A század kincse
A bogáncs ihlette a tépőzár kitalálóját. A fenyőfa alakú illatosítók egy erdei séta közben fogalmazódtak meg a feltaláló vegyész fejében. A post-it ragasztó pedig egy kísérletnek az "eredménye": a kutatócsapat arra kapott megbízást, hogy nagyon erős pillanatragasztót állítson elő, ám a munka nem egészen a feladatnak megfelelően alakult.
Bizonyos találmányok megszületéséhez látszólag elegendő egy egészen hétköznapi információ. Ez "bejut" a feltaláló agyába, ám ami onnan "kijön", az meglepő és nem várt. Olyan az agyuk, mint a fekete doboz. Ezt Tallér József kreativitáskutató mondja a feltalálókról. Azt ugyanis, ami a "dobozban" történik - hogy abból, amit mindenki lát, hogyan lesz újdonság -, valójában nem tudni.
De lehet mérni. Legalábbis Tallér József szerint, aki a minap azzal állt a sajtó nyilvánossága elé, hogy kidolgozta a CQ (Creativity Quotient), vagyis a kreativitáshányados megállapítására szolgáló tesztet.
Egyébiránt: az idevágó pszichológiai kutatások a mai napig nem tudtak egységes álláspontra jutni abban, hogy miként határozható meg a kreativitás. Se kémiailag, se fizikailag nem sikerült a tudósoknak leírniuk.
A korábban kidolgozott, kreativitást mérő tesztek kizárólag azt vizsgálják, hogy mennyire találékony intellektuálisan az illető.
A legújabb tézis a modern lélektan egyik meghatározó alakjának, az amerikai Carl Rogersnek a feltevéseivel mutat rokonságot. Rogers azt állítja, hogy a kreativitás, az új, eredeti megoldások létrehozásának képessége három személyiségvonáson alapszik. Az egyik az, hogy az ember önállóan alakítsa ki értékítéleteit, vagyis amikor egy új dolgot kitalál, a termék a fontos, és nem az, hogy mások mit szólnak hozzá. Ugyancsak fontos, hogy nyitott legyen új ismeretekre, élményekre, és a játszás képessége is meglegyen benne.
Tallér József is három személyiségjegyhez köti a kreativitás képességének definícióját. E szerint a kreativitás nem egyszerűen alkotóképesség, ahogyan ezt a leggyakrabban a közbeszédben értelmezzük. Még akkor sem, ha ez a meghatározás nem teljesen helytelen. A kreativitás gondolkodásmódot, olyan gondolkodási képességet jelent, amellyel nem feltétlenül jár az, hogy az illető új tárgyat, művészeti alkotást vagy hétköznapi dolgot, például házat hoz létre. Olyan, velünk született képesség, amelynek - egyesek szerint - kibontakozását vagy hanyatlását környezetünk nagyban befolyásolja. A képesség csökkenésében, mondja Tallér, nagy szerepet játszik az iskola, ahol a megtanult leckék visszabiflázását értékelik a legtöbbre, és nem az eredeti gondolatokat. Ráadásul idővel az alkalmazkodás kényszere is elnyomja ezt a képességünket.
E gondolkodásmód mint képesség három dologtól függ. Az egyik az intellektuális tényező: az egyén képes-e ötletek gyártására? A másik a motiváltság: mennyire akarja ezt a képességét használni? Nem utolsósorban gondolati függetlenség, bátorság is kell hozzá: képes-e az egyén szembeszállni a megszokással, a sablonokkal, van-e benne anynyi érzelmi töltet, hogy megvalósítsa ötletét. Tallér tesztje e három összetevő együttesét méri. Mert szerinte igazán kreatívnak az nevezhető, akiben e három faktor összhangban van egymással.
Habár a mérései azt a hipotézist támasztják alá, hogy a népesség mindössze két százalékában van meg ez a képesség kiemelkedően, úgy találta, kreativitásunk folyamatos karbantartással fejleszthető.
Erre nemcsak azért van szükség, mert egyre több az olyan szakma, amelyiknek a műveléséhez nélkülözhetetlen a kreativitás, hanem azért is, mert az életminőségünket tehetjük jobbá, ha kreatívan gondolkodunk. Olyan változó környezetben élünk, amelyben gyakran, akár naponta kell új dolgokat kitalálnunk, váratlan helyzeteket megoldanunk. Hivatalos leveleket kell írnunk, meg kell tanulnunk az újabb és újabb számítógépes programok használatát, új szolgáltatásokat, termékeket kell kitalálnunk; de jól használható ez a képességünk akkor is, amikor munkát keresünk, vagy magánéleti válságba kerülünk. Vagyis a kreativitásra, a szemléletmódra nemcsak az alkotóművészetben vagy a tudományos munkában, hanem az élet minden területén szükség van. Tallér meggyőződése, hogy akinek magas a CQ-ja, harmonikusabb életet él.
John Howkins pedig egyenesen a század kincsének nevezi a kreativitást. Az alkotás gazdagít című, tavaly nálunk is megjelent könyvében arról ír, hogy a XXI. század uralkodó gazdasági formájává a kreatív gazdaság válik, vagyis a szabadalmak, szerzői jogok és védjegyek terjedése. Ezek egyébként az Egyesült Államok első számú kiviteli cikkei. Howkins ír arról is, hogy a kreatív gazdaság bevétele 2000-ben 2200 milliárd dollárt tett ki világszerte, és a vonatkozó számítások arra engednek következtetni, hogy ez az összeg 2020-ban 6100 milliárdra emelkedik.
