- Olyan, mintha a babám Down-kóros lenne, épp olyan - szedte össze minden erejét Mária. - Jaj, anyuka, az még nem olyan biztos - mondta gyenge vigaszként az orvos, persze ekkor már teljesen fölöslegesen.

- Épp olyan volt, mintha a saját halálos ítéletemet kellett volna kimondanom, szinte megsemmisültem - emlékszik elcsukló hangon a fiatalasszony, aki egy év után sem tudja feldolgozni a történteket.

Tibor és Mária évek óta vágytak babára. Sok-sok kezelés és vizsgálat után kiderült, az asszony petevezetéke-elzáródott, így képtelen természetes úton teherbe esni. A hentesként dolgozó férj és a húsz éve közértes feleség - ekkor még nem sejtve a költségeket - a Káli Intézetbe került, ahol műtétet javasoltak.

- Ajánlottak egy orvost, aki rögtön a magánrendelőjébe hívott - meséli Mária. - Közölte, hogy nála minimum negyvenezer forint a petevezeték eltávolítás, ami segíti, hogy legalább mesterségesen sikerüljön a fogantatás. Az operációt az egyik fővárosi kórházban végezte el az orvos, sikerrel, hiszen a második lombikos beültetés már terhességet hozott. Az egyik napon aztán vérezni kezdtem, besiettünk a kórházba, ahol megállapították: méhen kívül fogant meg a magzat. Itt az is kiderült, hogy a petevezeték csonkja bent maradt, s ezért nem tudott az embrió jó helyre beágyazódni.

Máriát ezután egy másik intézmény, másik orvosa vette kezelésbe, s hozta rendbe, aki a "kiigazításért" nem kért előre pénzt - a pár utólag tizenötezer forinttal hálálta meg a szakszerű segítséget. Újabb próbálkozások: a negyedik beültetés sikerrel járt.

- Az első vérvétel jelezte a terhességet, a hatodik hét után el is búcsúztunk a Káli Intézettől. Itt ugyanis egyetlen vizsgálatot sem finanszírozott már tovább a biztosító, utunkra engedtek. Visszamentünk hát oda, ahol a legutolsó műtétet végezték. A hatodik héten derült ki, hogy nem is egy, hanem egyszerre két baba érkezik - meséli a fiatalasszony, aki ekkor már mit sem törődött a sok kudarccal, az összesen már legalább nyolcszázezer forintnyi kiadással.

- A nyolcadik héten az egyik éjszaka vérezni kezdtem, hívtam az orvost, aki azt kérdezte: ő most mit csináljon velem? Bementünk az ügyeletre, ahol semmi különöset nem találtak, de két hónapra befektettek. A szokásos ultrahangvizsgálatok mellett, az úgynevezett ÁFP-vizsgálatot is megcsinálták, amely elvileg a baba rendellenességeit hivatott szűrni. S bár a mért érték magas volt, azt mondták, ikerterhességnél ez elfogadható, és a magzatvíz-vizsgálatot nem tartották indokoltnak.

Mária épp akkor töltötte be a babavállalás szempontjából kritikus kort, amikortól már nagyobb a kockázata bármilyen rendellenességnek. A fiatalasszony legközelebb a 35. héten kereste fel a kórházat. Az ultrahangvizsgálat a "B" babánál - így jelölték az orvosok - lassú véráramlást észlelt, de letudták annyival: "lusta baba".

- Császármetszéssel szültem, az ikreket rögtön a koraszülött intenzív osztályra vitték. Borzasztóan véreztem, két napig felkelni sem tudtam. A babák inkubátorban voltak, így őket sem hozták be hozzám. Aztán az egyik este összeszedtem minden erőmet, mert már nem bírtam ki, hogy ne lássam őket. Senki nem volt a teremben, amikor beléptem. Ott feküdtek egymás mellett: Ancsi és Peti. Megbocsáthatatlan, hogy az orvosok, nővérek nekem semmit nem mondtak szülés után. Az én orvosom, amikor pár nap múlva bejött a kórterembe, csak annyit mondott: előfordul az ilyesmi anyuka, ha nem kell, hagyja csak itt a babát - idézi vissza a történteket Mária, aki úgy érzi, tönkretették az életét.

A fiatal házaspár egy Pest megyei településen él, régi, fafűtéses, sárga, piros cseréptetős házban. Roskadozó kerítés, kutyaugatás és szőlőlugas fogad minket a kapuban. Tibor, a családfő terel beljebb, egészen a szobáig, a két pici rácsos ágyig. Az egyikben Peti kapaszkodik, óriás cumija mögül is füléig szalad a mosolya, él a szeme, mozog minden porcikája, ugrál, próbálja a rácsokat legyűrni. Ancsi babakompjában tekergeti a fejét. Apró kék szemeivel, szájtátva vizsgál. Nyugodtan, békésen kíváncsiskodik a világra, puha izmai nemigen engedelmeskednek még. A görgős keretben inkább csak fészkelődik, s a szemével követi az eseményeket. Majd az ölemből hallgatja élete első egy évének történetét, miközben egyetlen fogával keresi a "fogást" az ujjaimon. Elszöszmötöl így, miközben Peti átrendezi az egész szobát.

- Látja maga is a különbséget? - mutat a babákra Mária. - Sosem gondoltam volna, hogy a lombikbabáknál is lehet baj. Azt hittem, ott csak a jó sejteket, a legjobbakat választják ki, s ültetik be, ha már a fogantatás nem lehet természetes. Igaz, a Káli Intézet szórólapján van egy mondat: itt is ugyanakkora a kockázata annak, hogy beteg baba szülessen, mint bármely más terhességnél. Mégsem jutott volna soha eszembe: nem figyelik, nem veszik észre, és nem jelzik, ha baj van. Nem vagyok dühös, nem harag van bennem. Azért fordultam a nyilvánossághoz, mert szeretném, ha mindenki tudná: a mesterséges körülmények sem jelentenek nagyobb biztonságot. Vessen meg bárki, de ha én akkor, a 11. héten tudom - amikor ez a rendellenesség elvileg már szűrhető -, nem tartom meg a babát. Akár a másik árán sem. Ha dönthettem volna, nem vállaltam volna ezt a szinte elviselhetetlen terhet.

Nászmenet vonul el közben az ablak alatt, a falu apraja-nagyja kíséri a fiatal párt. Tibi és Mária figyelmét néhány percre leköti a sokadalom, kicsit mintha irigykedve, a jövőtől félve néznék az ünneplőket.

- Hogy fogadja a falu? - adódik a kérdés.

- Mit érdekel minket - vágják rá azonnal, kicsit bizonytalan határozottsággal mindketten. - Gondoljanak, amit akarnak, ő akármilyen, akkor is a miénk.

A lombikmódszer sem hibátlan, csupán egy újabb eszköz az orvosok kezében a meddőséggel szemben. Annak a veszélye, hogy a megfogant babával gond lesz, ugyanakkora, mintha a magzat természetes úton fogant volna. - Épp most van egy kismama nálunk, aki elveteti a babát, mert sajnos kimutattuk a Down-kórt - mondja Koncz János, a fővárosi Szent János Kórház meddőségi központjának vezetője. A betegséget csakis genetika és az életkor befolyásolja: harmincöt év fölött kétszer, háromszor gyakoribb, mint a fiatalabb kismamáknál, de még így is legfeljebb egy-két százalékban fordul elő. A "rizikósabb" csoportnál ajánlják a magzatvízvizsgálatot, ami jelzi a kórt. A meddőségi centrumoknak nem feladata a terhesgondozás, így az sem várható el tőlük, hogy a kismama terhességét végig kövessék.

Koncz doktor szerint annak ellenére, hogy a lombikprogramra jelentkezők már valóban mindent megadnának egy babáért, s vállalkoznak a nem túl egyszerű, megterhelő eljárásokra, ugyanolyan valószínűséggel mondanak nemet a megfogant életre, ha kiderül: a baba beteg.

A hatodik héten derült ki, hogy nem is egy, hanem két baba érkezik: Ancsi és Peti