A karcsú ragadozó talán a zöldebb budai oldalról lendült át, talán kíváncsi lett a világörökség Duna-parti látványára, s ettől elszédülve tévedt el.

Manapság úgyis szédületes dolgok történnek a fővárosi folyóparti látképpel, gondoljunk csak a lila diszkófényben "pompázó" Citadellára. De itt van a 15 éve torzóként meredő Rózsadomb Hotel betonváza is, melynek tetejét néhány éve azért bontották vissza, mert túldimenzionált tömbjével már úgyis zavarta a városképet. Most meg, hogy sikerült végre vevőt szerezni rá, a kerületi önkormányzat a Fővárosi Tervtanáccsal dacolva - meglehetősen nyakatekert magyarázattal (miszerint ezzel megvédi a környező zöldterületet) - még két emelet ráépítésére is engedélyt adott a profitszem-pontú beruházóknak. A vadkeleti kapitalizmusban mindenesetre már nem is hotel, luxuslakások merednek majd a Duna fölé, s a Világörökségért Alapítvány tiltakozása sem valószínű, hogy kis csúszástól eltekintve - az építmény "csak"
a határán van a védett övezetnek - gátat tud emelni a környezetre, a jó ízlésre fittyet hányó tervnek.

Egy rendes imádkozó sáskának semmiképp nem való ez a környék, így a megtévedt manófiút autóba vágtam, s a vizuális zűrzavartól távoli - no meg étvágygerjesztő rovarokban is gazdagabb - Kiscelli-domb egyik füves erdőszélén útjára engedtem. Hadd legyen legalább a manó örökségének esélye!