Október 3-án, az orvostudományi Nobel-díj nyertesének bejelentésével megkezdődik a Nobel-díjak "évada". A héten nyilvánosságra hozzák az orvostudományi (október 3.), a fizikai (október 4.), a kémiai (október 5.), a Nobel-békedíj (október 7.), majd a közgazdasági (október 10.) Nobel-díj kitüntetettjeinek nevét. Az irodalmi Nobel-díj győztesének bejelentésére még nem tűztek ki időpontot.

"Inventas vitam iuvat excoluisse per artes" - (Szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni). Ez a jelmondata annak az éremnek, amelyet a Nobel-díj kitüntetettjei kapnak. A világ kétségkívül legrangosabb kitüntetésének alapítója a kalandos életű svéd robbanóanyag-gyáros, Alfred Nobel volt, aki mesés vagyonát a dinamit feltalálásával alapozta meg. Élete végén döntött úgy, hogy vagyonát a béke céljaira és az emberiség jótevőinek jutalmazására fordítja. 1890-ben kelt első végrendeletében még csak az élettan és az orvostudomány művelőire gondolt, a kitüntetés végleges formáját 1895. november 27-én kelt harmadik, svéd nyelven írt végrendeletében határozta meg.

Eszerint "A tőke, amelyet hagyatékom gondnokai biztos értékpapírokba fektetnek, alapot képez, s ennek kamatát évente díjak formájában kell kiosztani azok között, akik az előző év folyamán az emberiségnek a legnagyobb szolgálatot tették. A mondott kamat öt egyenlő részre osztandó és a következők szerint ítélendő oda: egy rész annak, aki a legfontosabb felfedezést tette vagy találmányt alkotta meg a fizika területén; egy rész annak, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést produkálta; egy rész annak, aki a legfontosabb felfedezést tette a fiziológia vagy az orvostudomány körében; egy rész annak, aki az irodalomban a legkiválóbb idealista irányzatú művet alkotta, s végül egy rész annak, aki a legtöbbet vagy legjobbat tette a népek testvérisége, az állandó hadseregek leszerelése vagy csökkentése és a békekongresszusok rendezése vagy előmozdítása érdekében."

1969 óta az eredeti Nobel-díjjal erkölcsileg és anyagilag egyenértékű, de a svéd állam által alapított Alfred Nobel-emlékdíjat osztanak a közgazdaság-tudomány legjelesebbjeinek.

A fizikai és kémiai díjat a Svéd Tudományos Akadémia, az orvosi díjat a Stockholmi Károly Egyetem, az irodalmi díjat a Stockholmi Akadémia, a békéért harcolók díját a Storting, a norvég parlament képviselőiből alakult öttagú bizottság ítéli oda. A kialakult gyakorlat szerint a díjak megoszthatók, de legfeljebb három személy között, és nemzetközi szervezetek is megkaphatják. Elvileg csak élő személyeket tüntetnek ki, de kétszer kivételt tettek (Erik Karlfeldt svéd költő és Dag Hammarskjöld volt ENSZ-főtitkár esetében).

A fenti intézmények minden ősszel levélben kérnek javaslatot a világ vezető tudósaitól; a javaslatoknak február 1-jéig kell befutniuk, az értékelést szeptemberig végzik el, a döntést októberben hozzák nyilvánosságra. A díjakat hagyományosan Nobel halálának évfordulóján, december 10- én osztják ki, a kitüntetettek egy érmet, egy oklevelet és nem utolsósorban egy csekket kapnak. A díj átvétele határidőhöz kötött, ennek elmúlta után csak az érem és az oklevél jár, a pénz nem. A pénzösszeg nagysága a Nobel Alapítvány bevételeinek arányában változik.

Nobel halála után a kitüntetettek fél évszázadig évről évre kevesebb pénzt vehettek át, mert a végrendelet értelmében 1953-ig a vagyont nem lehetett beruházásokra fordítani. Ekkor módosították a rendelkezéseket, kivéve a teljes adómenteségre vonatkozó részt, és a vagyon ismét növekedésnek indult, az idén kereken 10 millió svéd korona a jutalom.

A Nobel-díjat eddig 763-an (746 személy és 17 szervezet) kapták meg, közülük többet többször is kitüntettek. A férfiak hatalmas túlsúlyban vannak, a nyertesek közül 713 férfi és csak 33 nő. Legfiatalabban, alig 25 éves korában 1915-ben a brit Lawrence Bragg kapta - apjával megosztva - a fizikai Nobel-díjat, a díj odaítélésének időpontjában a legidősebb az amerikai Raymond Davis Jr. volt, akit 2002-ben 88 évesen tüntettek ki a fizikai Nobel-díjjal.

A Saját jószántukból ketten utasították vissza a kitüntetést: a francia Jean-Paul Sartre 1964-ben az irodalmi, a vietnami Le Duc Tho 1973-ban a Nobel-békedíjat. Külső nyomásra négyen nem vették át a nekik ítélt díjat: Hitler három német tudósnak tiltotta ezt meg; Richard Kuhn, Adolf Butenandt és Gerhard Domagk később a diplomához és az éremhez hozzájutott, de a pénzhez már nem, míg 1958-ban a Szovjetunióban támadások kereszttüzébe került Borisz Paszternak előbb elfogadta, majd hatósági nyomásra visszautasította az irodalmi Nobel-díjat.

A legtöbbször, háromszor a Nemzetközi Vöröskereszt tevékenységét ismerték el a Nobel-békedíjjal, sőt a szervezet alapítója, Henri Dunant is megkapta a kitüntetést. Az amerikai Linus Pauling az egyetlen, aki kétszer egyedül, nem megosztva részesült a kitüntetésben: 1954-ben a kémiai Nobel-díjban, majd 1964-ben a Nobel-békedíjat is neki ítélték. Rajta kívül kétszeres Nobel-díjas az amerikai John Bardeen fizikus (1956, 1972), Marie Curie (1903 - fizika, 1911 - kémia), az angol Frederick Sanger (1958 és 1980 - kémia), továbbá az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (Nobel-békedíj 1954, 1981).

(MTI)