Szabadka és Újvidék háborúban áll
Az ellentéteket korábban is szították (mesterségesen), a túlsúlyban levő értékelések szerint főként Szabadkáról - ám ennyire durván még soha nem folyt a sárdobálás. S mintha senkit sem érdekelne, hogy a "végső ütközetnek" hősi halottja nagy valószínűséggel a hat évtizedes múltra és pozitív hagyományokra visszatekintő napilap, a jelenleg (még) újvidéki székhelyű Magyar Szó lesz. Ha ezt a csatát Szabadka nyeri, hasonló sors (a szabadkaiak szerint: megújulás, az újvidékiek szerint: önfelszámolás) vár a nemzetiségi elektronikus médiára, a rádióra és televízióra és egyéb újvidéki székhelyű intézményekre is.
Amikor tíz évvel ezelőtt a VMDK-ról, az egyetlen délvidéki magyar politikai pártról és érdekvédelmi szervezetről leszakadt az akkor Csubela Ferenc, majd később Kasza József nevével fémjelzett Vajdasági Magyar Szövetség, sokan fellélegeztek. Úgy tűnt, egy erősen központosított, mereven megideologizált, az egyszemélyes vezetésre támaszkodó pártot egy demokratikus, rugalmas, a többféle gondolkodást és véleményt toleráló szervezet váltja fel, amely képes lesz hathatósan oltalmazni és megújítani a milosevicsi érában szétvert, megalázott és megnyomorított magyar kisebbségi értékeket, intézményeket, közöttük a "lerongyolódott" Magyar Szót is.
A Magyar Szót, amelynek az elmúlt hat évtizedben voltak szárnyalásai és mélypontjai, de amely végül is túlélt minden válságot. Két nagyszerű időszaka volt, egyik a liberális hetvenes években, amikor a vasárnapi lapszámokat 75 ezer, a hétköznapiakat is kb. 30-40 ezer példányban nyomtatták, s egy másik, a délszláv háborúskodás éveiben, amikor az egész szerkesztőség egy emberként küzdött a hatalommal, tartva magát a lap fejlécében leszögezett elvhez, hogy a demokratikus közvélemény lapja lesz. Méghozzá a naponta ismétlődő támadások és fenyegetések, a teljes anyagi ellehetetlenülés ellenére, amikor a lap munkatársai 2-3 márkás havi "jövedelemből" kényszerültek megélni, családjukat eltartani.
A 2000-es nagy fordulat után a Magyar Szó, s velük együtt az elektronikus médiában dolgozó magyar újságírók is méltán remélték, hogy helyzetük, társadalmi státusuk végre rendeződik. Annál is inkább, mert a VMSZ elnöke az első demokratikusan megválasztott szerb kormány alelnöke lett, s több tekintélyes tagja ténykedett a vajdasági parlamentben és kormányban (akárcsak ma is).
Sokáig nem történt semmi, majd megszületett a Magyar Nemzeti Tanács (melynek furcsa választási szabályok következményeként mindössze öt pártoktól független, viszont kétharmad részben VMSZ-es tagja van), átvette az alapítói jogokat, a Fórum kiadóház élére igazgatót, a Magyar Szó élére főszerkesztőt nevezett ki. A lap hétköznapi példányszáma mostanában 4000, a csütörtöki és vasárnapi pedig 24-25 ezer, de a remittenda 20 százalék. És senkit sem váltottak le, senki nem mondott le!
Ezzel szemben az MNT helyzetfelméréssel és szanálási terv kidolgozásával bízott meg egy belgrádi céget. Ennek szakértői egy esti lapzárta időpontjában röpke félóra alatt feltérképezték a helyzetet, majd az MNT "útmutatásait" követve megállapították: bizonyos (nem kis) számú munkatársat el kell bocsátani, a szerkesztőség nagyobb hányadát pedig át kell helyezni Szabadkára, Újvidéken csupán a nyomda és kis létszámú tudósítógárda maradhat.
A döntés nyomán sorjáznak a kérdések: valóban a talpra állítás itt a cél, avagy a nagy múltú, tekintélyes lap felszámolása, amiben a szerkesztőség egy része is aktívan közreműködik? Azoknak az újvidéki MNT-tagoknak és független értelmiségieknek (közöttük több nemzetközi tekintélyű tudós, az MTA tagja, tekintélyes magyar kitüntetések, díjak tulajdonosa) van-e igazuk, akik szerint ez a lépés a teljes vajdasági magyar nemzetiségi intézményrendszer önfelszámolásához vezet? Esetleg azoknak a szabadkai értelmiségieknek, VMSZ-tagoknak, s magának Kasza József pártelnöknek, akik nemzetárulással, "tyúkszaros egzisztenciális gondjaikat" előtérbe helyező, "eltartott érdekcsoport (maffia)" hőzöngésével vádolják a terv ellenzőit?
A sokak szerint szabálytalanul megalakított MNT ellentételezéseként a minap Újvidéken öt civil szervezetből létrehozott C-5-ös csoport (tagja többek között dr. Ribár Béla, ugyancsak az MNT tiszteletbeli tagja) szintén tiltakozott a patinás intézmény átköltöztetése ellen, s a belföldiek mellett nemzetközi fórumokhoz fordult segítségért. Mindazonáltal valószínűnek látszik, hogy az év végéig az előzetes tervek szerint zajlik le az átalakítás, s egy talán megújult, de mindenképpen másmilyen napilap kerül a délvidéki magyar olvasó kezébe.
Ha a megújítás sikerül, az elsősorban a VMSZ és Kasza József érdeme lesz. Ha viszont a Magyar Szó a Kasza közreműködésével a VMSZ égisze alá vont szabadkai hetilap, a 7 Nap sorsára jut (amelynek példányszáma több mint 40 ezerről pár ezerre zuhant), akkor a VMSZ és az MNT komoly számadással tartozik majd az itteni magyar kisebbségnek. De az elsikkadt intézményeket akkor már senki fel nem támaszthatja.
Újvidék, 2005. október
