Konnektorból is lehet tankolni
Nem kell félnie a tajvani EVT villanyrobogó megalkotójának, mert az elektromos hálózatról tölthető, környezetbarát találmányai miatt biztosan nem fojtja meg gitárhúrral álmában az ellenérdekelt fél. Ha csak képletesen is, de megteszi azt maga a piac, a 100 ezer forintos használt robogók és a globális felmelegedéssel mit sem törődő robogósok.
Pedig az itthon eddig megjelent elektromos rollerek méretei, illetve képességei alapján gyerekjátéknak is csak nagy jóindulattal nevezhetők, és az elektromos kerékpár rendszeres használatához is kell némi tolerancia. Mert ha az lemerül, legalább pedálozással segíthető tovább, míg egy nehézkes rollerrel legfeljebb buszra szállhatunk, legalább két pótjeggyel.
Az EVT típusai határozottan forgalomképesek, de ez majdnem minden, ami elmondható a védelmükben. Szereltek rájuk megfelelő világítást, irányjelzőket, sőt a testesebb EVT 4000e elöl-hátul tárcsafékes, ami önmagában komoly fegyvertény a segédmotorok világában, ám figyelembe véve, hogy a gép közel 130 kilós - tehát az átlagnál lényegesen nagyobb -, nehéz feladat hárul a két, CD-lemeznél kisebb tárcsára és a parányi féknyergekre. A kisebb, 168e modell majdnem ugyanaz, csak retrokülsővel. Ízlés kérdése tehát, hogy valaki a japánokra jellemző kommersz plasztik formát választja-e vagy a hatvanas évek acélkasztnis olasz robogóinak utánzatát, szintén műanyagba öntve.
Ellenfelük egy gyors próba erejéig, egy konténerből választott, hétéves Yamaha Jog Aprio, amely négy liter ólommentest füstöl el száz kilométerenként féldecis kétütemű létére, meg persze ezrenként egy liter teljesen szintetikus olajat, amit egy szivattyú a benzinhez kever. A kenőanyag literenként háromezer forintba kerül.
A fenntartási költségek alapján egyértelműen az elektromos robogó a nyerő, de nem akkor, ha fontosabb a menetdinamika és az, hogy a Jog több tucat helyen tankolhat a városban, az EVT-k leginkább otthon. Ugyanis még a legvadabb Greenpeace-aktivista sem bünteti magát azzal, hogy hóna alá csapja a tajvani "szikrahokedli" töltőjét, hogy egy szerencsés esetben talált konnektor mellett töltsön négy órát, amíg a villanyrobogó ismét menetkész lesz.
Az ülés alatt terpeszkedő hajtás miatt nem nehéz kiszúrni a tömegben az EVT-ket. Az eredetileg ötven köbcentis kétütemű motorblokkhoz tervezett váz mögé vaskos acél lengővillát illesztettek, a villanymotor a kerékagyban van, a légszűrőház helyén pedig masszív doboz látható benne a vezérlőegységgel. Az elektronika kétféle üzemmódot ismer, egy kormánykapcsolóval választható a gazdaságos vagy a sportos fokozat, ezektől függ a gép gyorsulása és a végsebessége, illetve a fogyasztás is.
A sisaktartó ködös emlék a környezetvédő robogósnak, ahol a kis Yamaha lovasa a meleg ruhát és az éthordót tartja, ott az elektromos robogóban egy három tagból álló 45Ah-s akkumulátor tölti ki az űrt. A töltéstárolótól laikusként, a műszaki leírásban ígért 50 kilométeres hatótávolságnál többet várnánk. Az EVT-tulajdonos életét környezettudatosságból elkövetett akkumulátortöltő állomások híján a precíz útvonaltervezés és a töltések foglalják keretbe, e nélkül jöhet a tréler a város közepén veszteglő robogóért, ha a hatos villamosként zümmögő elektromos kismotor megáll.
A robogózás a fenyegető nyűgre nem gondolva mindkét gépen hasonló élmény, bár a Yamaha jobban gyorsul. A kereskedőnek igaza van, menet közben jól jön a túlsúly. Mázsán innen a tipikus városi robogónak nevezhető hetvenkilós Jog Aprio ugrabugrál a hagyományos pesti aszfalton, a közel másfél mázsás EVT 168e megfontoltan és hangtalanul suhan, pedig a futómű szót nem szívesen használjuk a tajvani gép túlterhelt lengéscsillapítóival kapcsolatban.
A teljes értékű elektromos robogó továbbra is álom. Néha láthatjuk a nagy motorgyártók egy-egy példányban a nagyközönség elé tárt képzelgéseiben. Az ígéret szerint azoknak alacsony az energiaigényük és modern akkumulátoraik sem adják fel egy hoszszabb városi próbakör után, de valami kifürkészhetetlen oknál fogva ezek a high-tech koncepciók nem váltják le a környezetszennyezőbb két és négyütemű motorokat. Az EVT most egyedül küzd a hazai természetbarátok kegyeiért. Esélyeit rontja, hogy több mint félmillió forintba kerül újként, használt pedig nincs belőle. Aki robogót vesz és van ennyi pénze, az a füstgázokkal dacolva választ magának kettőt a kínai és koreai tucatdarabok közül, vagy vesz egy modern olasz, esetleg japán városi automatát, időnként utántölti az olajat, továbbra is szívja a fogát a benzinkútnál, globális felmelegedés ide vagy oda.
