De azt sem tapasztaltam máshol, hogy nincsenek egységesítve a közterület-foglalási díjak, és alkudozni kényszerül az ember - így nyilatkozott Steven Spielberg a vele készült interjúban (Spielberg: A világot egyesíteni kell, szeptember 17.).

A világhírű rendezőnek a maga szempontjából nyilván igaza van. Ismerve a kerületi ügyintéző apparátusok barátságos természetét, rugalmasságát, mi legfeljebb sejtjük, hogy nem lehetett könnyű dolga. De ő legalább alkupozícióban volt. Nem így azok a hetedik kerületiek, akik a Belső-Erzsébetvárosban laknak, és egy héten át kényszerültek elszenvedni a forgatással járó kényelmetlenségeket. Spielberg stábja, akár egy hadsereg, félelmetes apparátussal vette birtokba Belső-Erzsébetváros legérzékenyebb, egy normál hétköznapon is neurotikus forgalmú utcáit, tereit. A Madách tér, Madách Imre út, Asbóth utca, Rumbach Sebestyén utca teljes és a Király utca részleges lezárásával több száz kerületi lakostól vette el a parkolóhelyet a filmesek megszámolhatatlan mennyiségű személyautója, teherautója, kamionja. Több ezer embernek kellett egy hétig kerülőutakon közlekednie, az éjszakai felvételek zaját, reflektorfényét elviselni, kábeleken keresztül bukdácsolni, a forgatást vigyázó-felügyelő kvázi karhatalom kéréseit-utasításait elviselni.

Ám érdekes módon senki nem szidta a kerületi önkormányzatot. Pedig az ott lakók érdekeit súlyosan sértő, a jogaikat korlátozó, és látszólag ellenszolgáltatás nélküli megszállásról nem a filmesek tehettek, hanem az önkormányzat, amely még 2005-ben is rutinból, zsigerből úgy viselkedett, mint a nagyon nem szeretett elődje fél évszázadon át. Ésszerű áldozatok igenis elvárhatók a városlakóktól azért, hogy ne zárjanak be a mozik. A városvezetők viszont nem tehetnek úgy, mintha a városlakóknak semmi közük nem lenne ahhoz, hogy mi történik a lakóhelyükön. Márpedig a VII. kerületi önkormányzat éppen ezt tette. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül kordonnal zárt (záratott) le egész utcákat, majd a hatalmat, intézkedési jogkört átadta valakiknek, akiknek az érdeke élesen ütközött az ott élőkével. Ezt ilyen közönnyel, a helyiek bevonása, a helyzet megmagyarázása, a kényelmetlenségekért járó lehetséges ellenszolgáltatások ismertetése nélkül nem lehet csinálni. És egész biztosan nem egy teljes héten át.

Nem tudom, meddig terjed az önkormányzatnak valamely közterület fölötti rendelkezési joga; hogy jogszerűen jár-e el, amikor egy évre előre kifizetett parkolási engedéllyel rendelkező autósoknak városrésznyi területen tiltja meg egy teljes hétre a jogaik gyakorlását: azt viszont tudom, hogy ha netán mindezt jogszerűen teszi is, nem kéne, hogy ilyen arcpirító módon éljen vissza ezzel a jogával. Miért nem kezdte hát meg már napokkal korábban az ott lakók figyelmeztetését? A lezárásra kijelölt utcákon miért nem voltak ott az önkormányzat emberei, hogy élő szóval, szórólapokkal adjanak tájékoztatást?

A lakókra kimért kényelmetlenségek fejében ellenszolgáltatásként már rég a Madách téren kéne állnia egy táblának, rajta, hogy az önkormányzat a forgatásból mekkora bevételre tett szert, és hogy a szóban forgó városrész abból milyen módon részesül. Vagy nem magától értetődő, hogy a befolyt milliókat az önkormányzat ott és azok javára fordítja, ahol és akiknek a jóvoltából azt megkereste?

Budapest