Jú-esz-é - egy elfelejtett kabarészerző emlékére 2.
MUNKASZOLGÁLAT
1942: az Erdösi/Kelen-cég mindkét tagját behívják munkaszolgálatra.
Erdösi nem tér onnan vissza.
1943 őszén Kelen százada az erdélyi Margita községben állomásozik és ott a parancsnok elrendeli, hogy a sárga karszalagosok hazulról kapott csomagjaiból el kell kobozni az édességeket (süteményt, gyümölcsöt, stb.) és szét kell osztani a helyi lakosság között.
"Az édességeket, mit a zsidó anyák és feleségek küldtek, a magyar anyák és feleségek fogják elfogyasztani!"Még szép volt tőle, hogy a hazait (kenyeret, kolbászt stb.) átengedte.
Erre fel írta a fater a következő szöveget:
MARGITAI KASZÁRNYA
Margitai kaszárnya.
Ötszáz zsidó van oda most bezárva.
Kiadták a parancsot:
Nem ehetünk se cukrot se narancsot.
Őrmester úr Petrényi,
(az) Egész század csak arra kéri:
Nem kell nekünk édesség,
Csak a pinát eltiltani ne tessék!
A század persze rögvest betanulta a nótát és az első adandó alkalommal elő is adta. Én nem voltam ott , de szerintem egy ilyen dolog sokat segít a feszültségek levezetésében.
Nem sokkal később "az egész bagázs" vissza lett rendelve Pestre.
PEST
Megy már a századunk
Bpest felé
És amíg menetelnek
Oly vidáman énekelnek
Megy már a sok zsidó
Nincs több meló
Vár már a mákostészta
Töltöttkáposzta sajó lecsó!
Miután az apum elment, az egész család - anyum, anyum anyukája (óriási nagymama) és én a Panónnia utca 48.-ból, apum papája, mamája (fekete nagymama), nővére, Mici, fìvére, Béla és Béla neje, Nelli (Béla kissé bicegett & alkalmatlanná lett nyilvánítva) a Teréz körút 6.-ból - összeköltözött egy nagy lakásba, az V. kerületi, Sütő u. 2.-ben, ami svájci védettség alatt állt.
Egy borongós szép novemberi napon anyám lefejtette télikabátomról a sárga csillagot és el lettem menesztve a Svéd konzulátusra (ami nem volt messze a Sütő u. 2.-től) 'sussz-passzokat' (valójában Schutz-Pass - a szerk.) - svéd védettségi bizonyítványokat - szerezni. Kb. 1½ h múlva, zsebemben 8 (nyolc) 'sussz-passzal', vissza is érkeztem a Sütő u. 2.-be.
Anyám zokogott és az egész család engem ünnepelt. Olyan hős, mint akkor, nyolc (8) éves koromban, azóta se voltam. Végig futottam. Az utcák többnyire néptelenek voltak, és ha láttam embert, elbújtam egy kapu alatt. A svéd konzulátuson volt egy szimpatikus bácsi, aki megsimogatta a fejemet. Valószínűleg a Wallenberg lehetett.
1944. december 1., a svájci védettség dacára a nyilasok bejöttek a Sütő u. 2.-be és, 'sussz-passz ide sussz-passz oda', a fiatalabb nőket - köztük anyukámat - elvitték. A többieket pedig beterelték a gettóba.
1945. február 15., egy orosz katona lukat tör a Dohány utcai pincefalba és megtudjuk, hogy mi az a kleba.
HADIFOGSÁG
Ugyanebben az időben (1945 elején) az oroszok egy magyar zsidó hadifogoly hadosztályt szerveznek a németek elleni harcban való részvételre. Bevetésre azonban már nem kerül sor, mert a háború véget ér, és tavaszra már mindenki otthon van. Kivéve Kelent, ő ugyanis lebetegszik és lemarad.
A gyűjtőtáborban, többek között, voltak halálraítélt németbarát ukrán harcosok is. Ezekkel a magyar zsidó szobaparancsnok nagyon durván bánt, ami felbőszítette apámat, aki lehordta a hapsit, felnyalábolta hálózsákját és átköltözött az ukránok közé. Ott megtetvesedett, flekk-tífuszt kapott és hat (6) hetet töltött kórházban - abból hármat eszméletlenül. És emiatt ottragadt. (A flekk-tífuszt nagyon kevesen élték túl).
A geisendorfi lágerben - ahol a hadifoglyokat minden vasárnap este beterelték a "színház"-ba, végigszenvedni a tábori suszter és a borbély rettenetes kornyikálását - Kelen írt & rendezett egy kabaréműsort, aktuális lágertémákról. Tomboló siker. A második előadásra hadifogolyt már be sem engedtek. Az egész közönség orosz katonákból állt. Kelent kinevezik színigazgatónak (kultúrcsinovnyik). És hogy zavartalanul tudjon alkotni, a német orvost kilakoltatják privát szobájából és beköltöztetik Kelent.
Geisendorf volt Kelen karrierjének csúcspontja. Habár ő mindìg mindenütt feltalálta magát, és amihez hozzányúlt mind arannyá változott, sehol máshol nem volt olyan hatalma mint Geisendorfban. Mindenki az ő kegyeit kereste. Számos Kelen-protezsét áthelyeztek más lágerekbe, ahol ők lettek a kultúrcsinovnyikok. Az ötvenes években, Szibériából akkor hazatérő emberek jelentették, hogy a Kelen-műsorok az egész Gulág-on nagy sikerrel játszódnak.
Akit a színház foglalkoztatott, annak nem kellett kimenni munkára. Ebben az időben született ez a dal.
Vojna pleni
Sztárí ili molodoj
Vojna pleni
Szkoroh psze pájgyom domoj!
Vojna pleni
Kleba e szup jet bohár!
Szluháj szluháj vojna pleni
Durák sto ocsit ubigájd!
(Hadifogoly
Öreg avagy fiatal
Hadifogoly
Holnapra mégy haza majd!
Hadifogoly
Kenyér s leves bőven van!
Idefigyelj hadifogoly
Hülye mind ki szökni akar!)
PLATON
1944 decemberében Kopasz Tusi megérkezik a Ravensbrück-i koncentrációs táborba, ahol az SS-táborparancsnok rögtön lecsap rá és személyes szolgálójává teszi. Anyám azon kevesek közé tartozik, akiket a táborba érkezéskor a németek nem borotválnak/tetoválnak.
1945 márciusában, az oroszok közelsége miatt kiüríttetik a ravensbrücki tábort. Egy másik táborba viszik őket, de a menetelés közben, egy légitámadást kihasználva, anyám és barátnője, Kató megszöknek. Május végére, mindketten cseresznyésen hazaérkeznek.
1947. szeptember: Kelen László is hazatér az orosz hadifogságból és néhány hónap könyvügynökösködés után önálló vállalatot alapit - Platon Könyvterjesztő néven.
1950-ben, amikor államosítják, a Platon már több mint 20 ügynököt foglalkoztat.
A rendszer tiltja a magánvállalkozást, de mint "művész" árulhattad alkotásaidat.
Tehát a fater szervez egy művészeti munkaközösséget, ahol "kézzel festett" selyemkendőket kezdenek gyártani.
Akkoriban az Álomi Áruházban 150 Ft-ért volt kapható egy 1x1 méteres selyemkendő. Kelen, a ravasz róka kitalálja, hogy az 1x1 méteres selyemdarabokból egy 100x75 centiméteres kendőt és egy 100x25 centis stólát szabat ki. Tehát a kuncsaft, ugyanazért a pénzért kendőt + stólát is kap.
A kuncsaft boldog és eszébe se jut, hogy méricskélje az árut. És ez radikálisan megváltoztatja a kendőbiznisz kalkulációját.
Kelen & Co. naponta látogat üzemeket, irodákat ahol, részletre, elkapkodják az összes kendőt és stólát. Persze a bérelszámolási iroda mindenütt kap ajándék stólát hogy a részlet rendszeresen le legyen vonva a vásárlók fizujából.
Inkasszánsok tökmelege rójja a utcákat és tereket és naponta szállítja az inkasszót a Panónnia u. 48.-ba.
Péter (ez én vagyok) zsebpénze 1950-56 között 20 Ft lesz naponta. Minden áldott reggel várt reám a húszas a kisasztalon. Ugyanakkor egy ebéd - menüben - étteremben 14, egy mozijegy 4 Ft-ot kóstál.
Szükségtelen mondani, hogy csak akkor mentem suliba, ha olyan hangulatban voltam. Imádtam az Állatkertet és kb. kétszer egy héten odajártam suli helyett. Mindìg belógtam (ismertem minden lyukat a kerítésen). Állatkert után irány a Gundel vagy a Zsuzsi néni. A Zsuzsi néni, aki piszok jól tudott főzni, házmesterné volt a Nagymező utcában és ott, a kb. hat (6) méter átmérőjű ovális ebédlőasztal körül kajolt a sok művésznép + én.
Sok sok híres nevet és arcot már elfelejtettem, de emlékszem a Kellér fívérekre (Andor & Dezső), akik strammok voltak, és Honthy Hannára, aki ritka madár volt és külön ült egy kizárólag az ő részére fenntartott asztalnál, egy emelvényen, a magasban. No, és persze k. szüleimre, akikkel szintén volt szerencsém gyakran találkozni a Zsuzsi néninél. A Zsuzsi néni nagyon szigorú volt, és mérges lett, ha valaki nem evett meg mindent.
Egy alkalommal anyám ráborított egy fél tányér borjúpörköltet a mellette ülő Major Eta (Kellér Andorné) kosárban ülő pincsikutyájára. Eta kissé meghökkent: Tusi, meg vagy őrülve?! Mire anyám: tőled nem félek, de a Zsuzsi nénitől igen.
Igaz, hogy az összes, általában hét (7) vagy 8 (nyolc) néha 11 (tizenegy) pincér mind körülöttem legyeskedett: ők is unatkoztak - de az nekem nem volt társaság.
Ejnye be kacér édes
Ez kicsim azért rémes
Mert aki kacér
Az tótzicsi facér lesz!
Bár ez a divat máma
Flörtöl a modern dáma
Ám ez a szeszély
Egy kicsit veszélyes!
Mert ha lekenek három puszit
Arra még tizenhárom csúszik
És ezek után
Nincs menekülés már!
Ejnye be kacér édes
Ez kicsim azért rémes
Mert aki kacér
Az tótzicsi facér lesz!
1957 tavasza, Toronto, Ontario, Kanada, a Lord Simcoe, egy újonnan épült luxushotel - a június 1-jére tervezett kapunyitás előtt - alkalmaz sok-sok (100+) ungarische Flüchtling (magyar menekültet). Köztük Tusit, Lacit & Pétert. Laci "dishwasher" ,Tusi "glasswasher" , Péter pedig "floorboy in the employees' cafeteria". A főszakács svejci (swiss chef) és Laci rögtön elő lesz léptetve mint előmunkás (foreman).
Hat hétig minden jól megy, de a 7-ik (hetedik) héten én ki lettem rúgva: Ahogy a szemetet teszem a kukába, egy sztentori hang - a svejci főszakács (swiss chef) - rámförmed: Mutasd azt a szemetet! Én engedelmeskedtem. Erre fülönfogott, bevitt az irodába, és azonnali hatállyal el lettem bocsájtva, mert az ételmaradék (amit ő árult a farmernek, mint moslék) össze volt keveredve az egyéb szeméttel.
Ámde mikor a svejci főszakács (swiss chef) megtudta, hogy én a TusiLaci fia voltam, megdöbbenve bocsánatot kért, felhívta a barátját, a másik svejci főszakácsot (the other swiss chef) a Royal York hotelben (ahol a királynő szokott megszállni) és - hipphopp - a kisded már másnap reggel vidáman mosogatott a Royal York hotelben (ahol a királynő szokott megszállni).
A dédelgetett kisded még 3 (hárem) 7 (hate)-ig vidáman mosogatott. Aztán hirtelen abbahagyta. De addigra véget ért a nyár.
Tusi is megunja a Lord Simcoe-t és szeptemberbe megy gyárba dolgozni.
Laci még néhány hetet előmunkálgat, osztég 1958 tavaszán alapít/szervez egy Magyar Hírlap (Hungarian Herald) nevezetű hetilapot.
Ez a Magyar Hírlap - az akkor már létező emigré ujságokkal szemben - az '56-osok hangját képviseli.
Erről az ellentétről is énekelt Faragó Panni:
ÓKANADÁS MAGYAR
Ókanadás magyar vagyok
Százacrés a farmom
Súr hogy hepi feló vagyok
Van sok ökröm barmom
Parkol a károm a drugstór elött
Van új hifi tivi szettem
Kondás volt az édesapám
Én kanadás lettem
Szegény árva magyar szívem a búbánat rágja
Mikor szemem azt a fránya újkanadást látja
Rázza a rongyot a volán mellett s azt a fínom kokakólát issza
Nem értem a govermentet m'ér' nem küldi vissza?!
MONTREAL
1960-ban, Péter elhatározza, hogy márpedig ő megy Montreálba, mert Toronto lapos, unalmas és nincsenek francia csajok.
Mivel Kelen még mindíg félti murugya magzatát egyedül elengedni, ismét felnyalábolja Kopasz Tusit, eladja a Magyar Hírlapot és átköltözik Montreálba. Montreálban szervez egy Gay Guide című hirdetési magazint (gay, akkor még csak azt jelentette, hogy "nagyon vidám") és elkezd kabarét írni.
Montreál Montreál te csodás
Örök benned a végeladás!
Stanley street, Cote des Neiges és a Guy;
Csupa báj báj báj báj báj!
Sose búsítson el titeket
Ha netán kaptok egy tikettet!
Ez a hely ami kell
Ugyebár apafej!
Innen nem megyünk többé el!
Well?!
1960 és 1966 között évente 2-3 teljes estét betöltő műsort produkál. Ekkor látási zavarai támadnak. Szürkehályogot operálnak '66-ban a bal és '67-ben a jobbszeméről. Ezek után, életében először, állást vállal: '68-ban éjjeliőrként helyezkedik el,majd, '75-ben, a European Bridge Club intézője és '79-ben, 72 éves korában, a klub tulajdonosa lesz.
Két év után kezdik Tusival nem bírni az iramot. Pétert felkérik hogy vegye át az üzlet vezetését, de a dédelgetett kisded - azzal a felkiáltással hogy "egy igazi hippi nem hord nyakkendőt" - visszautasítja az ajánlatot.
1981 februárjában a European Bridge Clubot eladják Friedman Hédinek és nejének, Bandi-nak.
Három nappal 80. születésnapja előtt, 1991 szeptember 2-án Kopasz Tusi tüdőrákban elhunyt. Utolsó kívánsága az, hogy unokája, Kelen Tanya, költözzön vissza Vancouverből Montreálba és vegye magához nagyapját.
És itt a boldogan vége éltek fuss míg el meg véle nem.
Kedves Olvasó!
Furcsa de igaz, hogy Kelen László, aki a magyar kabaré egyik legfigyelemreméltóbb személyisége volt, kimaradt a magyar színházirodalom történelméből.
Nos, ezen mulasztást jó lesz sürgősen helyrehozni! E célból született ez a levél.
peter kelen [évrényes mail-cím]
Kedves NOLvasó!
Reméljük, hogy szereztünk néhány kellemes percet Önnek - ha így történt, a dicsőség Kelen Lászlóé és fiáé. Titokban azt reméljük, hogy olyanok is olvassák a fenti történetet, akik ismerték Kelen Lászlót, esetleg tudnak olyan felvételről, amely megörökítette valamelyik munkáját. Szeretnénk segíteni Kelen Péternek, hogy minél teljesebb képet rajzolhasson édesapja kabarészerzői munkásságáról, ezért hálásak vagyunk minden sorért, fotóért, rajzért, hangfelvételért. Címünk: online@nepszabadsag.hu; a levélen tüntessék fel: "Kelen-sztori".
A Népszabadság Online szerkesztői
