A Fidesz "hivatalosan" csak a 2006-os választások után foglalkozik az önkormányzati választásokra való felkészüléssel, illetve a főpolgármester-jelölt kiválasztásával - információink szerint így döntött a párt választmánya. Fideszes körökben általános vélemény, hogy "Budapest nincs kitalálva". A Szonda Ipsos szerint a szocialistáknak 27, a Fidesznek pedig 20 százalékos a szimpatizánsi köre. A 2002-es parlamenti választásokon a Fidesz-MDF szövetség harminckét választókerületéből mindössze négy, tradicionálisan jobboldali, budai körzetben tudott győzni; az I. kerületben Nagy Gábor Tamás, a II. kerületben a ma már ex-MDF-es Balsai István, a XI. kerületben Csapody Miklós (aki a Fidesz engesztelhetetlen ellenségévé vált), a XII. kerületben pedig Pokorni Zoltán. Az önkormányzati választásokon is piros színű volt Budapest annak ellenére is, hogy Orbán Viktor életre hívta a polgári köröket.

Azt, hogy a Fidesz számára problémás a főváros, jelzik a személycserék. Ezek egyike: a polgári erők 2002-es listavezetője, Katona Kálmán már Dávid Ibolya mellett politizál. Az Orbán-kormány volt közlekedési minisztere állítólag azért sértődött meg, mert Orbán Viktor kifejezett kívánságára Deutsch Tamás lett helyette a fővárosi Fidesz-frakcióvezető. Azóta már - szintén a volt miniszterelnök akarata szerint - Deutschnak is távoznia kellett, s ma Kupper András a fővárosi favorit. A kereszténydemokraták viszont előretörtek, méghozzá állítólag azután, hogy Orbán Viktor állítólag megjegyezte: "csak össze kell számolni, milyen sok templomtorony van Budán". Mások viszont erre azt mondják: Budapesten "nem működik a keresztény-konzervatív ideológia", a fővárosiak "jelentős balliberális médiabefolyás alatt" állnak. A lapunknak név nélkül nyilatkozó fővárosi fideszesek azt mondják: Budapest nem azért problémás a Fidesznek, mert nem elég népszerű a párt, s nem is azért, mert a fideszes kerületi, illetve közgyűlési képviselők nem elég felkészültek (vagy nem állíthatók hadrendbe), hanem inkább azért, mert még nem találták meg azt a "nagy formátumú személyt", aki meg tudná jeleníteni a budapesti Fidesz-imázst.

Hosszú a lehetséges főpolgármester-jelöltek listája, de "egyik sem az igazi": Pokorni Zoltán a 2002-es választások előtt aspirált a főpolgármester-jelöltségre, Schmitt Pál egyszer már veszített Demszky Gáborral szemben, s tavaly EP-képviselő lett, Cselovszki Zoltán, a Budapest Központ vezetője, vagy Mitnyan György "kiváló lenne főpolgármester-helyettesnek, de első számú jelöltnek nem", Borókai Gábor volt kormányszóvivő "valóban rokonszenves, de nem elég súlyos személyiség", Tirts Tamás és Deutsch Tamás pedig Budapesten "már leszerepelt". Kupper András, a Fővárosi Közgyűlés fideszes frakcióvezetőjének neve pedig szóba sem került a főpolgármester-jelölti posztra - mondták lapunknak.

Zaklatottság és állandóság

Hatvan esztendővel ezelőtt, 1945. október 7-én helyhatósági választásokat tartottak Budapesten. Az 1990-es rendszerváltozásig ezek voltak a legdemokratikusabb önkormányzati választások a fővárosban. Tegnap az évfordulóra emlékezve Budapest önkormányzata 1920-1949 címmel rendezett tudományos konferenciát és kiállítást a Politikatörténeti Intézet.

Ignácz Károly, az intézet kutatója az 1920 és 1945 közötti választások históriáját elemezte, amelyből egy zaklatott korszak képe bontakozott ki: egyetlen választás sem a jogszabályokban előírt időben történt, ráadásul 1920-ban és 1945-ben is új rendszer vette kezdetét. 1920-ban három évre választottak közgyűlést a fővárosban, 1923-ban azonban Bethlen István miniszterelnök választás helyett kormánybiztost nevezett ki Budapest élére. 1925-ben már hat évre választottak képviselőket, 1930-ban mégis ismét új választás következett. Ekkor is hat évre választottak képviselőket, de Gömbös Gyula miniszterelnök 1935-ben előre hozta a választásokat, és 1945-ig újabbakat már nem is tartottak.

Hubai László történész nyitotta meg a Budapest választási térképei - múlt és jelen című kiállítást az Egyenlítő Galériában. A Politikatörténeti Intézet kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a térképek tanúsága szerint fővárosunkat a két világháború között - 1925-től - szociálliberális koalíciónak kellett volna vezetnie. Ezt azonban a legfelső kormányzati vezetés lehetetlenné tette a Horthy-korszakban. A kiállításon bemutatott térképek szerint az ellenforradalmi rendszer időszakában Budapest meghatározó színe a vörösbe hajló rózsaszín volt. A rendszerváltás óta a fővárosban mutatkozó szociálliberális többség arról tanúskodik, mennyire erős a választói magatartások állandósága - hangsúlyozta Hubai.

Kupper András