- Cserbenhagyva érzi magát? - kérdeztük Komáromit.

- Hohó! Még az is lehet, hogy kiderül: becsületes ember vagyok?

- Hadd ismételjem meg a kérdést: cserbenhagyva érzi magát?

- Magamra maradtam, ez tény. A hét végén borzasztó rosszul éreztem magam, viszont délelőtt, miután nyilatkoztam a Napkeltében, Aján Tamás rögvest felhívott azzal, hogy én nyilván félreértettem az MTI-nek adott vasárnapi kommünikéjét, mert továbbra is rendkívül becsületes embernek tart engem, akinek csak köszönet jár a két hónapos elnöki tevékenységéért, ő aztán nem vágta belém a kést. Azt válaszoltam neki, Tamás, ezt köszönöm, de a hét végén miért nem volt arra két perced, hogy beszéljünk? Ha csak annyit mondasz a pénteken napvilágra került hangfelvétel után, hogy Lajos, mögötted állunk, akkor teljesen másképp alakul minden. De ha már így történt, miért nem mondod el a sajtónak, milyen embernek tartasz, miért nem állunk ki együtt a nyilvánosság elé? Azt felelte, most külföldre kell mennie. Aján bevitt az erdőbe, ez nem vitás.

- Aján utasította, hogy Gyurkovicsot rávegye a sajtótájékoztatós-beismerős történetre?

- Aján nem utasított, csak kért. Pontos forgatókönyvet kaptam, mit kell mondanom a sajtótájékoztatón.

- Mégis, miért vállalta el, hogy teljesíti Aján kérését, pláne ilyen körülmények között? Milyen információkra hagyatkozott?

- Elsősorban arra, amit Imrő Dezső volt szövetségi kapitány említett nekem korábban, négyszemközt: hogy ő adott vizeletet Gyurkovics helyett.

- Ezt Imrő határozottan cáfolja.

- Én meg azt mondom, a szakvezetővel történő közös megegyezés alapja volt, hogy mindent elmond nekem. Így juthatott hozzá a csaknem hétszázezer forintos lelépési pénzéhez.

- Ugyanakkor ön ezzel az állításával is magára maradt. Aján Tamás nem vállalta, hogy az ő kérése lett volna a közbenjárás Gyurkovics esetében, miként Imrő Dezső is kontrázik.

- Ajánnak, amikor a tévéműsor után felhívott, mondtam is: én eddig csak segíteni akartam, most már állj elő te a sztorival! Mondd meg pontosan, mi történt Athénban, kivált, mert én nem voltam ott! S azt is közöltem vele, hogy most már végképp nem értek semmit az ő oxandrolonos verziójából.

- Arra gondol, hogy anno szakemberek cáfolták Aján vélekedését, miszerint a Gyurkovics-vizeletben talált oxandrolon potencianövelők összetevője?

- Az egészet nem értem már. Nem lenne egyszerűbb tiszta vizet önteni a pohárba? Ajánnak is beszéltem róla: érje el, hogy a mintákat újra megvizsgálják, és akkor kiderül a színtiszta igazság. Imrővel kapcsolatban pedig még annyit, hogy legutóbb, amikor a szövetségben találkoztunk, kicsit furcsa stílusban nekem esett: aljas módon elárultál! Én csak azt mondtam, amit ő mondott a végkielégítésért cserébe.

- Akár így, akár úgy, az ominózus magnófelvételen ön nagyon győzködi Gyurkovicsot.

- Nem meggyőzni akartam, hanem közvetíteni az ügyben; felajánlani neki egy lehetőséget, hogy később folytathassa a pályafutását. Mindemellett pontot akartam tenni az athéni történet végére, már csak azért is, mert félreérthetetlenül tudatták velem: a magyar súlyemelés jövője a tét. Egyébként a meggyőzést illetően nem én vagyok az első a sorban, ugyanis Aján Tamás korábban személyesen Gyurkovicsnak kínálta fel ezt a verziót. A versenyző akkor sem állt kötélnek; talán még fel is vette a beszélgetést.

- Most nagyon dühös?

- Amióta beszéltem a Napkeltében, tökéletesen megnyugodtam. Nekem nincs takargatnivalóm! Illetve... Amiatt a stílus miatt szégyenkezem, amelyet a győzködés hevében használtam az amúgy ügyesen összevágott magnófelvétel tanúsága szerint. Engem csak a súlyemelés jövője és tisztába tétele érdekelt, miközben Feri nem volt őszinte velem, Aján Tamás pedig nem ismerte el, hogy ő szerepel a történet kiindulópontjában. A távirati iroda szerint a MOB-főtitkár úgy nyilatkozott: semmi köze ahhoz, hogy három ember beszél egy magnófelvételen. Szerintem viszont nagyon is van.

- A múlt héten még csak magasabb beosztásúnak nevezett személyről ön kimondta: az illető Aján Tamás...

- Nekem nincs titkolnivalóm.

- Abban hibásnak érzi-e magát, hogy egy olyan ügyhöz adta a nevét, amelynek minden részletéről nem volt pontos tudomása?

- Nem, mert jó szándék, a segíteni akarás vezérelt. Abban hibáztam, hogy annak idején harmincöt klub felkérésére igent mondtam, s elvállaltam a súlyemelő-szövetség elnöki posztját. Meg abban is, hogy korábban felkaroltam Gyurkovicsot, lakást, pénzt adtam neki; kígyót melengettem a keblemen. Ezzel együtt szent meggyőződésem: Feri is csak egy áldozat.

Komáromi Lajos