- Elnézés, de azt hittem, hogy betiltották a biztonsági öv használatát - mondtam komisz mosollyal.

Az utamat szegő hivatalos ember kissé meglepődött, mire ekképp folytattam:

- Az előbb láttam egy járőrkocsit, az abban ülő rendőrök egyike sem volt bekötve.

Hogy szavahihetőbb legyek, meg is említettem valamelyik kékfényes kocsi rendszámát. Ez az ironikus védekezés hatott, s a rendőr - miután bekapcsoltatta velem az övet - intett, hogy menjek tovább, és ne hágjak ki eztán. Sosem bírságoltak meg, csak szóban figyelmeztettek. Én meg - bízva bevált mentségemben - újra és újra hanyagoltam az övet.

De ennek most vége. Legalább is ott, ahol élek, Pécsen. Hogy pontosan mikor kezdődött, nem tudom, de pár hónapja egyre gyakrabban azt látom, a pécsi járőrkocsikban ülők bekapcsolják a biztonsági övet. A napokban is: döcög előttem egy rendőrautó, ül benne két egyenruhás, s mindkettő precízen be van kötve. Én meg - ugye - nem. Meg akarom őket előzni, de így még se tehetem. Ha most megállítanak, nem építhetek a komisz mosolylyal párosított erkölcsi fölényemre. Mit tehetek: ballal felnyúlok az övért, jobbal magamra kanyarítom, bekattintom, és belefogok az előzésbe. Közben átnézek a két rendőrre. Nincs rajtuk semmi különös. Csak az öv.

Húsz évig működött az én öves mentségem, ám ez már a múlt. Nem bánom. S azt sem, hogy nem bírsággal szoktattak le róla, hanem szelíd példaadással.