Bevetésen a xeroxkommandó
Hogy a diákok nem haszonszerzésből másoltatják a tankönyveket, hanem azért, mivel nincs pénzük megvenni a kötelezőnek feladott műveket, a könyvtárból pedig rég elkapkodták az utolsót is, nem érdekli a zordon vádlókat. Pedig úgy látszik, nemcsak "megélhetési", de "tanulhatási" bűnözés is létezik már.
A hatóság köti az ebet, ahová szokta: a szerzői jog kőbe vésett, istenadta törvény, aki áthágja, sújtsa Iustitia istennő haragja. Magam, hajdanvolt szegedi egyetemistaként a szabatos ügyészi jogértelmezés dacára több mindent nem értek. Ha egész műveket lemásolni tilos, akkor minek fizettetnek valamennyi fénymásoló-tulajdonossal jogdíjat, amit az kényszerűségből beépít áraiba? Ha bizonyos mű egy lapját lemásoltatom, azért fizetek X forint jogdíjat. Ha egy teljes, mondjuk, háromszáz oldalas tankönyvet lehúzatok, akkor 300-szor X-et fizetve arányosan ugyanúgy eleget tettem díjfizetési kötelezettségemnek. Ráadásul ezt a sarcot akkor is kipengetem, ha saját kezűleg lekörmölt receptemet másoltatom le a szomszédasszonynak. Mit akarnak még?
A szerzők érdeksérelmére hivatkoznak: az olcsó másolatok rontják a felsőoktatási jegyzetek piacát, csökken a tisztes haszon. Na, ilyenkor szokott a fejem belilulni. A piac ugyanis az, mikor egy kiadócég saját kockázatára, állami támogatás nélkül megjelentet egy könyvet, én meg bemegyek a könyvesboltba, és szabadon eldöntöm, megveszem-e, vagy sem. Itt viszont nincs választás. A tudományegyetem mint közintézmény előírja: ezt meg azt a könyvet be kell vágni, mese nincs. És hozzánk lök háromezer forint jegyzetvásárlási utalványt, amikor legalább a tízszeresébe fájnak nekünk a könyvek félévente.
Érdekes egy piac. Szinte bármelyik oktatási tananyagba lapozunk bele, ott van az elején, hogy a mű megjelenését a NKÖM, NKA, OTKA, Pro Renovanda vagy más közpénzelosztó testület támogatta komoly összeggel. De hiába, a tankönyvek méregdrágák, gyakran drágábbak, mint a magántőkéből kiadott "piaci" könyvek. Mi az oka ennek? A kiadók és/vagy a szerzők profitéhsége? Ha nem, akkor mi? Ráadásul itt kicsi a rizikó, és szinte garantált a megtérülés. Ha magáncég piacra dob egy krimit, sci-fit, erotikus regényt, vagy nyer, vagy bukik. A "hivatalos" egyetemi tankönyveknek viszont biztos (kényszer)vásárló-közönsége van. A több százezer hallgató tehetősebb 15-20 százaléka úgyis megveszi. És a hazai piacon, ahol már három-négyezer példány sikerszámba megy, ez nem kevés. De a jelek szerint a kiadókat, az ügyészséget és a minisztériumot nem érdekli, mi lesz a többiekkel, akik eldönthetik, fénymásolnak vagy megbuknak.
A nyilatkozó ügyészek azt mondták, csak az büntetendő, ha a mű egészét másoljuk, a részletek lehúzása nem. Csak azt nem tudom, hogy ez mit takar. Ha egy ötszáz oldalas könyvből egyik nap csak 250-et húzok le, a másik felét másnap, az már nem büntetendő? És ha az ötszáz oldalból csak 498-at másoltatok, az elsőt és utolsót nem, az oké?
Ha otthon, magánhasználatra felveszek videóra egy tévéfilmet - a főcímtől a stáblistáig -, az nem bűn. Ha, mondjuk, húsz egyetemista összedobja a pénzt, vesz egy másológépet, és az egyikük albérletében másolgatják egymás jegyzeteit, ott haszonszerzés nincs, a papírt és a festéket közösen veszik. Közvádló urak, ez vétség vagy sem? Egyik tanárunk még középiskolában felvette és levetítette nekünk a Schindler listáját. Oktatási célból, ahogy a diákok is ilyen nonprofit indíttatásból másolnak. Most akkor ki a vétkes? Az egyik jogi potentát megnyugtatott bennünket: írógéppel és kézzel másolhatjuk a tankönyveket. Hogy erre a mellettem tévéző férjem, szintén "öregdiák", miket mondott, inkább nem idézném. De én is hasonlókat gondoltam.
Hallgatóként tapasztaltam, hogy az egyetemi könyvtárak, látva a jegyzetínséget, maguk is csináltak fénymásolt "illegális" kiadványokat, hogy öt-hat diákkal több kölcsönözhessen. Az lesz majd szép, ha a xeroxkommandó megrohanja a könyvtárakat, és a tisztességben megőszült igazgatót bilincsben vezetik el.
Hogy is van ez? Az állam - vagyis mi és a szüleink - tetemes összegű pénzt nyom(unk) bele a jegyzetkiadásba. Ennek dacára a kiadók a "magánerős" könyveknél is drágábban adják őket, jól megszedve magukat a mi bukszánkból is. Az állam a gyógyszerből, mely ugye létfontosságú, egyre inkább csak a legolcsóbb fajtájút támogatja. A köztámogatású felsőoktatási tankönyvek meg ott virítanak csicsás borítóval, a legdrágább papírra nyomva. Miért nem lehet szerény borítóval, olcsóbb papírral kevesebbért kihozni? Ha nem lehet, akkor meg jogszabály-módosítással tessék a tankönyveket kivonni a másolási tilalom alól. De persze ebből sem lesz semmi: a hazai felsőoktatás ugyanolyan "tékozló koldus", mint az egészségügy. Olyan cifra nyomorúság ez, melyből sokan fene jól megélnek. Bizonyos gyógyszerek megfizethetetlenül drágák a járványok sújtotta Afrikának. Ha néhány önzetlen orvos és vegyész egy illegális laborban önköltségi áron vagy jóval kisebb profittal, feketén gyártani kezdené valamelyik gyógyszeróriás készítményeit, hogy eljuttassa Kongóba, jogilag elítélhetik őket, de az erkölcsi fölény az ő oldalukon van. Ügyész urak és hölgyek! Mit csináljon az, aki orvos akar lenni, hogy gyerekeket gyógyítson, de nincs annyi pénze, hogy megvegye a jegyzetet, hiába dolgozik tanulás mellett? Lopjon, betörjön, áruljon drogot? Nem azzal okozza a legkisebb kárt és hajtja a legnagyobb társadalmi hasznot, ha sutyiban lemásolja a jegyzeteket, és kitűnő orvos lesz belőle?
Írom ezt a tudásalapú társadalom évszázadának kezdetén. Elképzelhető, hogy ügyészeink hangyaszorgalmának köszönhetően visszaszorul a jegyzetmásolás. De annyi baj legyen! Ezentúl majd a megfelelő fájlformátumba szkennelik a tankönyveket, és egy nyilvános, tehát lenyomozhatatlan netcaféból fellövik a hálóra. Mire a Polt-huszárok megmoccannak, már több tízezren letöltik.
Végezetül a kiadók becses figyelmébe ajánlanék egy tényt: amikor piacra dobták a felvételre is alkalmas képmagnót és videokamerát, a filmgyártók hörögtek: vége a szakmának, elsorvad az ipar. A fénymásolót elég régen felfedezték már, de a kiadók halálsikolya ma is hallik. Ugyan, mi végre?
A szerző újságíró, egykori jegyzetmásoltató
(csak részletekben)
