A budapesti világbajnokság ötödik napján mindenekelőtt azt könyvelhettük el közepes megrökönyödéssel, hogy a testesebb hölgyek két kategóriája közül a 72 kilósokéban Lenkó Petrát a második menetben tusolta kínai riválisa, minek nyomán mehetett zuhanyozni. Árnyalatnyival jobban rajtolt az öt kilóval könnyebbek viadalán Soós Rita, aki két vállra fektette tunéziai vetélytársát, ám a folytatásban ő is "kiterült": a brit McManus a döntő "szettben" intézte el. Sastin Marianna előző napi ezüstérme dacára leszögezhettük: mifelénk változatlanul férfias sportág a birkózás.

Még akkor is, ha Majoros ezúttal nem gyalogolt addig, ameddig szerettük volna. Bár a norvég Ronningennek pontra sem futotta ellene, az amerikai Durlacher már jobban - de még nem vészesen - megizzasztotta, s az azeri Bajramovval vívott két menetben is csupán a verejték-, nem pedig a könnycseppek hullottak. Kívülről fürgének, energikusnak és meggyőzőnek látszott Majoros; kár, hogy az elődöntőig díszlépésben masírozó magyar következő ellenfelét ez a legkevésbé sem zavarta. Noha a kecskeméti "törpeerőmű" 3:0-ra nyerte a dél-koreai Park Eun Csol elleni mérkőzésének első felvonását, a szünet utáni parterhelyzetben nem volt szerencséje, a döntő "játszmában" meg szuflája sem. A világbajnok lengyel Jablonski és az Athénban döntős orosz Mamedalijev korai kiesésével a súlycsoport toronymagas favoritjává előlépő magyarnak a Papp László Arénában be kellett érnie azzal, hogy a harmadik helyért mérkőzik. S majdnem minden jó, ha a vége jó: a tavalyi diadala óta sérülések sorával küszködő birkózó fölsöpörte a szőnyeget a dán Nyblommal (5:0, 4:0), s a bronzéremmel pályája legjobb vb-helyezését érte el.

Úgyhogy kéretik mérsékelten fanyalogni.

Majoros István az olimpiai aranyérem után a vb-bronznak is tudott örülni