyar kormányfő az itthoni sajátosságokat figyelembe vevő egyéni menetrendet javasolt a vízummentesség elérésére. Bush jelezte: érti a problémát, és úgy gondolja, Magyarországnak és még néhány államnak "jelzést" kell küldeni az ügyben.
