Közlekedési gondok

Hazánkban az illetékesek jelképes szerepet vállaltak az autómentes nap kapcsán: lezáratták egy napra a főváros egyik fő közlekedési útját a gépjárműforgalom elől. Nem semmi, mondhatnánk pestiesen, de nem is több annál.

Van egy tendencia, amelyre a döntéshozók mintha nem figyeltek volna fel idejében. 1990 óta Budapest lakossága folyamatosan csökken, 300 000 ember költözött a főváros körüli agglomerációba. Ennek ellenére a budapesti közúti és tömegközlekedési problémák lassan a kezelhetetlenség szintjére érnek. A Könyves Kálmán-Róbert Károly-Hungária körút félgyűrűjének átadása óta nem épült hasonló forgalmat felvenni képes út Budapesten. Számomra az is felfoghatatlan, hogy az M0-ás autópályának nevezett építményt - amely rendkívüli mértékben balesetveszélyes és túlzsúfolt, továbbá alkalmatlan tömegközlekedési eszközök fogadására - miért hagyták félbe.

Közhely, hogy a motorizáció bővülése nagyban terheli a városokat és a költségvetéseket szerte a világon. Erre a kihívásra sok helyen a tömegközlekedés erőteljes fejlesztésével reagálnak. És itthon?

Naponta százezres nagyságrendű gépjármű ingázik a fővárosban: reggel be, délután haza. Ha lezárjuk a főutakat előttük, mit oldunk meg? Ennyi embert a MÁV, a Volán és a BKV egyik napról a másikra nem képes felvenni, járataik így is lassúak és túlzsúfoltak. Gondoljuk át, milyen üdítően hatna a fővárosi forgalomra százezer autó "városon kívül tartása", nem is szólva a légszennyezés és zajszint csökkenéséről, aminek hosszabb távú egészségügyi hatásai vannak. Ehhez nem elegendő a tiltás vagy a városfejlesztés eszköze, a fővárost és az agglomerációt rendszerben kell kezelni.

Magam is ingázó vagyok, aki mind a tömegközlekedés, mind pedig a gépjárműhasználat kínálta lehetőségekből csak a hátrányokat választhatom. A túlzsúfolt pályaudvarok nem tudnak több vonatot indítani, fogadni (a jelenlegi menetrendet sem tudják tartani, nem is szólva a vonatok tisztasági állapotáról), a gépkocsikra pedig a szüntelen dugók és a parkolási lehetőségek hiánya vár. Külvárosi pályaudvarok nincsenek, a vonatmegállók mellett pedig nincs átszállási lehetőség.

Ma Pestlőrincről eljutni Rákospalotára, vagy Káposztásmegyerről Rákoscsabára valós időn belül sem tömegközlekedéssel, sem gépkocsival nem lehet.

Van legalább tíz éve annak, hogy terveztek egy ún. Munkás körutat építeni a Körvasút mentén. Az ötlet úgy múlt ki, hogy meg sem született. Apropó, Körvasút. Megvizsgálta valaha valaki, hogy a Körvasút milyen nagyszerű lehetőségeket kínál a fővárosi forgalom tehermentesítésére (persze a megfelelő terminálok kiépítése után)? Azon rendező elv szem előtt tartása mellett, hogy akinek nincs dolga a belvárosban, ne kelljen odamennie csak azért, mert A pontból B pontba kizárólag belvárosi átszállással juthat el (lásd metró). Mára a főváros külső kerületei és agglomerációja jelentős lépéshátrányba kerültek a belváros centrikus közlekedésfejlesztése miatt. Nem lehet mindent forráshiánnyal magyarázni, ez egy tendencia eredménye.

Ha a döntéshozók nem látnak túl parciális érdekeiken, nem fogják megtalálni a mindenki számára hosszú távú előnyöket biztosító megoldásokat.

SZŐKE ANDRÁS

Isaszeg

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.