Nem telt el három hónap, és akkor még csak reménybeli utódja, Hiller István közölte: a Gyurcsány-kormány programja összhangban lesz a párt programjával. Hogy tehát előbb vannak az MSZP elképzelései, s ezek szellemében dolgozhat a kormány. Mintha túl lennének a Kovács által említett nehézségeken. Éppen holnap lesz egy éve, hogy azután letették esküjüket Gyurcsány új miniszterei. Nehéz ma úgy tekinteni rájuk, mint akik a szocialisták műhelyeiben kigondolt elképzeléseket hajtják végre. Valójában inkább Gyurcsány lép százat, nyomában a kormánnyal, az MSZP helyeslő morajával kísérve. Sőt néhány hónappal ezelőtt még azt a szerencsétlen szereposztást szenvedték, hogy az MSZP szállította az áporodott botrányokat - horrortörténetek Szombathelyen, fiktív tagszervezésre kifutó vádak belső harcokban, most még levezetésképpen a kőbányai korántsem világos alpolgármesteri történet -, miközben a kormány kihúzva a derekát menetel előre.

Meglehet, hogy a politikai népszerűség méréstechnikája hozza, talán más: az utóbbi hetekben az emberek mégis az MSZP-nek adják a pluszpontokat. Egyrészt mert kormányra nem lehet szavazni pártnépszerűségi kérdésnél, másrészt talán sejtik, hogy az MSZP-nek az önmagáról szóló imázskampányon kívül is lehet valami köze a változásokhoz.

Tény viszont, hogy úgy kell kidörzsölni a történtekből, mi az, ami a Köztársaság tér nélkül nem született volna meg, hogy tehát például a családtámogatási rendszernek az alsó középosztály felé való átrendezése és a hajlongó-kérvényező mozzanat kiiktatása az itteni műhelyekből származhat.

Fogadjuk el, hogy politikai szeméremérzet - magunk is szemérmes kifejezést használunk - akadályozza a szocialisták belső csapatait abban, hogy érdemeikkel előre tolakodjanak. De azért az túlzásnak tetszik, hogy a kormányzat balra tartó lépéseire sem húznak tust. Hogy például szinte érzékelhetetlen maradt az a paradigmaváltás, amellyel a kisiskolák megmentése mellé állt a kormányzat, kibontatlan a visszamenőleges nyugdíjkorrekció logikája. Feltehető, hogy a visszajelzések hiánya mögött nem belső feszültségek vannak, hanem az ismert vákuum, amely a kormánypártok belső köreiben szokott keletkezni, amikor ütőképes embereik állami pozícióba kerülnek. De így is láthatók fontos változások. A párt túl van azon a szinten, amit az uniós kampányfinisben a Dunán úsztatott - állítsuk meg a Fidesz hazugsággyárát "árbocfeliratú" - hajó jelzett. Továbbá ahhoz képest, hogy milyen szenvedélyek és érdekek mozdultak be, "vér nélkül" és úgy fest, tartósan pacifikálta a belső harcmezőket. Azt, hogy a pártban többet akarnak, jelzi Hiller hétvégi nyilatkozata, amely épp erről szól, az ismét erősebb pozícióba került Szili Katalin közlése a társadalompolitikai tagozat ülésén arról, hogy megpróbálják "azt a műhelymunkát elvégezni, ami a XXI. század elején egy szociáldemokrata pártnak is feladata", illetve a párt második embere, Szekeres Imre kijelentése, amely szerint az elmúlt 15 évben a szocialista párt támogatta a liberális piacgazdaság kiépítését, ez azonban egy "lízingelt gazdaságpolitika" volt, nem a szocialista párt értékrendjéből fakadt. Mindez belső kihívásként is értékelhető lenne, de az elmúlt évek megmutatták, hogy milyen kicsi a társadalmi és gazdasági mozgástér. Ez pedig valószínűbbé teszi, hogy a szociális és liberális mozzanatok arányosabb és tudatosabb elosztása az említettek által kitűzött feladat. Mind a koalíciós, mind a belső terekben.